Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán: „Nádváros" Farmostól Egreskátáig
47 „Nádváros” Farmostól-Egreskátáig Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán 1141. Budapest, Szomolány köz 12, e-mail: zsuzsannalango@gmail.com Kivonat: A Farmos-Egreskáta-i mocsárvidék a Budapesttől 55-60 km-re DK irányban fekvő Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet szerves része 1998 óta Fontos madárvonulási rezervátum. 10 ezer évvel ezelőtt az Ős-Zagyva kanyargóit itt, majd helyét átvette a Hajta patak. Kisebb vízhozama és számos kanyarulata miatt mocsarakat, tavakat alakított ki. A cikk bemutatja a terület élővilágát, valamint a mocsár és az ember együttélésének fontosabb fázisait, a táj kultúrtörténetét. Kulcsszavak: Farmos-Egreskáta-i mocsár, a Hajta kultúrtörténete, Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet. Farmos állomás közelében - kitekintve a vonat ablakából - végeláthatatlan nádrengeteg tárul az ember szeme elé. A nádas fölött ragadozó madarak szitálnak, gólyák suhannak el, igazi madárparadicsom. Különösen a tavaszi és az őszi vonulások idején látható itt sok madár. 1998 óta védett terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó, 4500 ha kiterjedésű, Tápió-Hajta Tájvédelmi körzet része. Domborzata, vízrajza, vegetációja: A Hajta a Zagyva-Galga-Tápió hordalékkúp-síkságán a- lakult ki. A földtörténeti jelenkorban a holocén időszakban kb. 10 ezer évvel ezelőtt még az Ős-Zagyva kanyargott ezen a tájon. 1-2 évezreddel később medrét és irányát megváltoztatva, keletebbre húzódott, hátrahagyva a nagyméretű medermaradványokat, mocsarakat. Helyébe lépett a Gödöllői- dombságról eredő Hajta patak, amely sokkal kisebb vízhozammal rendelkezett. Ennek a következménye, hogy a nyári időjárástól függően, hol kiszáradt medreket hozott létre, hol az esőzéseknek köszönhetően hatalmas tórendszerré változtatta a tájat. A kanyargó patak sok kis tó átláthatatlan sokaságát alakította ki. A Hajta patak a Tápiószentmártonnál e- gyesült Alsó és Felső Tápióval Tápiószelénél találkozik, majd kelet felé fordul, és mint Tápió torkollik a Zagyvába Új szásznál. A terület talajait főként öntéstalajok és középkötött vá- lyogos mezőségi talajok alkotják, de beékelődve megtalálhatók itt a homokhátságok és szikes foltok is (Nagykáta-Eg- reskáta környékén löszpuszta-foltok, Farmosnál szikes puszták maradványai). Vegetációja mocsári, amelyet sziki-lösz és homokpusztai vegetációk vesznek körül, vagy ékelődnek közé. A szabad vízfelület aránya egyre kisebb, ezért a kimondottan vízhez kötődő és vízben élő növények jelentősen visszaszorulóban vannak. A védett terület 80 %-át nádas (Phragmitetosum) alkotja, a szélek felé haladva megjelenik a tavikákás (Scho- enopletosum) társulás, majd keskenylevelű gyékényes (Typ- hetosum) társulás. A Hajta mocsár nádrengetegje két részre osztható, az É-ÉK-i részt Kis-Hajtának nevezik, ez a terület már a Jászság része, a déli a Nagy-Hajta, amelynek nagy része Pest megyében található. A Nagy Hajta kotustőzeg talaja nagyobb nedvességtartó képessége miatt az itt növő nád erőteljesebb, élénkebb zöld színű. A nád uralja a területet, a vízi csillaghúron (Myosoton aquaticum) kívül más faj nem is találhatói itt. A Kis-Hajta vékonyabb kotustőzeggel rendelkezik, - a Tápió vidékéről származó homokkal feltöltött - a nád mellett tömegével jelennek meg a sédkender (Eupatórium cannabinum), borzas füzike (Epilobium hirsutum), a mocsári ászát (Cirsium palustre) állományai. A nádszéli zsombékosok növényzetére