Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán: „Nádváros" Farmostól Egreskátáig
48 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ. az állt, hogy Kovács Mózes bérlő kanálist ásatott a Hajtától a Rót-kútig (Rovott tó), ahonnan a víz azonnal elárasztotta a réteket. A polgárok ezek után megtagadták az adófizetést. A per 1810-ben lezárult, azzal, hogy a Rót kútból a Kátáig vezető kanális útját el kell zárni. Elzárták, de a probléma nem oldódott meg, újra ki kellett nyitni, mert a Hajta egy másik kanálison keresztül újra kiöntött. (Lakatos 1999) Látható volt, hogy a vízelvezetés számtalan problémát o- kozott a lakosságnak, hol betemették a kanálisokat, hol újra ásták. A farmosi jobbágyok telkeit is gyakran elöntötte a víz, az uraság földjei azonban védettebb területeken helyezkedtek el. A maradványföldeken (gyakran elárasztott területek, az ún. remanentia-k) a jobbágyok gazdálkodhattak, de ezekért kevesebb dézsmát kellett beszolgáltatniuk. A Hajta vizeit használhatták, de a kifogott halakból bizonyos meny- nyiség megillette a földbirtokost, ezt az urbáriumban foglalták írásba. (Wellmann 1967) A nagykátai piacon a halászok gyakran árultak csukát, keszeget, kárászt. (Ikvaí 1985) A Hajta és a Tápió gyakori áradását még a népdalok is megőrizték. Lázár Katalin tápiómenti gyűjtéséből származó szentmártonkátai dal is ezt tükrözi: „ Sej, házunk előtt folyik el a halastó, Abban úszik három fekete holló, Három fekete hollónak hat szárnya Sej, ki vagyok a babám szívéből zárva” A Hajta és a Tápió élővilágának tudományos megismerése a reformkorban kezdődött. A Magyar Természettudományi Múzeum Allattára számára főként madarakat gyűjtöttek preparálás céljából a tájon, pl. Tápiógyörgyén 1835 augusztusában a ritkán előforduló sziki csirét, vagy más néven kőforgatót (Strepsilas interpres ) (Lilleféle, Charadriidae) lőttek. (Gerlóczy-Dulácska 1879) Egy XIX. sz. első feléből származó, Böhm János mérnök által készített térképen (OL-S-87 no. 10) több tó volt található a Hajta térségében. (Fehér tó, Rót kút, Agyagos tó, Sós tó, Nagy Nádas tó). A II. katonai felmérés térképén (1850- 60) a Fehér tavat, a Rót kútat, az Agyagos tavat és a Sós tavat nem ábrázolták. A nádassal történő borítottság azonban nőtt. Pesty Frigyes 1864-ben kiadott könyvében Farmos térségében a következő tavakat említi: Kozma tó, Büdös tó, Rühes tó, Fehér tó. A tavak nevüket általában jellegzetes tulajdonságaikról kapták, a Kozma tó zavaros vizéről, a Büdös tó mocsaras szagáról, a Rühes tó vizének az ember testén keletkezett kiütésétől, a Fehér tó vizének fehérségéről, mivel szikes földön terül el. Feltehetően a tavak időnként kiszáradtak, majd áradások idején medrük újra megtelt vízzel, illetve a meder megváltozott, ennek a következménye, hogy a tavak időnként „eltűntek”, majd más névvel újra megjelentek. A XX. század közepéig a Hajta kanyarulatai, morotvái mentén sok tanya létezett. Az itt élők csónakkal közelítették meg egymás házait, a gyerekek sokszor 6-7 km-t gyalogolva, csónakon átkelve a Hajtán és oldalágain érték el az iskolát. Váci Mihály gyakran írt a tanyasi gyerekek nehéz helyzetéről a Nyírségben, de Egreskátán is. „Innen még nem látszik” c. novellájában Halasi Marika az egreskátai tanyavilágban élő kislány egy napját mutatja be, ahogyan eljut az iskolába a Hajta mocsáron keresztül és vissza. Megkapóan szépen ír a tájról az író: „ A táj teljes tenyerét kitöltve hallgat, ragyog az égre ez a nagy, összefüggéstelen tavakból álló, nádas terület. Körülnyalja a tanyák alját, eperfák gyökeréig ér el. A vizek fényes