Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ. a Szolnok-Kisköre közötti Tisza szakasz nagyvízi meder rendezésére javasolt projekt). 2004. december 15.-én készült el a VTT kutatások harmadik rész-jelentése. A kutatást a BME Vizi Közmű és Környezetmérnöki Tanszéke irányította. A vezetői összefoglaló első bekezdése a következő: „A Tisza árvízi szabályozását és a térség vidékfejlesztését célzó „Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése” (VTT) program egyik legfontosabb célként a mértékadó árvízszint 1 méterrel történő' csökkentését irányozta elő'. Az elképzelés szerint az I. ütem költségigénye mintegy 50 milliárd forint és a teljes csökkenés 60 %-át valósítja meg”. A folyók mértékadó árvízszintjeiről akkor érvényben lévő 15/1997.(IX. 19) KHVM rendelet l.§ (1) pontja a következőket tartalmazza: „A folyók mentén, az azokba torkoló vízfolyások, csatornák visszatöltésezett szakaszain az ár- vízvédelmi műveket, a folyók medrét vagy az árvízvédelmi műveket keresztező, e műveket egyéb módon érintő - nyílt ártéren, hullámtéren lévő - építményt, épületet, vezetéket vagy más művet, létesítményt (a továbbiakban együtt: létesítmény) a folyókra jellemző hidrológiai viszonyok alapján, a mellékletben meghatározott mértékadó árvízszintek figyelembevételével kell tervezni (méretezni) és megvalósítani”. (kiemelés tőlem) (Figyelem! Az, hogy a rendeletalkotó mit értett „a folyókra jellemző hidrológiai viszonyok” alatt, azt nem tudtam megismerni.) Az előzőekben leírtak alapján a kutatási jelentés készítői szerint a VTT egyik legfontosabb célja, hogy a jövőben az akkori előírásokhoz képest, egy méterrel alacsonyabb töltéseket kelljen építeni a Tisza mentén. Ez a gyakorlatban a Közép-Tiszán a következőket jelenti: mivel a Tisza árvízszintje mintegy 200 km-en 80-100 cm-rel haladta meg a mértékadó árvízszintet, és a meder vízvezető képességének csökkenése miatt a következő évtizedekben is mintegy 3 cm /év mértékben fog ugyanazon árhullám tetőző vízszintje e- melkedni, a következő ötven évben olyan beavatkozásokat kell végrehajtani, ami az eddigi legnagyobb árhullámok tetőző vízszintjét 3,5 m-rel csökkenti ezen a szakaszon. Azt, hogy hogyan lehet megvalósítani ekkora vízszint-csökken- tést, arról a kutatási jelentés semmit sem közöl. A tényleges helyzet ismeretében, a kutatási jelentés készítőinek árvizes felkészültségéről, ismereteiről nem tartom szükségesnek többet leírni. A 1003/2007. (1.24.) kormányhatározat 1. pontja a következőket tartalmazza: „a 2006. évi árvízi tapasztalatok alapján felül kell vizsgálni a VTT árvízvédelmi fejlesztésének műszaki tartalmát, ütemezését, és a programot úgy kell átalakítani, hogy az árvízi tározó-rendszer kiépítése és a nagyvízi meder vízszállító-képeségének javítását szolgáló beavatkozások mellett bővüljön ki a jelenlegi árvízvédelmi rendszer kritikus szakaszain az előírásoknak megfelelő biztonságú kiépítésével, valamint tegye lehetővé a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának megteremtéséhez szükséges fejlesztések 25 éven belüli teljes megvalósítását. ” Ismereteim szerint azóta sem készült olyan dokumentum, amely meghatározta volna, hogy mit értünk a „Tisza-völgy árvízvédelmi biztonsága” alatt. Nem készült olyan szakmai alapozó anyag, amely felmérte volna, hogy milyen a jelenlegi árvízvédelmi biztonság, amely meghatározta volna, hogy milyen intézkedések és fejlesztések szükségesek a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának egy meghatározott szintű megteremtéséhez, az