Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Alföldi László: Beszéljünk a Tiszáról
ALFÖLDI L.: Beszéljünk a Tiszáról 23 A bázisállapot rekonstruálása elsősorban a hatásvizsgálatoknak egyik, de nélkülözhetetlen eleme, amely a mai állapottal való összehasonlító elemzés nélkül önmagában a mai beavatkozások hatásvizsgálatához legfeljebb érdekes folyótörténeti információkat szolgáltathat. A XIX. sz. óta bekövetkezett gazdasági, társadalmi, technikai változások, e- gyüttesen antropogén hatások azonban az egykori árteret oly mértékig átrendezték, morfológiáját, vízviszonyait, hidrológiáját, ökológiáját stb. gyökeresen megváltoztatták, hogy nemcsak a folyó, hanem az egész térség kényszerszabályozott (bizonyos értelemben önszabályozott) műszaki rendszerré alakult, ahol nemcsak a természetes vízviszonyokat, hanem a térség morfológiáját és táj szerkezetét is mérnöki keretbe foglalták (Vágás I. 1982). A változás oly mértékű, hogy ma már a vízrendszerekbe az ökológiai és/vagy táj szerkezetbe való bármely beavatkozás műtárgyakba, utakba, vasutakba, hidakba, építményekbe stb. ütközik, vagyis korlátokat állít a rekonstrukciók, vagy akár a természetbarát fejlesztések útjába. Nem kétséges, hogy a mai állapot és a bázisállapot ösz- szehasonlítása rendkívül hasznos, új felismerésekre vezetne, és nemcsak az árvízvédelem, hanem a ma már többféleképpen megfogalmazott ökológiai rekonstrukciók és fejlesztések, valamint a tájgazdálkodási elképzelések megvalósítási lehetőségeinek pontosabb megítéléséhez, és egyáltalán a tájgazdálkodások pontosabb megfogalmazásához szükségesek lehetnek. Az egykori ártér vízgazdálkodási ismertsége lehet, hogy elégséges a mai nagy kapacitású főcsatornák, a csatlakozó sok ezer km-es földmedrű csatornahálózat működtetéshez, lényegében azonban a csatornahálózat olyan bonyolult, változatos célú rendszerként működik, melyek lokális vagy regionális célrendszerébe való beavatkozás, alkalmasint nagyobb részrendszerek átrendezését igényli. A több mint egy évszázad alatt létrejött csatorna rendszer sem céljában, sem elrendezésében nem igazán illeszkedik az árvízvédelem rendszeréhez sem. Vannak a természetes ártér földtudományi ismertetésével kapcsolatos hiányok is, melyek nemcsak regionális, hanem a tervezett tározók közvetlen hatásainak a kérdését is érintik. A tározókat természetszerűleg a meder-közeli morfológiai mélypontokra érdemes telepíteni, már csak azért is, hogy a gravitációs vízforgalom lehetősége maximálisan kihasználható legyen. Az építés előkészítés során már a talaj- mechanikai célú fúrásokból is kapunk információkat a közvetlen ártéri üledék viszonyokról és utalást az esetleges várható felszínalatti távhatásokra vonatkozóan is. Teljesen elhanyagolt a felszíni és a felszínalatti vízrendszerek sokoldalú kapcsolatának a vizsgálata, különösen o- lyan térségekben, ahol a meder pleisztocén és/vagy pliocén konszolidálódott vagy alig konszolidált vízvezető képződményekbe vágódott be. A földtani irodalom emlékeztet, hogy a Tisza-meder helyenként egy kék-homokba vágódik be, amelynek következtében a Tisza vize nagy víznél táplálja, kisvíznél csapolja a hivatkozott felszínalatti vízadót. Egyes megfigyelések szerint a tiszalöki duzzasztó hatása a bodrogközi térségekben is megfigyelhető. A cigándi tározó műtárgyainak tervezéséhez szükséges néhány talajmechanikai sekélyfűrás adatai figyelmeztetnek arra, hogy nincsenek megfelelő ismereteink az ártéri üledékképződés sajátosságairól, térbeli változékonyságáról és hatásáról. A cigándi tározó a Tisza jobb partján, egyben a