Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
írásában végül az árvízvédekezéshez szükséges anyagok, eszközök, és a védelmi szervezet fejlesztésének fontosságára hívja fel a figyelmet. A VITUKI 1957. évi 3. sz. kutatási jelentésében a következőket írja: „A Tisza Vásárosnamény fölötti szakaszán az ún. 1947. szilveszteri árvíz haladta meg az eddig észlelteket, és szakadásokat okozott. Itt a vízállásgörbék egyszerű kiegészítése nem vezetett célhoz, mert a szakadás jóval a tetőzés előtt következett be. E helyett a kiömlött víz mennyiségének a vízhozam-idősor görbék hiányzó területével való egybevetése adott járható utat. Szovjet részről valószínűség számítást végeztek és meghatározták a 200 éves ismétlődé- sű árvízszintet, amihez 0,25 m magassági biztonságot adtak. Az így kapott töltéskorona magasság elég jól egyezett a régi magyar módszerrel számítottal, így azt a Magyar-Szovjet Bizottság elfogadta”. Az idézettel kapcsolatosan a következőkre hívom fel a figyelmet:- a hazai kutatók az árhullám szakadás nélküli vízhozam -idősorát állították elő és ebből számítottak vízszintet,- elfogadták a szovjet kutatók által javasoltakat, mivel nem tért el lényegesen a saját számitásuktól. További idézet a jelentésből: „általában elfogadott az a felfogás, hogy 1 %-os gyakoriságú, vagyis átlag 100 évenként előforduló árvíz szintje felett 1,0 m magasság lenne kívánatos az árvízvédelem biztonsága szempontjából. Az így kiépített töltések esetében általában még a 0,1 %-os gyakoriságú, azaz 1000 évenként várható árvíz sem éri el a töltéskoronát. Ezt az elvet - sajnos - főként gazdasági o- kokból nem tudjuk keresztül vinni.” (Ekkor már nemzetközi tendencia volt a figyelembe vett visszatérési idő növelése.) A mellékelt Tisza töltések hossz-szelvényei szerint, azokon a szakaszokon ahol 1 méteres biztonság volt előírva 70- 100 cm, ahol 1,5 m volt az előírás 100-150 cm volt az LNV fölötti a kiépített biztonság (az előbbiek a „magasparti” szakaszokra nem vonatkoznak). Rendkívül tanulságos része a kiadványnak a „6. Vízhozamok és vízállások ismétlődési gyakorisága a vizsgált vízmércéknél” című táblázat. E táblázat Szolnok esetében átlagosan 10 évenként előforduló vízhozamnak 2561 m3/s-ot ad meg a hozzá tarozó vízállásnak pedig 796 cm-et. (20 évenként ez az értékpár 2964 m3/s, ill. 844 cm, 100 évenként pedig 3851m3/s, ill. 945 cm). A 2000. évi árvíz legnagyobb vízhozama 2610m3/s volt, a maximális vízszint pedig 1041 cm. Az előbbiekkel hasonlók a kiskörei vízlépcső tervezésénél figyelembe vett adatok (1 %-os vízhozam 4032 m3/s, a hozzátartozó vízállás 907 cm, míg a 2000. évi árvíz maximális vízhozama 2919 m3/s volt, a maximális vízszint pedig 1040 cm). Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a korábbi kutatók számítási módszerei nem voltak megfelelőek, e- setleg kevés adat állt rendelkezésükre, talán valami lényegesen megváltozott a Tisza esetében, vagy nem volt homogén az adatsor, vagy rossz volt az adatválogatás szisztémája, vagy a hiba halmazok összessége jelentkezett? Érdekes folyamat: Szolnoknál az 1932. évi maximális vízállás 894 cm, a maximális vízhozam 3104 m3/s. 38 évvel később a Hmax=909 cm, a Qn,ax=2440 m3/s-ra csökken, majd további 30 évelteltével a Hmax=1041 cm-re, 132 cm-rel növekszik, a Qmax=2610 m3/s mellett. 