jellemző a szittyófélék (Juncus sp.), a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus). Az orchidea fajok között megemlíthető a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris), amelyből különösen sok tő található az Eg- reskátához közeli területeken. A Hajtában élt néhány szál szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopea) is, de az utóbbi évek aszályos időjárása miatt kipusztult. A morotva nyomvonalaiban virágzik a hazai endemikus őszirózsa faj, a sziki őszirózsa (Aster tripolim ssp. pannonicus ). Ősszel a sóvirág (Limonium gmelini ssp.) szintén tömeges a Hajta e- zen térségében. Gerinces faunájának legnagyobb részét a madarak teszik ki, bár a fajok megjelenése csökkenő tendenciát mutat. így például a récék közül a tőkés- (Anas pla- tyrhynchos), a böjti- (Anas querquedulá), a cigányréce (Azt- hya nyroca) tömeges volt, de mára csak a tőkésréce gyakori. A ragadozó madarak közül a barna rétihéja (Circus aeru- ginosus), a kékes rétihéja (Circus cianeus) és az egerészölyv (Buteo buteo) költ nagyobb facsoportokban. A zsom- békos területek madarai a bíbic (Vanellus vanellus), a goda (Limosa limosa), és a sárszalonka (Gallinago gallinago). A mocsári növényzet sűrűjében költ a guvat (Rallus aquati- cus) a vizityúk (Gallinula chloropus) és tavaszonként a szárcsa (Fulica atra) is megjelenik, amiből régen igen sok volt. A bagolyfélék közül, az elhagyott tanyaépületeket felfedezve megtelepszik a réti kuvik {Athene noctud), a gyöngybagoly (Tyto alba-guttata) és a réti fülesbagoly (A- sio flammeus). (Buschmann 1995) Kultúrtörténete: A tájat régóta lakja az ember. Nagykáta közelében és Farmoson is találtak i.sz. II.-III. sz. beli szarmata leleteket. A farmosi Kása dűlőben szarmata házmaradványokra bukkantak a régészek. Farmoson, a Hajta egyik kanyarulatának belső partján kisebb avarkori falu létezett. A házak a vízparti lejtőn álltak. Nagykáta határában, a Kenderhalom területén Árpád-kori leletek kerültek elő. Az ország három részre szakadása idején elnéptelenedett a környék. Farmos a XVII. sz.-ban Nagykátához tartozó puszta volt, majd a török kiűzése után a mocsárból kiemelkedő szárazulaton épült újjá. Az 1760-as évektől ismét önálló településként tartották számon. Későbbi földesurai a Prónayak, Benék és a Grassalko- vichok voltak. Nagykáta-Egreskáta a XVII. század közepéig a Kátay család kezén volt, majd a Keglevich család tulajdonába került. A Keglevichek az uralkodóhoz hű, horvát nemesek voltak. A család jeles képviselője Keglevich Gábor (1784- 1854) az 1840-es években főtámokmesterként, a legmagasabb közjogi méltóságot töltötte be, mai értelmezésben ő volt a gazdasági miniszter. Széchényi István barátjaként ő is támogatta a nemzeti haladás ügyét. A szabadságharc után az egreskátai kastélyba vonult vissza, és itt élt haláláig. (Basa 2012) Az 1. képen látható a klasszicista stílusban épült kúria, egy 1910-ben készült fotón. Az épület előtti tavat valószínűleg a Hajta egyik oldalágából alakíthatták ki. Sajnos mára a kastély és a tó is eltűnt. 1945-ben lebontották és helyén tsz istállók épültek. (Kucza 1995/97) A Hajta a történelem során sokszor megkeserítette az itt lakók életét. Az esőzések idején hatalmas területeket öntött el. A nagykátai lakosság és a vármegye között a Hajta és csatornái miatt hosszú pereskedés is folyt. 1803 nyarán u- gyanis a Hajta elöntötte a nagykátai polgárok rétjeit, ahol szénát gyűjtöttek és zabot termesztettek. A víz megállt és a széna hasznavehetetlenné vált. A dolog hátterében azonban
