Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Váradi Zsuzsanna: Az Újmohács-Dél távlati vízbázisnál végzett vizsgálatok
81 r Az Ujmohács-Dél távlati vízbázisnál végzett vizsgálatok Váradi Zsuzsanna 1191. Budapest, Kisfaludy u. 37. Kivonat: A tanulmány alapján kimondható, hogy az Ujmohács-Dél távlati vízbázisnál a víztermelésre - a rétegadottságok alapján- az átlagosnál jobb lehetőségek vannak. A próbaszivattyúzás eredményeinek kiértékelése alapján nem valószínű, hogy itt parti szűrésű víztermelésről lehet beszélni, mert ennek jogszabályi kritériumai a területen - az adott víztermelés hozamai mellett - nem valósulnak meg Kulcsszavak: vízellátás, víztermelés. Bevezetés Hazánkban az ivóvízellátás kb. 95 %-a felszín alatti vízkészleteken alapszik. A felszín alatti vízbázisok nagy része sérülékeny földtani környezetben található. Ez azt jelenti, hogy a vízadó réteg felett nincs olyan geológiai képződmény, ami megakadályozná a felszínről leszivárgó szennyeződések lejutását a termelő kutak szűrőjéhez. A szennyezések létrejötte a vízkivétel körül kialakított védőterületekkel, védőidomokkal korlátozható. A vízbázis-védelmi program feladata, hogy védőterületek, védőidomok alkalmazásával megakadályozza a vízadó elszennyeződését. Egy vízbázis védelmének korszerű tervezéséhez szivárgás-hidraulikai modellezést alkalmazunk. A modell sok hidrogeológiai paraméter ismeretét kívánja meg; ezeket a paramétereket az előzetes feltárások során szerezhetjük be. Parti szűrésű vízbázisoknál a folyó és a termelésbe vont réteg közti kapcsolat mértékének tisztázása a legfontosabb. Ez a kapcsolat soha nem ellenállásmentes. Ennek több oka lehet: részben a mederfenéken mindig kialakul egy rosszabb vízvezető képességű réteg a finomszemű anyagok kiülepedése és a kolmatáció révén, részben pedig egyfajta ellenállás alakul ki akkor is, ha a folyó nem harántolja teljes vastagságban a vízvezető réteget. Mederkapcsolati ellenállás akkor is van, ha a harántolás teljes, és a mederfenéken nincs semmiféle eltömődés. Ez abból fakad, hogy a felszíni víztérből a porózus közegbe lépő vízrészecskék sebességének nagysága és iránya is jelentősen megváltozik, ehhez pedig energia kell. Fenti három ok következtében (nem teljes harántolás, feliszapolódás-eltömődés, a vízrészecskék sebesség- és i- rányváltása) előfordulhat, hogy a folyó menti rétegbe telepített kút csak jelentéktelen vízmennyiséget kap a folyó felől. Hogy ez ténylegesen így van-e, azt két paraméter, a mederkapcsolati hatásfok és a mederfenék függőleges vezető- képessége alapján dönthetjük el. Mindkettőt a part közelben végzett próbaszivattyúzás adataiból lehet meghatározni. A következőkben az Újmohács-Dél távlati vízbázis 2009 -ben, a vízbázis védelmi program keretében elvégzett próbaszivattyúzás eredményeinek feldolgozását és értékelését fogom ismertetni. Az Ujmohács-Dél távlati vízbázisnál végzett vizsgálatok A próbaszivattyúzás elvégzésére egy kísérleti víztermelő telep lett kialakítva. A kísérleti telep vízföldtani szelvénye az 1. ábrán látható. A PTK jelű próbakúttal a kb. 19 m vastag kavicsos homokréteg alsó, a karotázs szerint legjobb vezetőképességű 6 m-es részét szűrőzték be. A vízvezető réteg egyértelműen kapcsolatban van a Dunával, sőt, vastagságából következően biztosra vehető, hogy a folyó jobbpartjára is átnyúlik. A réteg belsejében egy 0,5 m vastag agyagos képződmény is jelentkezett, aminek oldalirányú kiteljedése nem lehet nagy, lényegében tehát lencsének minősíthetjük. Ezt igazolja az is, hogy az alatta végzett szivattyúzás hatása láthatóan akadálymentesen jutott el a felette levő piezomé- terekhez. Öt piezométer létesült a Dunára merőleges vonalban, illetve egy hatodik is PA jellel. Ez utóbbi a próbakút közvetlen közelébe, annak kavicsköpenyébe került, a kúton kívül kialakult leszívás mérésére szolgált (a kúton belüli leszívással összehasonlítva tehát a kútellenállás meghatározását tette lehetővé). A vízszint-mérés és regisztrálás valamennyi kútban DATAQUA műszerekkel történt, 1 perces mérési gyakorisággal. P-A piezométer PTK próbakút P-5 P-4 1 P-3 P*1 P-2 1. ábra. A kísérleti telep vízföldtani szelvénye A szivattyúzás megkezdése előtt - 2009. október 13-án - mért nyugalmi talajvízszintek alapján a háttértől a Duna felé tartó áramlást lehetett kimérni. A folyó szintje 80.78 mBf, a hozzá közelebbi P2 kútban 80.94 mBf, a legtávolabbi P5-ben 81.02 mBf-es szintet mértünk. A szivattyúzási munkára 2009. október 17. és november 5. között került sor, 770-1200 1/p-es hozamokkal. Közben a Dunán egy kisebb árhullám vonult le, ami október 29-én haj-nalban tetőzött. A próbaszivattyúzás négy szakaszban történt (770, 850, majd 2x1200 1/p-es hozamokkal), közben 1-2 napos leállások voltak a nyugalmi szintek aktuális értékeinek mérése érdekében. A leszívott és a nyugalmi szintek egyaránt erősen a Duna hatása alatt álltak. A szivattyúzás hatására a leszívások a próbakútban 3,0-3,2 méter között alakultak, a kavicsköpenyben lévő PA kút majdnem ugyanennyit mutatott, tehát a kútellenállás értéke nagyon kicsi - mondhatni szokatlanul kicsi - lett. A piezométerekben 0,50-0,80 m közöti, jól mérhető leszívások alakultak ki. A depressziós tölcsér lapos, kis esésű vonalai jó vezetőképességű vízadó rétegre utalnak. A kísérleti teleptől távolabb (a PTK kúttól 157 m-re) található 2f2 észlelőkútban is DATAQUA mérések zajlottak a próbaszivattyúzás idején. Ez a kút még valamennyire (2 cm -es vízmozgással) érzékelte a szivattyúzás hatását, és érzékelte a Duna szintváltozásait is, de a tetőzés itt több mint két nappal később, csak okt. 31-én déltájban alakult ki.
