Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Nagy István: Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról
35 Az árvízvédelem céljairól és az árvízi biztonságról Szemelvények és gondolatok a Tisza-völgy árvízvédelmi rendszerek fejlesztési céljairól, az árvízvédelmi biztonságról. Nagy István 5008. Szolnok, Körte u. 1/A - e-mail: nagy04@pr.hu Kivonat: 1976 novemberében 32 évesen neveztek ki az igazgatóság főmérnökévé. Az első országos szakágazati értekezletet, amelyen részt vettem, az Árvízvédelmi Főosztály szervezte. A”nagy öregek” ekkor vitatták az új MÁSZ-t. A főosztályvezető nagyon gyorsan értésemre, értésünkre adta, hogy a főosztály előterjesztését vitatni, netán még javaslatot tenni sem célszerű. Egyik kollégám mondta a következőt: „csak olyan témán lehet vitatkozni, és csak olyan témában lehet javaslatot tenni, ami szakmai szempontból másodlagos, például: hány lapát maradjon a gátőrházak raktáraiban”. Szeretném, ha a ma aktív korban lévő fiatal nemzedék nem lenne „félrevezetett”, a folyamatot meg tudnánk szakítani, és az előttünk álló feladatoknak megfelelő árvízvédelmi szemlélet alakulna ki a közeljövőben. írásommal mindezen célokat kívántam szolgálni. Kulcsszavak: árvízvédelem, vízügyi történelem. Prológus. „Hogy az igazsághoz eljussunk, legalább egyszer az életben meg kell szabadulnunk minden készen kapott véleménytől, és alapjaitól kezdve kell újraépítenünk ismereteink teljes rendszerét” {René Descartes) Bevezető ,A társadalom anyagi és kulturális javainak védelmével a hajózással összefüggő folyamszabályozási beavatkozások é- pítése kezdetektől hatalmas vitákat váltott ki az érdekeltek és az ellen érdekeltek között. Jól példázza ezt a Mirhó gát é- pítésének története. (Az Abádszalók közelében lévő Mirhó fokon kiömlő tiszai árvíz a Kákát völgyében vonult le a Körösök-völgyébe, közben elöntve Kunhegyes, Kisújszállás, Karcag, Túrkeve és további települések határának egy részét, nemegyszer a települések lakott területét is.). A Mirhó fok elzárására megépített gátat az ellenérdekeltek elbontották, míg végül hosszas viták után véglegesen megépült. Tokaj is tiltakozott a gát építése ellen, mert szerintük a gát miatt vannak magas árvizek Tokaj térségében. A Tisza-völgy árvízvédelmével foglalkozó kiváló szakember, Lám Jakab javasolta a második Tisza meder kialakítását Tiszaújlak és a Körösök között az Ér völgyében. A javaslat az ötlet szintjén soha sem jutott tovább, mert a Körös-völgyben érdekeltek hallani sem akartak a tervről, tárgyalni róla sosem voltak hajlandók. Közölték, hogy van elég vizük, nincs szükségük a Tisza vizére. További példa Tiszaroff és Tiszasűly esete. A Tisza melletti, egymással szemben lévő két település az 1930-as években egyidejűleg fejlesztette árvízvédelmi töltését. A tiszaroffi gazdák több zsák búzát adtak össze az építőknek, hogy 20 cm-rel magasabbra építsék az ő töltésüket, mint a szemben lévőt. (Megjegyzés: ez a 20 cm a 2000. évi árvíznél nagyon jól jött, mert ebben a térségben töltéskoronával színelő, vagy azt meghaladó árvízszint alakult ki.) A példákat hosszan lehetne sorolni. Évszázados tapasztalat, hogy a folyók életében végzett minden beavatkozásnak az előnyök mellett mindig voltak és lesznek negatív hatásai is. Lesznek haszonélvezői és károsultjai. A fő kérdés mindig az, hogy a kettő között milyen az arány. Lényeges továbbá, hogy az érdekelteknek és az ellenérdekelteknek milyen az érdekérvényesítő képességük, az előnyök és a hátrányok milyen részletességgel kerültek feltárásra, milyen tervek készültek a hátrányok elfogadható szintre történő csökkentésére. Nem véletlen, hogy Bécs az 1852. évi nyílt parancsban előírta, hogy árvízvédelmi és folyamszabályozási terv csak akkor küldhető fel engedélyezésre, ha azt az érintettek elfogadták. Az árvízvédelemmel kapcsolatosan a jövőben készülő tervek esetében szükséges, hogy az elérendő célok, várható eredmények mellett feltárásra kerüljenek a negatív hatások is. Készüljenek tervek a várható hátrányok megszüntetésére, illetve elfogadható szintre történő hozatalára, kompenzálására, és e tervek a beruházás részeként valósuljanak meg. A vízgyűjtő gazdálkodási tervnek és az árvízi kockázatelemzésnek ezeket a vizsgálatokat is tartalmaznia kell. Az árvízvédelmi és folyamszabályozási létesítmények, rendszerek építésének fő céljai (1846 előtt):- árvízzel veszélyeztetett települések védelme a rendszeres, gyakori elöntésektől,- a Tisza mederének vándorlása miatt veszélyeztetett települések védelme,- az élelmiszer-termelés biztonságának és mennyiségének növelése, elsősorban a szántó területek növelésével, a gyakori elöntések elleni védésével,- a települések biztonságos fejlődését lehetővé tevő területek kialakítása. 1846-1879 között - a Tisza-völgyi Társulat megalakulása után - az előbbi célok kiegészültek a következőkkel:- az egész Tisza-völgyre kiterjedő árvízvédelmi rendszer létrehozásával jelentős területek árvizek elleni védelme,- az érintett területen az út-, vasútépítés lehetőségének megteremtése, illetve az építés feltételeinek javítása, költségeinek csökkentése,- a mocsarak területének jelentős csökkentésével a népegészség helyzetének javítása (malária, stb. -veszély jelentős csökkentése),- a hajózás, az ipar, a kereskedelem és a településfejlesztés elősegítése,- katonai és honvédelmi célok megvalósítása. 1879-et követően (Szeged árvízi katasztrófája után): gyakorlatilag száz éven keresztül, az előző célok fenntartása mellett a hangsúly a már védett ártereken az árvízvédelmi biztonság növelésére tevődött át, ami az élet-, vagyon-, termés- és termelés biztonságának az érdekeltek által elvárt és finanszírozott biztonsági szintjének kialakítását jelentette. Az 1970-ben bekövetkezett tiszai árvíz után: az árvízvédelmi fejlesztések fő célja az árvízvédelmi töltések - 1976- ban kialakított - előírás szerinti kiépítése lett, ami egyes folyókon kiegészült árvízvédelmi célú szükség- és vésztározók kijelölésével és építésével, települést védő töltések, lokalizációs vonalak létrehozásával. Az akkori elképzelések szerint az árvízvédelmi biztonságot a kormány által előírt szintre emelték volna, amit a valóság nem igazolt. A 2000. évi tiszai árvíz után a kijelölt területek árvízvédelmi biztonságának fejlesztése mellett - a Közép-Tisza-vidéki árvízi szakmai-kutatási program eredményeként - vizsgálandónak és kitűzendő célnak javasoltuk a már elért árvízvédelmi biztonsági szint fenntartásával, megőrzésével kapcsolatos feladatok meghatározását és megvalósítását, valamint az elvárt árvízvédelmi biztonság hosszú távú tervezését és fenntartható módon történő megvalósítását. Fontos, hogy a döntéshozók felismerjék a várható
