Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 4. szám - Alföldi László: Beszéljünk a Tiszáról

26-völgyi Társulat Központi Választmány” leend, egyidejűleg a kinevezett tagokra javaslatot tettek.

„ Miután tagadhatatlan az, hogy a technikai főintéző személyében kivált a Tisza-völgyi nemzeti nyelvű törvényeink és szabályaink ismerete nélkülözhetetlen kellék, a hazánkba talált egyediségek közül tapasztalatait kiválólag királyi hajózási felügyelő Vásárhelyi Pált vélték ajánlhatónak mivel a Tisza szabályozás mértani tervei nagy részben az ő kormányzása alatt készültek” (Deák A.A. 1996) Vásárhelyi 1846. február 6-án a Tisza szabályozás művi vezetésre fel- hatalmaztatott.

Ez az indoklás azért figyelemreméltó, mert arra hivatkozik, hogy a szabályozás műtani tervei nagy részben a Vásárhelyi kormányzása alatt készültek, és nem arról szól, hogy nevezett az ideig tervet nyújtott volna be.

Az elsődleges javaslat 1845. júniusában készült, amikor Vásárhelyi még hajózási felügyelő volt, a teljes javaslat, a terv pedig 1846. március 25-én készült Vásárhelyi Pál aláírásával. Az elsődleges javaslat az alapelveket már tartalmazta, de az egész Tiszára vonatkozó részletes javaslatot nem. Az eredeti anyagok áttekintése alapján a legkülönbözőbb kérdések merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy ki, és mikor kérte fel Vásárhelyi Pált az elsődleges javaslat előkészítésére, valószínűen maga gróf Széchenyi kérte fel, valamint a hivatalos teljes tervjavaslatot Váráhelyi Pál írta u- gyan alá, de utána szerepel a következő szöveg: Láttam: az út és hídépítési osztály 1846. április 1. Tenczer mp. Minden bizonnyal a Tervet a Királyi építészi főigazgatóság terjesztette fel. (Deák A.A. 1986).

Elgondolkozató, hogy az előleges javaslat 1026 a rendeletre való hivatkozással 1506 saját szám alatt adatott elő 1845 júliusában melyet nem tartottak megfelelő részletességűnek, ezért Vásárhelyi Pál újabb szövegezése szerint beépítettek a végleges tervbe, mely szerint Főkormány szerve 1845. év június 17-én rendelete által meghagyatott a Kir é- pítési Főigazgatóságnak, hogy a Tisza folyó általános szabályozási terveit részletesen és oly alakban kidolgozva, miszerint a Kir. Biztos közbejöttével történő végrehajtáskor használtassák című tervbe, illetve annak szövegébe. Úgy tudjuk, hogy ekkor Vásárhelyi még csak hajózási felügyelő volt, és a Tiszavölgyi Társulat is csak később, 1846. június 20-án tartotta első alakuló ülését, ahol hajózási felügyelőként jegyzővé választották. A Tisza folyó általános szabályozási tervét 1845. évi június hó 17-én adta elő a Kir. Építési hatóságnak. Ez azt jelenti, hogy Széchenyi még a Tiszavölgyi Társulat megszervezése előtt ismerhette nemcsak az elsődleges javaslatot, hanem a Tisza-szabályozás részletes általános szabályozási tervezetét is. Úgy tűnik, a választmány nemcsak ismerte, de nem is fogadta el a helytartótanács tervezetét.

Kérdés tehát az, hogy az első javaslatot milyen minőségben, milyen beosztásban, kinek a kérésére készítette. Az is kérdéses, hogy Vásárhelyi ismerte-e Szirmai András 1803. évi lényegében a Felső-Tiszáról szóló javaslatát, és nem tudjuk, hogy a személyeskedésig menő vita keretében ráolvasták-e a korábbi ismereteket Vásárhelyire, mivel a hivatalosan benyújtott Tervben korábbi szerzőkre vagy javaslatokra vonatkozó hivatkozás nem szerepel és ráadásul az előleges Javaslat is csak a Tiszafüred-Tiszaújlak vagyis a Felső -Tiszára vonatkozóan készült el.

A választmány a jelentést pontonkénti szavazással elfogadta, és a szerződvény aláírásával elnöki felhívásra a Tisza -völgyi Társulatot megalakultnak nyilvánította.

