Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
Tehát először érdemben vizsgáljuk meg az árvízszintek csökkentésének lehetőségét, és ennek ismeretében döntsünk - ha szükséges - a töltések további emeléséről. A memorandumot a következőkkel zártam: „Azaz: egy új „Vásárhelyi” tervet kell készíteni”. A Vásárhelyi szó idézőjelbe tételével jeleztem, hogy az eddigi, alapvetően a töltések emelését alkalmazó gyakorlat helyett, egy teljesen új elveken épülő, és az egész Tisza- völgyre kiterjedő árvízvédelmi terv elkészítése nem halogatható. Az 1970-es években kialakított gyakorlat nem folytatható. 2003-ban kiadtuk - a KÖTIVIZIG-nél 2000. évi árvíz u- tán indított kutatási és szakmai munkák addigi eredményét összefoglaló kötetet - „A Szolnoki Műhely: Szemelvények a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének megalapozó tanulmányaiból” — címmel. Az előszóban a következőket írtam: „2000. április 6-án új időszak kezdődött a KÖTIVIZIG életében. Ekkor tájékoztatott bennünket dr Kovács Sándor a legújabb előrejelzésről, mely szerint a Tisza várható tetőző értéke Szolnoknál 1050 ± 20 cm, ami azt jelenti, hogy az i- gazgatóság teljes szakaszán MÁSZ + 1 m-t megközelítő, vagy meghaladó vízszintek fognak kialakulni, az előző évi LNV fölött 80 cm-rel fog tetőzni a folyó (Megjegyzés: a tényleges tetőző érték 1041 cm volt). Ezzel az előrejelzéssel kezdődött a szaktudást és az emberi képességet próbára tevő időszak, amely még napjainkban is tart, és véleményem szerint akkor fog befejeződni, ha a Tisza- völgyben újra elfogadható árvízvédelmi biztonság lesz. ” Munkánk során az alábbi főbb kérdések megválaszolását tekintettük elsődlegesnek: 1. Árvízi helyzetünk reális értékelése. 2. Milyen árvízi helyzetek fordulhatnak elő a jövőben, milyen tendenciákkal kell számolni? 3. Hogy lehet az árvízi biztonságot hosszútávon legcélszerűbben megoldani a Tisza-völgyben? 4. Milyen vízgazdálkodást kell - célszerű - folytatni a Tisza-völgyben?” Elvégeztük a Csográd-Kisköre közötti Tisza szakaszon az 1780-as évektől kezdődően végbement azon változások felmérését, értékelését, amelyek hatással voltak, vannak az árhullámok lefolyására. Prognosztizáltuk a várható változásokat és azoknak az árvizekre várható hatását. Az elvégzett vizsgálatok meggyőzően bizonyították, hogy csak az árvízi biztonságunkat befolyásoló okok (változások, folyamatok, stb.), és a jövőben várható e- gyéb tényezők ismeretében lehet és kell rövid-, közép- és hosszú távon (7-14-50-100-150 év) megtervezni árvízi biztonságunkat elvárható szintre emelő beavatkozásokat, létesítményfejlesztéseket. (Megjegyzés: a sorrend tudatos!) A Közép-Tisza-vidéki vizsgálatok egész vízgyűjtőre való kiterjesztésére, az árvízi biztonság hosszútávú tervezésére vonatkozó javaslataink (javaslataim) eddig nem kaptak érdemi támogatást. Az idézett kérdésekre nincs válasz, nem foglalkozunk azokkal a mérésekkel, vizsgálatokkal, amelyek segítségével meg tudnánk válaszolni a nyugodt életvitelt szolgáló kérdéseket. A legnagyobb baj az, hogy mások nem terjesztettek elő a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságát hosszú távon lényegesen javító és egyben megvalósítható programot, miközben az árvízvédelmi biztonság - egyes szakaszokat, és öb- lözeteket leszámítva - folyamatosan, helyenként gyorsuló ütemben csökken. ^AGYI^Azámzvédtelem^éljairó^^^mz^iztonságró^^^^_ A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon