Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - lvicsics Ferenc: Vízzel kapcsolatos latin szólásmondások
32 Vízzel kapcsolatos latin szólásmondások Ivicsics Ferenc 2132. Felsőgöd, Lehel u.6. e-mail: vier77@citromail.hu Kivonat: A több mint ezer éves magyar-latin kapcsolatnak természetes velejárója, hogy még a mai magyar nyelvben is gyakoriak a latin eredetű szavak. Jelen tanulmány ezt a hosszú éveken át érthető módon lazuló és többször intézményesen is tágított együttélést tekinti át. Újabban gyakran találkozunk latin idézetekkel, amelyek - a sok évszázados kapcsolatunkat örvendetesen fölelevenítve - színesítik, változatosabbá teszik nyelvünket. A vízzel összefüggő szólásmondások gyűjteménye a latin nyelv fennmaradását is szolgálja. A beszélt és az írott szövegekbe ültetett oda illő latin idézetek a mondandót teszik elevenebbé, tartalmasabbá. A közölt kifejezések jól mutatják a latin nyelv jellegzetes szerkezetét, a gondolatok tömör kifejezésére való alkalmasságát. Kulcsszavak: szólásmondás, latin, magyar, nyelv. A címet olvasva bizonyára sokakban fölmerül a gondolat, miért érdekes a XXI. században a magyar műszakiaknak latin mondásokkal foglalkozni? A kérdésre adható sokféle válasz közül az egyik az, hogy a mai magyar nyelvben, de még a műszaki nyelvben is sokkal több latin eredetű szó van, mint azt az első gondolat alapján véljük. A másik válasz pedig az lehet, hogy újabban ismét elterjedtek a latin idézetek, melyek beszédünket, írott szövegeinket kétségtelenül változatosabbá teszik. Pontos megértésük azonban egyre több esetben nehézséget jelent, mivel az ötvenes évek kezdetétől - amelynek már több mint hatvan éve - egyre kevesebben tanulnak az iskolában latinul. A következő, vízzel is összefüggő szólásmondások fölsorolása szerény próbálkozás a tanultak fölfrissítésére, a latin életben tartására. A latin eredetű szavak mai magyar nyelvbeni előfordulásának igazolására megvizsgáltam egy műszaki folyóirat ez év januári számának első három oldalát. A fedőlap két oldalán - amelyen ugyancsak kevés szöveg van - és a harmadik oldalon levő vezércikkben mintegy 15 latin eredetű szó található, amelyek közül néhány: „patrónus” (patronus = pártfogó, védő), „invitál” (invito = meghív, megvendégel), „honorál” (honorarium = tiszteletdíj), „konferencia” (con- fe-ro = eszmecserét folytat, megbeszél) stb. Latin nyelvet a különböző tudományokban még napjainkban is széles körben alkalmazzák. Erre csupán egy példa: az 1998-ban kiadott „Növényneveink” című könyvben (szerző: Priszter Szaniszló) mintegy 50 000 magyar és latin címszó szerepel. Bár kétségtelen, hogy sok helyen (könyvtárakban, irattárakban) nagy mennyiségű, értékes tartalmú latin szövegű í- ■rott és nyomtatott anyag található, azonban az is tény, hogy az egész világon, már bizonyára csak alig néhány százra tehető azoknak az embereknek a száma, akik a latint napi kommunikációs nyelvként tudják használni. A címben jelzett szólásmondások fölsorolása előtt, célszerű a magyar és a latin nyelv több mint ezer éves kapcsolatát vázlatosan áttekinteni. A Dunántúl, Pannónia néven Kr.e.35-től 380-ig a Római Birodalom része volt. Erről a korról még ma is számtalan műemlék tanúskodik. Őseink a Kárpát-medencébe történt megérkezésüket követően a IX.században fölvették a keresztény vallást, amely egyben az idő múlásával, a latin nyelv meghonosulását is jelentette, s az ősi nyelvünkkel párhuzamosan élt a magyar társadalomban. Ezt igazolja a legrégebbi magyar nyelvemlékünk, a Pray-kódex néven ismert, székesfehérvári misekönyvbe írt Halotti beszéd - az első szöveges nyelvemlékünk - és a hozzá fűzött Könyörgés, amely a latin eredeteink szabad tolmácsolása. Az 1400-as évek első feléből származik a Szent Ferenc és szerzetestársai életéről szóló Jókai-kódexként ismert első fennmaradt - latinból fordított - magyar nyelvű könyv. 1514-ben fogadta el az Országgyűlés Werbőczy István latin nyelvű Tripartitum-át (Hármaskönyv-ét), amelynek magyar fordítása 1565-ben jelent meg Debrecenben, s 1848-ig a magyar jog kódexe volt. Érdekességet jelent a vízüggyel foglalkozók számára, hogy a könyvben tíz vízjogi vonatkozású cikkely is található. 1539-ben bocsátották ki a Szilveszter János által készített Grammatica Hungarolatina-t, amely a magyar és a latin nyelv kapcsolatát rögzítette. A magyar nyelvű Károli bibliát 1590-ben hozták forgalomba. Azonban még az 1680-as évek végén sem volt ritkaság, hogy egyes iskolákban - ahol abban az időben még latinul folyt az oktatás - az anyanyelv használata tilos volt. Mikovinyi Sámuel az 1700-as évek első felében készítette el Magyarország első vízrajzi térképét, amelynek címe: Mappa Danubii Cursum Situmque...representans. Mária Terézia 1777-ben adta ki az egységes iskolarendszer létesítéséről szóló, Ratio Educationis (A nevelés rendje) című rendeletét, amely az anyanyelven való tanításról is szól. Azonban a középiskolákban és az egyetemeken a tanítás nyelve továbbra is a latin maradt. Ebben az időben a latin hivatalos nyelvként szerepelt s az értelmiségnek majdhogynem az anyanyelve volt. A magyar nyelv mindennapi és hivatalos nyelvként való használatát segítette az 1832-ben, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent első magyar helyesírási szabályzat. Ennek nagy részét Vörösmarty Mihály - aki nem csak neves költő, de korának bizonyára a legképzet- teb5b nyelvésze is volt - készítette. A magyar helyesírási szabályzat megjelenésének kétségtelenül nagy szerepe volt abban, hogy alig több mint egy évtized elteltével a pesti egyetemen a magyar nyelvű előadások száma meghaladta a latin előadásokét. A közmondásokat, idézeteket, szólásmondásokat olvasó ne akadjon fenn azon, ha a szöveg nem teljesen egyezik meg valamely általa már korábbról ismert szöveggel. Az észlelt esetleges eltérések - párhuzamos másságok - csupán az idők folyamán óhatatlanul bekövetkezett változások jelei. A szövegek jól mutatják a latin kifejezések jellegzetes szerkezetét, a gondolatok tömör kifejezésére való alkalmasságát. A fordítások - természetesen - elsősorban értelem és nem szó szerintiek. Manapság az új idegen kifejezésekkel elárasztott társadalmunkban remélem, hogy ezzel a szolid összefoglalónkkal is segítjük az elmúlt több mint egy évezredünket végig kísérő latin nyelv fennmaradását, tovább élését.