A szerződvényben 7 pontban foglalja össze a legfontosabb vállalásokat, melyek közül a 2. pontnak politikai jelentősége volt, mert az aláírók lekötelezték magukat, hogy „A Tisza-völgy rendezésének költségeiből a leendő haszon arányában eredő pénzösszegeket pontosan és múlhatatlanul fizetik”. A 7. pontban határozták meg a Tisza szabályozás máig sem teljesült alapelveit a következők szerint: „

Ezennel kijelentjük, hogy a Tisza szabályozásának fogalmába nemcsak a Tisza, hanem a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatba lévő folyók és az általuk okozott mocsarak és kiöntését, korlátozását és lecsapolását, nem különben az e- gész Tisza-völgy vízszerkezetének bárminemű hasznosítását is belefoglaljuk. ” Ennek a szövegezésnek nem felel meg sem az elsődleges javaslat, sem a Tervjavaslat, mert nem az erOedeti jegyzőkönyvben foglalt, majd a szerződvényben megismert alapelveknek megfelelően, vagyis nem a Tisza völgy komplex vízgazdálkodási tervét tartalmazza.

Vásárhelyi a Tisza-völgyi Társulat központi bizottsági ü- lésén a Tisza-folyó általános szabályozási tervének ismertetése során keletkezett vita következtében 1846. április 8-án elhunyt.

„Nyílt titok, hogy az eszme adója Vásárhelyi Pál egy ellene indított heves támadásnak áldozatja lett gróf Károlyi György palotatermében tartott összejövetelen, midőn az akkor ún. táblabíró bátor és merész hidromechanikus de ügyes polemikus hangot adott okoskodásokat hallatta midőn rendszerét, terveit „Sokkal bölcsebb tudós szakemberektől hallotta, zöld asztalnál megbuktatni, a guta megütötte” (Her- rich, 1879).

A Debrecenbe tervezett ülésre való felkészülés során elkezdődtek az évtizedeket átívelő, ha úgy tetszik máig tartó viták a szabályozásról és az árvízvédelemről. Voltak pártolói az átvágásoknak, voltak pártolói a töltésezésnek és előkerült Lám Jakab javaslata a korábban már többször felvetett és beterjesztett átvágás és töltésezéshez illesztett árapasztó csatorna gondolata, úgy, hogy a Szamost Szatmár fölött új mederbe terelve a Hortobágy folyón keresztül a Berettyó és a Sárréten át a Körösökkel egyesítve a szükségnek megfelelően a Tiszához vezetni tervezték. Ezen gondolat ellenzői még emlékeztek a Körösök katasztrofális árvizeire. Herrich, aki a szabadságharc után évtizedekig a Tisza szabályozás vezető főmérnöke, majd vezetője volt, Vásárhelyi szerepét a következőként fogalmazta (1879): „Vásárhelyi Pál azon értelemben, mint ma vesszük nem adott be egy tervet sem a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról, azaz oly tervezetet, amely egyes részletekkel foglalkozott volna, hanem adott egy eszmét, egy elvet annak szabályozására; melynek Veres fonala abban adható, hogy azon örökös folytonos áradásnak vetessék vége 101 átvágásnak ásatásával, minthogy a folyó völgye hosszának több mint kétszeresét teszi...még mindig szükséges lévén az alacsony partok feltöltése... és hogy a töltések okvetlenül kellenek még pedig kellő helyen nem nagyon távol a folyótól.” Lehet, hogy Herrich véleményében van némi túlzás, azzal azonban csak egyetérteni lehet, hogy „ Tartozom a valónak azzal, hogy Vásárhelyi Pál ezen tudományos munkahalmazt... csak úgy volt képes előállítani, hogy már 1833. évben Lányi Sándor igazgatósága alatt számos gyakorlati mérnök megkezdte a Tisza és mellékfolyóinál a topográfiai és hidraulikus felvételeket, ezen urakhoz csatlakoztak 1838-ban azon dunai mérnökök, akik hidraulikus felvételeket a Dunánál bevégeztek s igy alig csalatkozunk akkor, hogy ezen terv dús adathalmaza mintegy 35-40 mérnök, ilyen természetes munkában járatos jeles szakember hosszú évek során tartott műkőHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013, 93. ÉVF. 4. SZ.