árvízvédelmi biztonság definiálása sem történt meg. Ma hazánkban nincs olyan statisztika, nem folynak olyan vizsgálatok, a- melyek az árvízvédelmi biztonsággal közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatban lennének. Az utóbbi években már azt sem tartjuk nyilván, hogy árvízvédelmi töltéseink hány százaléka van az előírások szerint kiépítve. A 25 év meghatározása, azt a gondolkodást tükrözi, hogy egyszer és mindenkorra véglegesen ki lehet építeni az árvíz- védelmi rendszert egy meghatározott biztonságra, ami rendkívül nagy tévedés. (Főnökeimnek gyakran tettem föl azt a kérdést, hogy: „Miért a Duna védelmi rendszerére költenek többet, mint a Tisza-völgyre, hisz a nagy gondok a Ti- sza-völgyben vannak?” A válasz rendszerint a következő volt: „20 milliárd Ft-ból a Duna-völgy árvízi problémái megoldhatók”). Ekkor még nem vonult le a 2006. évi és a 2013. évi dunai árhullám. A Mérnök Újság 2007. márciusi számában jelent meg Mosonyi Emil „üzenetnek” szánt írása „A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai” címmel. Ebből idézek: „Az árvízvédelem, az árvízvédelmi biztonság helyreállítása, sőt fokozása a legfontosabb feladat, amivel a távlati tervezés során foglalkoznunk kell. Minden folyónkon, illetve azok különböző jellegű szakaszain gondosan meg kell állapítani az árvízvédelmi biztonság jelenlegi állapotát, vagyis azt, hogy mekkora árvízszint, vízhozam, árhullám tartósság ellen van megvédve a környezet, továbbá meg kell becsülni a különböző okokból várható árvízhozam és árvízszint növekedést, s végül meg kel vizsgálni, hogy milyen eljárásokkal és művekkel, vagy azok kombinációjával lehet a leghatékonyabban elérni az ár- vízvédelmi biztonság megnövelését.” A cikk zárszavában a következőket írja: „Nem szándékozom ezzel az írással az „ördögöt a falra festeni”, de félek attól, hogy vakon megyünk egy katasztrófa felé, ” A 11/2010. (IV.28.) KvVM rendelete a folyók mértékadó árvízszintjeiről továbbra is csak tervezési előírás. Többek között a Tisza és a Hármas-Körös mértékadó árvízszintje megegyezik az 1978. évi értékével. 2011-ben került kiadásra az MTA részéről a „Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok” című könyv, „Árvízvédelem és stratégia című fejezet”-ben (írója : Koncsos László) összefoglalásra kerül a BME VÍZI KÖZMŰ ÉS KÖRNYEZETMÉRNÖKI TANSZÉK által a megelőző 10 évben irányított mintegy egy milliárd Ft nagyságrendű - első sorban a Tisza-völggyel foglalkozó - árvíz- védelmi kutatások eredménye. A fejezet egyáltalán nem foglalkozik a jelenlegi árvízi biztonsági helyzettel. Nem vizsgálja, hogy milyen okok milyen mértékben járultak hozzá egyes folyók árvízszintjének emelkedéséhez. A hangsúly az éghajlat változás várható hatásainak bemutatásán (számszerűsítés nélkül) és a környezetvédelmi és természetvédelmi szempontok érvényesítésén van. A következőket írja az előírt mértékadó árvízszintről „(a MÁSZ: általában a 100 é- vente átlagosan egyszer előforduló árvizet tekintik mértékadónak. ..)”. A stratégiai feladatokat 10 pontban foglalja össze, az első két pont a következőket tartalmazza: 1. Az új árvízvédelmi rendszer biztonsági filozófiájának kidolgozása, amelynek alapja a következő elv: legolcsóbban biztonságot vásárolni a kockázat csökkentésével és élhető világot teremteni a természeti adottságokhoz szabott mérnöki beavatkozásokkal. 2. Az árvízvédelem és a területhasználat kölcsönhatását feltáró, területhasználati, agrárökológiai adottságok feltérképezése, országos felmérés. Célja: intenzív művelés alól
