Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem

^AG^^^^^ásádiel^Me^^ovábbfejlesztés^M 29 ismeretében tettem a megyei lapban 2002-ben a következő nyilatkozatot: „Ha a nagyvízi medret nem adjuk vissza a Tiszának, a lefolyási akadályokat nem távolítjuk el, a Közép-Tisza menthetetlen". Nyilatkozatomat ma is érvényesnek tartom, az elmúlt évek csak megerősítették véleményemet. Negyedik részben az övzátonyok emelkedését vizsgáltuk. A Közép-Tiszán a szakadó partok esetében jól látható a szabályozás előtti terepszint, valamint fölötte lerakódott finom szemszerkezetű anyag. Az 1998. novemberi árvíz idején MASZ alatt 1,5-2 m-es vízállás tartományban munkatársaim Háfra Mátyás irányításával motorcsónakon járták be a Kisköre-Csográd- Kisköre folyószakaszt. Felmérték, hogy mely szakaszon van az övzátony a vízszint felett, és megbecsülték, hogy mennyivel. (Mivel pontos mérésre nem volt pénzünk, e módszerrel viszonylag megbízható képet kaptunk az övzátonyok és a nyárigátak többségének jellemző magasságáról.) Kapott adatokat a 2000-2002 közötti medermérésekkel pontosítottuk. A 2000. év őszén bontottuk meg a szolnoki százlábú híd fölött az övzátonyt anyagnyerési céllal. Az ott látottakat figyelembe véve 2001-ben vágattam át merőlegesen az övzátonyt, melynek magassága 2,4 m, korona szintje MÁSZ-2 m-en volt. A függőleges falból - Schweitzer Ferenc javaslatára - 2 cm-enként vett minták alapján kormeghatározást rendeltünk meg a Debreceni Egyetemtől (Kormeghatározást dr Braunt Mihály vezette). Ezen a szakaszon a meder viszonylag keveset mozdult el. A kormeghatározás alapján az övzátony növekedés időben közel lineáris volt és meghaladta az évi 2 cm-t. Az övzátonyok jellemző magasságai 110 év alatt az 500-600 cm-es vízmagasságról a 700-750 cm-es magasságba emelkedtek. E munka előkészítése során ismertem meg, és kerültem szoros munkakapcsolatba dr Schweitzer Ferenccel, az MTA Földrajz Kutató Intézetének igazgatójával, mely munkakapcsolat napjainkban is tart. Tőle sok segítséget és biztatást kaptam munkánkhoz. Közös munkánk eredménye képen több cikkünk jelent meg, stb.. Schweitzer Ferenc már korábban is foglalkozott a folyók árvízi medrének feltöltődésével és rámutatott annak az árvízszintek emelkedésében játszott meghatározó szerepére. Ha az övzátonyok továbbra is ebben az ütemben emelkednek, 100 év múlva szintjük a MASZ alatti 0-1 méteres tartományban fog elhelyezkedni, vagyis a Tisza egyre jobban kirekeszti a hullámteret az árhullámok szállításából, emelve ezzel az árvizek szintjét. Ötödik részben a hullámtér feliszapolódást vizsgáltuk. Különböző szelvényekben több helyen feltáró gödröket készítettünk, valamint összegyűjtöttük a feliszapolódással kapcsolatos adatokat, információkat. A legnagyobb feliszapolódást a szűk hullámtéri szakaszokon, a holtmedrekben és a kubik gödrökben tapasztaltuk. Feltöltődés rendkívül szélsőséges, 0-tól több méterig terjed. Több évtizedes korú nyárfák tuskójának kivételekor jól látható a feltöltődés mérete, volt mikor 2 m-nél mélyebben lévő nyártuskót bontott ki a dózer. (Tiszakécskén a tiszai szabad strandon a hatvanas-hetvenes években szabadtéri színpadot építettek. A kilencvenes években állóeszköz rovancsolás keretében keresték a színpadot, de helyén csak beton felületet találtak. Körülötte lévő részt a Tisza már feltöltötte). Hatodik részben a középvízi meder változásait vizsgáltuk. Az 1890-es évek óta rendelkezésünkre álló méréseket összehasonlítottuk és megállapítottuk a két partéi közötti és az érvényes MASZ alatti nedvesített területek nagyságát. Folyószakaszonként