Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. EVF. 4. SZ. csatornák, lokalizációs töltések építésével kell növelni az árvízvédelmi biztonságot. ...Az egész vízgyűjtőre kiterjedő tervszerű nemzetközi együttműködés kialakítása nélkül Magyarország előnytelen vízgazdálkodási helyzetéből adódó problémák az ezredfordulóig nagy mértékben kiéleződnek ” A Vízgazdálkodás Távlati Fejlesztési Koncepciója többek között a következőket tartalmazta: „Az utóbbi tíz évben végrehajtott műszaki beavatkozások az árvízvédelmi biztonságot jelentős mértékben növelték. A müvek védelmi képessége ennek ellenére lényegesen elmarad az indokolt biztonság mértékétől. A hidrológiai folyamatokat módosító emberi tevékenység következményeként nő az árvizek gyakorisága és az árvízszintek magassága. A közös vízgyűjtőterület országhatáron kívüli részén történő beavatkozások eredményeként a lefolyási viszonyok megváltoznak, meggyorsul a csapadék összegyülekezése, az árhullámok levonulási sebessége, az árhullámok a folyók síkvidéki szakaszain hazánkban torlódnak ” „Az árvízvédelemben a hazánkban kialakult folyómenti töltésrendszereket tovább kell fejleszteni. Ezen kívül a védelmi biztonság fokozása érdekében széleskörűen kell alkalmazni új műszaki megoldásokat és módszereket .... és jelentősen erősíteni kell a védekezés szervezetét. ” „A fejlesztés fő irányai a következőkben foglalhatók össze:- Az árvízvédelmi műveket úgy kell fejleszteni, hogy a fővédvonalak átlagosan 100 évenként, a városok és ipartelepek védvonalai legalább az átlagosan 120-150 évenként, e- gyes különlegesen magas fokú árvízvédelmi biztonságot i- génylő területek (Budapest, Győr, Szeged, stb.) védvonalai az átlagosan 1000 évenként, a kevésbé értékes területek védvonalai pedig az átlagosan 60-80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet.- A kellő biztonságra való kiépítés érdekében végrehajtandó fejlesztés keretében a legsürgősebben meg kell szüntetni a töltésrendszerek magassági hiányát, hogy ezáltal csökkenjen a töltés meghágásból keletkező töltésszakadás veszélye.- Jelentősen növelni kell a töltések keresztmetszeti (szélességi) méreteit, s ezzel valamint a vízoldalon szivárgás gátló beavatkozásokkal, továbbá szigetelő függönyök, résfalak alkalmazásával, a mentett oldalon szivárgó-rendszerek építésével a szivárgás és átázás elleni biztonságot fokozni kell.- A folyók hullámterét közrefogó vonalas töltésrendszereket ki kell egészíteni - a folyók menti terepadottságok és településviszonyok figyelembevételével - lokalizációs töltésrendszerekkel, árapasztó csatornákkal, vésztározókkal. Az országhatáron kívüli hegyvidéki tározók építésénél lehetőség szerint érvényesíteni kell a síkvidéki folyószakaszok árvízcsúcsai csökkentésének követelményeit.- Erősíteni kell a védekezés szervezetét, növelni kell fel- készültségét új típusú, korszerű gépek, hírközlő berendezések, járművek, világítási eszközök, és új tökéletesebb védekezési módszerek alkalmazásával, s ezáltal hatékonyabbá kell tenni az aktív védekezési tevékenységet.- Mederszabályozási beavatkozásokkal és partbiztosítások építésével javítani kell az árvizek és ajég zavartalan levonulásának feltételeit- Fokozatosan ki kell építeni az automatikus csapadék- és vízállás észlelő hálózatot, korszerű számítógépes előrejelzési központokat kell létesíteni az érdekelt szomszédos országokkal együttműködve, lehetőleg az egész vízgyűjtő- területre kiterjedő egységes, összehangolt elvek szerint. A földrajzi tényezők változása, a folyók árvízszintjének emelkedése 1985-2000 között új fejlesztési célokat és módozatokat tehetnek szükségessé. A töltések bizonyos idő u- tán elöregednek, felújításuk szükséges. Az árvízvédelmi művek fejlesztése tehát 1985 évvel nem zárható le, rendszeres felújításuk és természeti-gazdasági tényezők által indokolt fejlesztésük folyamatos feladatot jelent. Folyók és tavak szabályozása A folyószabályozás többcélú vízgazdálkodási beavatkozás. Fő feladatai:- árvizek és a jég zavartalan levonulásának elősegítése- ...A Tiszán főleg a Csongrád feletti szakaszon az épülő vízlépcsőkkel összefüggésben kell szabályozási munkákat végezni, helyenként mederbiztosításokat és korrekciókat kell végrehajtani. A Jugoszláviában megépülő novi-becseji vízlépcső a Tisza alsó szakaszán lassítja a lefolyást, így a mederfeltöltések és zátonyok elhárítására fokozni kell a kotrásokat. ” A koncepció árvízzel foglalkozó részének részletes ismertetését azért tartottam szükségesnek, mert jól tükrözi az akkori gondolkodást, és később gyakran hivatkoztak erre, előterjesztésekben, cikkekben, előadásokban, stb. Szükséges megjegyezni, hogy a koncepció meg sem említi a hullámtérrel kapcsolatos feladatokat, problémákat, a nagy vízi meder emésztőképességének változását - a Novi-Becsej-i vízlépcsővel érintett szakasz kivételével - nem szól a teljes folyószakaszra kiterjedő hordalék lerakódásról Az új mértékadó árvizek meghatározásának alapelvét, valamint az új előírásokat az OVH 1974. december 20-i Elnöki kollégiuma 113/Koll./1974. számú határozatában, illetőleg az ÖVEI Elnöki Értekezlete 1976. március 15-én fogadta el az alábbiak szerint (felhívnám a figyelmet a különbségekre a kormány által jóváhagyott anyaghoz képest): 1. Magyarország valamennyi folyójára a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvizet kell mértékadónak elfogadni (az alábbi kivételekkel: .....) 2. A magassági biztonságot egységesen valamennyi folyóra 1 m-ben kell meghatározni (kivételekkel) 3. A mértékadó árvízszintek mellett a töltés-méretek meghatározásánál figyelembe kell venni a töltések terhelésére mértékadó elöntések időtartamát is. Mértékadónak az adott szinteket 1% valószínűséggel meghaladó, napokban kifejezett időtartamokat kell elfogadni. Az 1., 2., 3. pontokban foglaltak együttesen jelentik a mértékadó előírásokat, azaz azokat a műszaki jellemzőket, amelyeket a védvonalak fejlesztésénél figyelembe kell venni .......... A számított adatok a természetes mederváltozások szempontjából 20-25 évig érvényesnek tekinthetők. A magyarországi folyók mértékadó árvizeinek meghatározásával kapcsolatos munka irányítására és a szükséges munkák többségének elvégzésére a VITUKI kapott megbízást, amit 1971-76 között teljesített. Az eredményt a „Hidrológiai alapok a magyarországi folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához” című kerettanulmány kilenc kötetében ismertette. Idézetek az összefoglaló kötetből: „A kutatás célja: a mértékadó árvízszintek meghatározásához szükséges - statisztikai módszerekkel számított és genetikailag alátámasztott - alapadatok szolgáltatása a tölté- sezett folyószakaszokra.” (Figyelem: nem a mértékadó árvizek meghatározása a cél!)
