Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ. A második kérdésre rövid gondolkodás után általában kapok választ, a többire viszont nincs válasz. Amíg Magyarországon az árvízvédelemmel foglalkozók az előbbi kérdésekre nem tudnak választ adni, addig az árvízvédelemre fordított források felhasználásának hatékonysága bizonytalan, nem lehet megalapozott terveket készíteni, nem lehet felkészülni a reálisan várható árvízi szituációkra, és nem lehet az érdekelteket, hitelesen, szakszerűen tájékoztatni. A jelenlegi helyzeten a lehető leggyorsabban változtatni kellene. Meggyőződésem: ez mindannyiunk érdeke. Idézet egy 2012. szeptemberben készült szakmai anyagból: „1. Árvízvédelem 1.1. Helyzetértékelés jogszabályi kötelezettségek Az árvizek kártétel nélküli levezetésével kapcsolatos tevékenységet meghatározza, hogy a hazai védművek kiépítésére jellemző előírás az átlagosan 100 évenként egyszer e- lőforduló árvízi terheléssel (mértékadó árvízszint, röviden: MÁSZ) szembeni biztonság megteremtése. A magyar árvízvédelmi rendszer fejlesztése, erre az előírásra sem fejeződött be.” Mindez azt bizonyítja, hogy még napjainkban is tudatosan, vagy tudatlanul vezetjük félre a döntéshozókat, és felelőtlenül cselekszünk az ott élők biztonságának semmibevételével. 4. Egy félrevezetett és félrevezető ember vívódása: 1976 novemberében 32 évesen neveztek ki az igazgatóság főmérnökévé. Az első országos szakágazati értekezletet, amelyen részt vettem, az Árvízvédelmi Főosztály szervezte. A”nagy öregek” ekkor vitatták az új MÁSZ-t. A főosztály- vezető nagyon gyorsan értésemre, értésünkre adta, hogy a főosztály előterjesztését vitatni, netán még javaslatot tenni sem célszerű. Egyik kollégám mondta a következőt: „csak olyan témán lehet vitatkozni, és csak olyan témában lehet javaslatot tenni, ami szakmai szempontból másodlagos, például: hány lapát maradjon a gátőrházak raktáraiban”. A „nagy öregek” egymás között morogva tudomásul vették a kihirdetett új MÁSZ-t, hisz ellene tenni semmit sem tudtak, akadékoskodásukkal, csak ártani maguknak. Mivel a MÁSZ „tabu téma” volt, nem lehetett nyilvánosan vitatni, nem lehetett mást leírni, előadásokban elmondani, előbb-u- tóbb egyre többen tudomásul vették, illetve elhitték, vagy úgy gondolták - hisz ezt hallották mindenkitől-, hogy az e- lőírás jó. NAGY ISTVÁN így lett a korosztályom a „félrevezetett nemzedék”. Majd mi is, köztük én is félrevezettük az utánunk következőket. Először az 1977-1981-es években levonult árvizek vízhozam-vízállás adatai, majd az ezredforduló árvizei, illetve Reimann professzor számításai és figyelmeztetése hívta fel a figyelmemet a MÁSZ körüli problémákra. Ekkorra általánosan elfogadottá vált, hogy az előírás szerint kiépített töltések, száz évenként előforduló árvizek biztonságos levezetésére alkalmasak, az árvízvédelmi fejlesztések célja a töltések előírás szerinti kiépítése. Az 1999-2000. évi árvizek után töltéseink előírás szerinti kiépítése nem nyújtott megfelelő biztonságot térségünknek (egyes szakaszokon az előírt töltéskoronával színelő, vagy azt pár deciméterrel megközelítő árvízszintek fordultak e- lő). A MÁSZ megemelését az akkori főosztályvezető el a- karta kerülni, többek között azért is vizsgáltuk az árvízszint csökkentésének lehetőségét. Miután mérlegeltük a lehetséges változatokat, úgy ítéltük meg, hogy árvízvédelmi biztonságunkat leggyorsabban és legkedvezőbb költségek mellett a nagy vízi meder lefolyási viszonyainak javításával szabályozható be, és kieresztő műtárgyakkal rendelkező árvízi tározók építésével tudjuk javítani. A KÖTIVIZIG-nél 2000- ben elindított szakmai alapozó munkák eredményei számszerűen bizonyították, hogy árvízvédelmi biztonságunk a töltések állapotán túl, még nagyon sok tényezőtől függ. Ha előre akarunk lépni, akkor az addig kialakult szemléleten és a MÁSZ-hoz fűződő képzeten gyökeresen változtatni kell. Több mint tíz évig tartó, nagyon sok vizsgálódás, konzultáció - amelyekből kiemelném Orlóci Istvánnal, Alföldi Lászlóval folytatottakat - és vívódás után jutottam arra az elhatározásra, hogy e tanulmányomat néhány kapcsolódóval e- gyetemben megírjam. Tudatában annak, hogy írásom a szakma alapjait érinti, ezért fontosnak tartottam, hogy megjelenése előtt többen is megismerjék, véleményt mondjanak róla. Köszönöm javító észrevételeiket, többségük biztatását, egyesek kemény kritikáját. A neveket azért nem sorolom fel, mert a leírtakért a felelősséget nekem kell vállalnom. Szeretném, ha a ma aktív korban lévő fiatal nemzedék nem lenne „félrevezetett”, a folyamatot meg tudnánk szakítani, és az előttünk álló feladatoknak megfelelő árvízvédelmi szemlélet alakulna ki a közeljövőben. írásommal mindezen célokat kívántam szolgálni. (A kézirat beérkezett: 2013. augusztus 31.) dr., 1967-2004 a KÖTIVIZIG dolgozója, 1976-86 igazgatóhelyettes főmérnöke, 1986-2004 igazgatója. Részt vett a kiskörei létesítmények üzemeltetési és hasznosítási rendszerének kialakításában és fejlesztésében. Módszert dolgozott ki műszaki doktori értekezésében belvízrendszerek üzemeltetésének, fenntartásának és méretezésének továbbfejlesztésére, amit különösen az ezredforduló nagy belvízvédekezéseinél és a belvízrendszerek gazdaságos fejlesztésénél hasznosíthatott. Irányította a most múlt évszázad Közép-Tisza vidéki legnagyobb árvíz-, belvíz- és vízminőség védekezéseit. Kezdeményezte a Vásárhelyi-terv jelen kiegészítését, kidolgozva koncepcióját, irányítva annak szakmai megalapozó munkáit. Purposes of flood control and security Nagy, I.