hátának tutajára vett házak libegnek a párában, s víztükörbeli remegésüket a szem visszalátja rájuk is: a tanyaépületek is remegni látszanak. ” A nagykátai táj megihlette Bársony István vadászt a XX. század elejének híres természetíróját is. „A nagykátai homokon” című novellájában a mocsarak világának egy-egy megkapó pillanatát, történését humorral, a természet iránti szeretettel ábrázolja. „Pocsogó mindenütt. Amerre járunk egy-egy zöldfejű gácsér röppen ki a vizes aljú rétről, magányosan. Azok a remeték a pár nélkül maradtak. Amelyik szert tudott tenni feleségre, az a világért sem hagyná párját. Együtt van mindig irombán jércéjével, amelyet a légi sétákon udvariasan ereszt maga elé. O gácsérsá- ga kíséretnek áll be ilyenkor rendesen. Sok a remete gácsér, minthogy egyáltalában jóval kevesebb a kácsa-hölgy, mint a réce gavallér. Nem juthat pár mindenkinek. ” (Új idők 1899) Mára már eltűnt a tanyasi iskola, a lecsapolások következtében a táj rendezett, száraz lábbal átkelhetünk a Hajta nádasán, Farmoson a Kékbegy tanösvény útvonalán, a 200 m hosszú pallón, a gátőrház közelében. A nádrengeteget kettészeli a Hajta. A nádas hangos a békabrekegéstől. Ha szerencsénk van és csendesen haladunk, hallhatjuk a nádirigó énekét. A hídról lenézve a Hajta partjára, rengeteg vízi csigaházat láthatunk. Ha átsétálunk a pallón, a nádas mentén ott virítanak a mocsári nőszirom sárga virágai, távolabb a szikesen a kamilla virágai látszanak, és a foltokban díszlő kakukkfű balzsamos illatát hozza a szél ezen a júniusi meleg délelőttön. Irodalom: Basa L.: Egy regényes élet tapiokultura.hu online újság 2012.02.17. Bársony L: A nagykátai homokon Új idők V. 37. 504-506 1899. Buschmann F.: Jászberény és környékének természeti értékei I. A Haj ta Jász Múzeum, Jászberény 1995. Gerlóczy Gy., Dulácska G. (szerk.): Budapest és környéke természetrajzi orvosi és közművelődési leírása (Magyar orvosok és természet vizsgálók XX. nagygyűlése emlékéül) Ikvai N. (szerk.) Tápió mente néprajza Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Szentendre 1985. Kucza P.: Képek a múltból Nagykáta 1995/97. Lakatos Gy.: Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig Patkós Studio Szolnok 1999. Pesty F.: Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából. Pest-Pilis-Solt vármegye települései Szentendre OSZK Kézirattára, P.F. gyűjt. 33. kötet 1984 Váci M.: Rózsák a jégen Válogatott prózai írások 242-260 Magvető 1990. Wellmann I: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében Budapest Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1967. II. katonai felmérés térképei http://archivportal.arcanum.hu A kézirat beérkezett: 2013. augusztus 26-án BALÁZS ZOLTÁN: 1971-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskola Erősáramú Karán villamosmérnöki, 1984-ben a BME Műszer és Irányítástechnikai Szakán villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1974-ig a Villamos Automatikai Intézetben dolgozott, majd tudományos munkatársként a Mezőgép Fejlesztő Intézetben a mezőgazdasági automatizálás területén tevékenykedett. 1994-től a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán tanít fizikát. Jelenleg az Óbudai Egyetem óraadó oktatója. LANGÓ ZSUZSANNA: 1979-ben végzett az ELTE biológus szakán, tudományos segédmunkatárs, majd adjunktus volt az Egyetem Mikrobiológiai Tanszékén. Több éven át tagja a Balaton bakteriológiáját tanulmányozó kutatócsoportnak. A 90-es évektől a Duna vizének és üledékének mikrobiális ökológiájával foglalkozott. 2006-tól a budapesti Bajcsy Zs. Kórház laboratóriumában dolgozik.