végzett, szakmai és kutatási munkák eredményeként a szolnoki kihelyezett ülésén a kormány elfogadta a 1022/2003. (III. 27.) Korm. határozatot, mely a védművek előírás szerinti kiépítése mellett a nagyvízi meder áramlási, vízszállítási feltételeinek javítását, és a Tisza mentén árvízi tározók építését i- rányozza elő. A határozat l.d, pontban a következő szerepel: „az árapasztási tározó területek teljes elöntésére csak statisztikailag 1 %-nál kisebb valószínűségű árvizek esetén fordulhat elő, ezért ...” Az előbbi idézet azt bizonyítja, hogy az előterjesztők még mindig abban gondolkodtak, hogy a mértékadó előírás 100 évenkénti árvizek esetén előforduló vízszintnek megfelelően történnek. Holott az 1998., 1999. és a 2000. évi árvizek alapján egyértelmű volt, hogy a korábbi számításokat felül kell vizsgálni (2000-ben a Kisköre felső vízmércén a vízállás 109 cm-rel haladta meg a mértékadót, a korábban meghatározottnál lényegesen kisebb vízhozam mellett). 2001-ben a VITUKI vezetésével konzorcium alakult, a- mely 2001-2005 között „Az árvízvédelmi kockázatok meghatározásához szükséges műszaki és tudományos alapok megteremtése, új árvízi gyakorisági és kockázat-becslési módszerek kidolgozása” nevű projekt kidolgozását és dokumentálását végezte el. „A mértékadó árvíz” című kötet előszavában megállapítja, hogy: „Az 1998-2001. évi árvizek rámutattak, hogy indokolt ismételten elemezni és értékelni az árvizeket kiváltó időjárási helyzeteket, a felszíni összegyülekezést befolyásoló tényezőket, a folyómeder és a hullámterek vízszállító képességében beállt változásokat, az árvízvédelmi fejlesztéshez szükséges hidrológiai alapadatokat, statisztikai paramétereket. Ismét el kell végezni az árvizek keletkezési körülményeinek genetikai vizsgálatát. Az eltelt negyed század történéseire, gyakorlati tapasztalataira és tudományos eredményeire tekintettel tehát a vizsgálati eredmények felülvizsgálata, és ahol szükséges, módosítása indokolt és időszerű.” A kutatás keretében vizsgálták az „árvizeket módosító hatásokat”. Ezen belül foglalkoztak a külföldi vízgyűjtőn az erdő területek alakulásával, a töltésépítésekkel és a tározókkal. Az előbbiek hatásának számszerűsítéséhez nem voltak meg a feltételek, sem közelítő számításokat, sem becsléseket nem végeztek. Hazai területen a hullámterek hasznosításának árvízi szempontból kedvezőtlen változását állapították meg, a hatás számszerűsítésével nem foglalkoztak. Vázolták az éghajlat-változás várható tendenciáit, várható hatások számszerűsítése nélkül. Az árvízi biztonság alakulását nem vizsgálták, a tényleges helyzetet nem értékelték. Nem foglalkoztak a hordalék kiülepedés kérdésével sem a hullámtéren, sem a középvízi mederben, továbbá a Tisza és a Duna kifolyási feltételeivel, a belvíz szivattyúzás hatásával, stb. 2004. június 14-i ülésén fogadta el az Országgyűlés a 2004. évi LXVII. törvényt „a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidék- fejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról”. A nagyvízi meder áramlási viszonyainak javítására a törvényben előírtakból a mai napig semmi sem valósult meg. Az előírt tározók közül négy megépült, egy építése folyamatban van. 2004-2007 között elkészültek az Európa Unió által biztosított források terhére tervezett árvízvédelmi munkák javaslatai. Egy projekt kivételével - célként - mind az árvízvédelmi töltések előírás szerinti kiépítését jelölte meg (kivétel 43