elemeztük a változás jellegét és mértékét. Az átmetszések kifejlődése és a rendszeres mederkotrások 1944. évi befejezése óta a szelvények átlagos területei minden szakaszon csökkennek. A nedvesített szelvénycsökkenés önmagában is évi 1 cm-t meghaladó vízállás emelkedést okozhat. A csökkenés mértéke egyre nagyobb. A SzolnokCsongrád közötti szakaszon a mederemelkedés és a függő meder kialakulási folyamat egyértelműen megállapítható. A nagyvízi mederrel kapcsolatos vizsgálatok szervezésében, végrehajtásában Ivaskó Lajos, Varjú Lajos, Vajk Ödön, Szigligeti Barnabás, Szín Imréné, Fazekas Helga, Felkai István, Fejes Lőrinc és kollegái végeztek úttörő és kiváló munkát. A légi fényképezést és a digitális terepmodell előállítását Grósz Miklós vezetésével az Eurosens Kft, a geodéziai munkák többségét Juhász Ferenc vezetésével a Földmérő Iroda Kft végezte. A nagyvízi mederrel kapcsolatosan elvégzett munkák rámutattak, hogy a vízszint emelkedésének mérhető, meghatározható fizikai okai is vannak. Ezek közül a hordalék lerakódás a jövőben is fog folytatódni, várhatóan növekvő ütemben. A hullámtéren a mély részek (kubikgödrök, holt medrek) túlnyomórészt napjainkig feltöltődtek. Jövőben a hullámtéren lerakódó hordalék egy része nemcsak a tározó térfogatot fogja csökkenteni, hanem az áramlási keresztszelvényt is, amely a vízszintemelkedést tovább fogja növelni. A vizsgált folyamatok árvízszint növelő hatása olyan mértékű, hogy azzal árvízvédelmi terveinkben számolni kell. Ezek ismerete nélkül a kívánt biztonságot adó árvízvédelmi rendszer nem tervezhető. 2004. után több alkalommal tettem javaslatot, hogy a Közép-Tisza-i vizsgálatokat a teljes Tisza szakaszra, illetve a vízgyűjtőre is végezzük el, javaslatom támogatásra nem talált az aktuális vízügyi vezetés részéről. Amíg a magyar árvízvédelmi szakvezetés az árvízi medrek emésztőképességének vizsgálatát, és az emésztőképesség javítását - egyes szakaszokon a romlás ütemének csökkentését nem tartja az árvízvédelem feladatának, sőt az árvízvédelem egyik legfontosabb feladatának, addig hazánkban szakszerű árvízvédelemről nem beszélhetünk. A tiszai árvizek modellezéséről: Az 1998. év végi árvíz után bejött hozzám az igazgatóság mérlegének auditálását végző közgazdász hölgy. Az árvízről kérdezett, s miután egyes értékek közlése után többször használtam a becsüljük szót, meglepődve kérdezte „Nektek nincs modelletek?" Jól érzékelte, nem volt. Az 1999. évi tavaszi árvíz után kezdeményezésemre Váradi József megrendelte a Közép-Tisza egy szakaszára vonatkozó modellek elkészítését a BME és a VITUK.I képviselőitől. Miután a leszállított dokumentációkkal nem voltunk elégedettek, azokat használni csak a készítői tudták, a 2000. évi árvíz után újabb pályázat kiírását kezdeményeztem. A beérkezett ajánlatok nem voltak összhangban a kiírással, azt érvénytelennek nyilvánítottuk. Meghívtam a BME és VITUKI képviselőit, hogy az esetleges új kiírásról konzultáljunk. Beszélgetés elején feltettem nekik a következő kérdést: „El tudjátok készíteni, vagy vegyünk külföldről modellt?" Válaszuk az volt, hogy ne vegyünk, el tudják készíteni. Akkor azt kértem tőlük, mondják meg, mi az a reális határidő és vállalási összeg, amiért a munkát el tudják végezni, és megpróbálom meggyőzni Váradi Józsefei, hogy fogadja el azokat. A korábbi kiírásban szereplőnél lényegesen nagyobb összeget és hosszabb határidőt kértek, amit az új kiírás figyelembevett. Itt nem részletezett körülmények között és időpontban leszállított dokumentáció és mágnes lemez tartalmát a további munkánknál nem tudtuk használni.