Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. A puffer-képesség - mint meghatározó tájvédelmi pártfunkció - értékelése során elsődlegesen azt vizsgáltam, hogy a part meglévő adottságai mennyire alkalmasak a szárazföld felől érkező növényi tápanyagok visszatartására (biofilter funkció). A nagyobb növényboritottság (partszegélyen és mederszegélyen egyaránt) és a partvonalhoz csatlakozó széles, mocsári növényzettel borított sáv (ez utóbbiakat tekintettem a súlyozásnál legfontosabb tényezőknek) mellett kedvező adottságot jelent a növényzet változatossága. A különböző növényzónák, fajok eltérő tápanyag-felvételi dinamikája miatt a változatos parti zonációt kedvezőnek tekintettem (Adamus et al. 1991, Tóth 1982), továbbá az enyhe rézsűhajlást (kisebb felszíni lefolyás, erózió). Fontos figyelembe venni, hogy a jellemzően agyagos tavi üledékkel feltöltött területek nagy adszorpciós kapacitásukkal járulnak hozzá a tápanyagok tóvízbe jutásának megakadályozásához (elsősorban foszfor megkötés). Az egyes értékelési szempontoknál pontozással, súlyozással alakítottam ki 4-4 eredménykategóriát. Eredmények és értékelésük Megállapítottam, hogy a kvadrátok 58 %-a kis mértékben terhelt, 37 %-a jelentősen terhelt, 3 %-a kritikus mértékben terhelt, 2 %-a nem terhelt (7. ábra). A tópart több, mint felére jellemző kis mértékű terhelést a területhasználati sajátosságok részben magyarázzák (extenzív területhasználat, szezonálisan nagyobb mértékű emberi jelenlét dominanciája). Szintén magyarázza a kapott eredményt, hogy a vizsgálati kvadrátoknak kis százalékában van jelen pontszerű szennyezőforrás, vagy jelentős vonalas elem a partszegélyen. A legnagyobb összefüggő, kis mértékben terhelt szakasz az északi parton található (Sukoró, 168-210-es kvad- rát). Nagyobb szakasz a tó nyugati (Pákozd, 287-303-as kvadrát) és déli (Gárdony, 66-78-as kvadrát) partján is megfigyelhető. A jelentősen terhelt szakaszok elsősorban az Agárd és Velence közti tóparton jellemzőek, a tó déli partján. A legtöbb, intenzíven hasznosított, sokszor tóhoz kötődő területhasználatú terület (pl. strandok, kempingek) ebbe a kategóriába került. A legnagyobb összefüggő szakasz az agárdi szabadstrand környezetében található (37-47-es kvadrát). Váratlan eredmény, hogy a tó dél-nyugati partszakaszain viszonylag magas a jelentős terhelésű kvadrátok száma, amelyet a közutak közelsége és az itt található üzemek jelenléte magyaráz. A kritikus mértékben terhelt kategóriába csupán a kvadrátok igen kis százaléka (12 db) került, amely önmagában kedvezőnek tekinthető. Ezek a szakaszok több esetben csónakkikötők mellett találhatóak, ahol a közutak jellemzően közel vannak a partvonalhoz, továbbá sokszor a pontszerű szennyezőforrások is itt érik el a tavat (kisvízfolyások torkolatai, csapadékvíz bevezetési pontok). Két egymást követő, erősen terhelt kvadrát a tó észak-nyugati részén, az M7 autópálya mellett található Pákozdon, illetve a Vereb-Páz- mándi-vízfolyás torkolatánál Velencén. A tó teljes terheltségének megítélése szempontjából erősen árnyalja a fentiekben ismertetett eredményeket, hogy a nem terhelt kategóriába csupán 8 db kvadrátot soroltam. E- zek a kvadrátok elszórtan találhatóak a tó déli és északi partján. Az egyes kategóriák legmozaikosabban a tó dél-keleti részén és az észak-nyugati részén (M7 autópálya környezetében) jelennek meg. Az átlagos terhelés a legnagyobb Gárdonyban, ezt követi Velence (24,27 pont), majd Pákozd és Sukoró. A fentiek ismeretében kissé váratlan, hogy