1964-ben a VITUKI közre adta a „Töltésezett folyóink mértékadó árvízszintjei és a különböző gyakoriságú árvizek magasságai” c. kiadványt, felhasználva az 1957. év utáni ár^AG^^^^rvízvédelen^éljairó^é^^rvíz^iztonságró^^^^^ vizek adatait, valamint a hidrológiai statisztika területén elért eredményeket. 1.2. Párthatározat végrehajtása, tudományos mázzal leöntve: 1970-1990 Az 1970. évi árvíz után az árvízvédelemmel kapcsolatos kutatások felgyorsultak. Az új irányvonalat Bencsik Béla - az OVH akkori árvíz- védelemért felelős főosztályának a vezetője „A Tisza-völ- gyi árvízvédelmi rendszer fejlesztése” című cikkében adta meg (VK. 1971. 3. füzet), a következő főbb feladatok megjelölésével: 1. A hidrológiai alapok, az észlelő és előrejelző hálózat fejlesztése. Ezen belül a meder vízszállító képességének jellemzése. 2. Védművek fejlesztése. 3. A védelmi szervezet fejlesztése. Sajnos a későbbiek során a meder vízszállító képességének jellemzésével kapcsolatos munkák nem kaptak megfelelő hangsúlyt, pontosabban fogalmazva háttérbe szorultak. A védművek fejlesztésével összefüggésben a legfontosabb résznek a védelmi vonalak megerősítését jelöli meg, a hullámteret csak annyiban érinti, hogy az „árvízvédelmi szempontból kifogásolható és gazdaságilag fenn nem tartható nyárigátakat meg kell szüntetni, és a terület mezőgazdasági művelését célszerűen, pl. nyárfa telepítésével meg kell változtatni”. A védelmi szervezet, a védelmi képesség fejlesztésével a szakterület vezetése hangsúlyosan és eredményesen foglalkozott. A Minisztertanács 1973 januárjában megtárgyalta és jóváhagyta a Vízgazdálkodási Távlati Fejlesztési Koncepciót, amit a 2006/1973. (I. 31.) sz. határozat jóváhagyott. A határozat az árvízvédelemmel kapcsolatosan csak a következőt tartalmazza: „Célkitűzés...a kellő árvízvédelmi biztonság megteremtése”. Az egyidejűleg elfogadott 3025/1973 sz. titkos határozat 3. pontja az árvízvédelemmel kapcsolatosan a következőket tartalmazza: ,^4 KGST-n belül tovább kell erősíteni- a komplex programban kijelölt irányelveknek megfelelően — a két és többoldalú vízgazdálkodási kapcsolatokat. A vízgazdálkodási nemzetközi együttműködést két- és többoldalú műszaki-gazdasági kooperációk létrehozásával, regionális vízgazdálkodási programok kidolgozásával is szélesíteni kell. A nemzetközi vízügyi kapcsolatok irányelveiről előterjesztést kell készíteni a Minisztertanácshoz. ” Az OVH elnöke három anyagot terjesztett a kormány e- lé: az előterjesztés szöveges indoklását, a Vízgazdálkodási Távlati Fejlesztési Koncepciót és a „A Vízgazdálkodás Távlati Műszaki-gazdasági Fejlesztésének Módozatai és Feltételei” című kiadványt. Az előterjesztést a kormány vita nélkül elfogadta, Fock Jenő miniszterelnök a következőt javasolta: „egy ötéves tervben egy db nagy vizes létesítményt tervezzen az OVH” Az OVH szöveges előterjesztéséből a következőket emelem ki: Gyökeres fordulatot, lényegesen nagyobb biztonságot kell elérni az árvízvédelemben. Árvizek gyakorisága és tetőző szintje növekedik. Az árhullámok a folyók síkvidéki szakaszán egymásra torlódnak nő a levonulás időtartama. ...töltések csak mintegy fele épült ki kellő biztonságra, az árvízzel veszélyeztetett területek csak 40%-a kellő biztonsággal védett....A folyó menti töltésrendszer védő képességének növelése mellett új műszaki megoldások alkalmazásával, területi védelmi rendszerek, lefolyás szabályozó beavatkozások, árvízi tárolók, síkvidéki vésztárolók, árapasztó 37