Bodrogköz keleti oldalán épült. Ismeretes, hogy a Bodrog-köz nemcsak a Bodrog, hanem a Tisza ártere is. Az egykori leírások szerint hol a Bodrog, hol a Tisza, hol mindkét folyó e- gyidei árvizei öntötték el, vagyis olyan mély-fekvésű terület, melyet a két folyó ártéri üledékei borítanak. A töltésezés után a térség mindkét folyó árvizeitől mentetté vált, ettől függetlenül a nagy és tartós árvizek hatásai közvetett módon érvényesülnek. A térség földrajzi helyzeténél fogva belvíz- elöntéssel nagy mértékben veszélyeztetett, az idősebb földtani képződményeket félig áteresztő, mai szóhasználattal élve: vízrekesztő képződmények alkotják. Az egykori árterekre vonatkozóan bizonyos sajátos árvíz-belvíz kapcsolat régóta ismeretes, a légi- és űr-fotometria alkalmazása a jelenség pontosabb megítélését ígéri. Az 1999. évi tavaszi árvíz idején gyakorlatilag egy időben nagy árhullám vonult le a Tiszán és a Bodrogon. Egy az 1999. március 18-án készített (VITUKI) értékelés szerint jól kirajzolódnak a Bodrog-köz belvíz elöntései, de egyidejűleg a Bodrog-köz jelentős részén felismerhetők a túlnedvesedett területek, vagyis olyanok, ahol víztükör nincs, de a feltalaj olyan mértékig telítődött vízzel, hogy lépés (terhelés) hatására kiserken a víz, és maga a talaj is különböző mértékben kvázi folyóssá válik. Az előzetes értékelés szerint a két folyó 5-6 m-es árvízszintjéből következő többletterhelést az ártéri üledékbe bevágódott mederhez csatlakozó finom homokrétegek közvetítik, és kapilláris túlnyomást hoznak létre a fölöttük lévő laza, tőzeges, iszapos, vízrekesztő képződményekben, létrehozva a feltalaj túltelítődését. A cigándi tározó helyén mélyített talajmechanikai fúrások 15 m mélységben még nem érték el a bázisképződményeket. Az addig harántolt agyagos, iszapos, tőzeges képződményekben két, egyenként 1,5 m vastag finomhomok réteget tártak fel, melyekben lévő víz kis mértékben bár, de túlnyomással jelentkezett. A laza üledék-összlet tagjai, különösen a tőzegrétegek, terhelés hatására tömörödnek, amit a létesítmények tervezésénél és építésénél figyelembe is vesznek. Nincs elegendő adatunk, mégis valószínűsíthető, hogy a Bodrog-köz területén azonos vagy hasonló laza ártéri üledékek fekszenek, ezért számítani lehet arra, hogy a tárolódó víz terhelés többletéből keletkező lokális nyomáshullám terjedése érzékelhető lesz. Érdemes és szükséges lenne a megismert üledékek részletes hidrogeológiai vizsgálatát is elvégezni, nemcsak a távhatások megismerésére, hanem a térségi fluviogenetikus feltöltődési ütemének a felderítésére is. A tőzeg és tőzeges rétegek jelenléte, azok széntartalma abszolút kormeghatározásra is lehetőséget nyújt, de jelenlétük azt is jelzi, hogy az ártér feltöltésében biogén üledék is jelentős szerepet játszottak, következésképpen az egykori ártér gyorsabb feltöltődési üteme a hullámtéri feltöltődés ütemével nem egykönnyen vethető össze. Az is figyelemreméltó, hogy a konszolidálatlan biogenetikus és a finomszemcsés plasztikus üledékek együttesen hatalmas víztömeget tárolnak, melyek akár vízgazdálkodási, akár térségfejlesztési célú megbolygatása jelentős változásokat indukálhat. Érdemes és kívánatos lenne a Bodrog-köz hidrogeológiai viszonyait a tájékoztató felszíni geofizikai mérésekre támaszkodva néhány tucat kismélységű hidrogeológiai fúrással feltárni. A Bodrog-köz olyan sajátos helyzetű terület, melyhez hasonló lehet a Berettyó - Sebes Körös - Kettős Körös deltája, melyről közismert, hogy a nagy tiszai árvizek során hatalmas területek kerültek víz alá és kiterjedt mocsárvilág a