Gárdonyban viszonylag sok a nem terhelt szakasz, a legtöbb kritikus mértékben terhelt pedig Velencén van. Sukoró az egyetlen település, ahol nincs kritikus mértékben terhelt kvadrát. A tópart 52 %-a módosított, 30 %-a kis mértékben módosított, 16 %-a erősen átalakított, és 2 %-a természetközeli. A „módosított” kategória magas arányát a tószabályozás különböző beavatkozásai (vízszint-szabályozás, part-és mederszabályozás), illetve az erre épülő üdülési hasznosítás hatásai együttesen magyarázzák. A „módosított” területek koncentrációját jól jellemzi, hogy a Madárvárta melletti csónakkikötőtől nyugatra a sukorói csónakkikötőig elsősorban ez a kategória a meghatározó, nagyobb, összefüggő szakaszokat alkotva. A leghosszabb „módosított” szakasz a sukorói evezőspálya térségében található (168-195-ös kvadrát). A tó dél-nyugati és észak-nyugati partszakasza mellett a tóparton futó közút, illetve a vízbe nyúló vonalas elemek („körgát”) miatt szintén megtalálhatók módosított szakaszok. A kis mértékben módosított területek a tó északi partján dominálnak, az evezős pályától nyugatra. A legnagyobb összefüggő szakaszok is itt találhatóak (196-217-es, 255-277- es kvadrát). A déli parton hosszabb szakaszokat a dinnyési zagytér környezete képez (332-342-es kvadrát). Az ebbe a kategóriába tartozó kvadrátok sok esetben a legtöbb értékelési tényező tekintetében hasonlóak, annak ellenére, hogy egy részük feltöltésen található. Az „erősen átalakított” kategória a déli parton a legtöbb esetben csónakkikötőknél, hajóállomásoknál figyelhető meg. Ezeken a területeken az intenzív használathoz vízbenyúló művi elemek, nagyobb burkolt felületek is kapcsolódnak. Ez jellemző a legnagyobb összefüggő szakaszra is, a- mely az óvelencei hajóállomástól az evezős pálya keleti feléig tart (149-156-os kvadrát), jellemzően partfalakkal. A tó nyugati partja mentén „erősen átalakított” kategóriába sorolt kvadrát nincsen. A természetközeli területek csupán 6 db kvadrátra korlátozódnak, tehát a terheltséghez hasonlóan feltűnő a legkedvezőbb típusok alacsony aránya. Az eredményt egyrészt a természetközeli növényzet kis aránya magyarázza, másrész a természetes talajok nagyfokú beépítettsége. Az egyes kategóriákhoz tartozó szakaszok a legmozaikosabban a diny- nyési csónakkikötő és a Madárvárta melletti kikötő környezetében figyelhetők meg. A tószabályozással érintett tópart alig mutat változatosságot természetesség tekintetében, a 9- 195-ös kvadrátok között kizárólag „módosítottak” és „erősen módosítottak” vannak. Közigazgatási területekre bontva igen jelentős különbségek mutatkoznak az egyes települések között. A legnagyobb átlagos természetesség értéket Pákozd kapta, melyet Sukoró követ, majd Gárdony és Velence. Az összes természetközeli terület Pákozdon található, míg Velencén kizárólag módosított és erősen átalakított szakaszok vannak. Megállapítottam, hogy a terheltség és a természetesség között összefüggést leginkább a csónakkikötők, hajóállomások környezetében lévő szakaszok mutatnak, amelyek kritikus mértékben terheltek és erősen átalakítottak egyszerre. A partfalakkal biztosított szakaszok esetében jobban „elválik” a terheltség és a természetesség, mivel ezek a szakaszok nem feltétlenül kritikus mértékben terheltek, de döntően „módosítottak/átalakítottak”. A partfalak hatása a zonáció- ra, (és ezen keresztül a természetességre) az egész tó esetében szembetűnő, hiszen ezek előtt - egy-két kvadrátot leszámítva — nem alakult ki mocsári növényzet a vízben, 20
