Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem

26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. LNV szintjén, valamint az ezt 70 és 140 cm-el meghaladót. Naponta több szelvényben vízhozam-mérés, mintegy 5 kmenként vizái lásmérés, két helyen hordalék- és vízminőség mérés, stb.). E méréseket 2001-2003 között továbbiakkal egészítettük ki. Ezek közül különösen jelentősek voltak, amikor - esetenként a Kiskörei vízlépcső segítségével - 7-10 napig állandó vízhozam állt elő a Kiskörei vízlépcső alatt, és az így kialakult vízszinteket rögzítettük, több szinten. Az ismertetett mérések eredményeként a középvízi mederről szereztünk, többek között a modellezésnél alkalmazható értékes adatokat, képet kaptunk az egyes szakaszok állapotáról, stb.. Kezdeményezésemre az ELTE Meteorológiai Tanszéke megrendelést kapott a Felső-Tisza külföldi vízgyűjtőjén az erdő állomány változásának vizsgálatára. Sajnos a tanszék csak az ingyenesen hozzáférhető adatokkal és szoftverekkel dolgozhatott az alacsony megrendelési keret miatt. Az 1992/ 93. év adatait hasonlították össze a 2000/2001. év adataival, és megállapították, hogy a romániai vízgyűjtőn 18 %-kal, az ukrajnai részen mintegy 10 %-kal csökkent, addig szlovák területeken pár %-kal növekedett az erdőállomány. A kutatási jelentés a következő mondattal zárul: „Kijelenthetjük, hogy az erdősült terület ilyen mértékű csökkenése szerepet játszhatott az elmúlt években a Tisza felső szakaszán kialakult igen heves árhullámok létrejöttében". Nyugodtan hozzá tehetjük, hogy a hazánkba érkező hordalék mennyiségét is lényegesen növelte. Nagyon időszerű lenne az 1990-es évek eleji és a jelenlegi területhasználat összehasonlítása és dokumentálása nagy-felbontású műholdfelvételek és professzionális szoftverek segítségével. A vízhozam mérési adatok és a hozzájuk tartozó vízállás adatok elemzése nyomatékosan felhívta a figyelmet az árvízi meder emésztő képességének csökkenésére (Míg Korbély József 1937-ben kiadott könyvében a Közép-Tiszán átlagosan 1 cm vízszint-emelkedéshez 10 m

3/s vízhozam növekménnyel számolt, addig az ezredforduló árvizeinél, ez az érték 3,0-5,6 m

3/s között mozgott). Értékeltük a hullámtér vízszállító képességét, és növelésének lehetőségét, csökkenésének főbb okait. Árvízvédelmi iöftássk slöírt magassága Tisza SZÓLJ 10K Q 147 cm A mért legnagyobb vlzillái Árvízvédelmi töltések előirt magassága cm éve év cm 685 1853. 1856 760 739 1856. 1860 865 818 1888. 1888 968 894 1932. 1934 1044 909 1970. 1976 1061 974 1999. 1061 1041 2000. 1061 17 cm Mérlegeltük a töltésemelés lehetőségét, legalább 100-150 cm-rel (LNV+150cm, az 1934. évi előírással összhangban). Töltés emelés esetén valamennyi hidat meg kell emelni, vasútvonalakat és pályaudvarokat kell átépíteni, a töltésekben lévő műtárgyakat, a szivattyútelepek többségét át kell építeni, a Laskó, Zagyva, Körös töltését jelentős hosszban meg kell emelni, Szolnok alatt a jobb parton új zsilipeket, szivattyútelepeket kell építeni, stb.. A Tisza parti településeken, azért hogy a töltésemelést meg lehessen valósítani, a Tisza parti, illetve a gát melletti lakások jelentős részét le kell bontani. a töltések korona szintjére, Gyakorlatilag az 1934-es előírás érvényes ma is, a települések e szerint építkeztek, terveikben ezt vették figyelembe, a különbség a Dél-Borsod-i öblözet védése miatt számolt árvízszint emelkedés). A töltésemelés kapcsán becsült rendkívül nagy feladat és a hozzá tartozó költség szükségessé tette más alternatívák vizsgálatát is. Először a nagyvízi meder vízszállító képességének növelési lehetőségét kezdtük elemezni a hullámtéri viszonyok javításával, valamint a töltések kijjebb helyezésével. Az előző negyven évben az ágazati szakvezetés minden közép-tiszai árvízvédelmi fejlesztés esetén vizsgálta, hogy az milyen hatással van Szeged helyzetére, s nem engedélyezett egyetlen olyan munkát sem, amely gyorsította volna az árhullám lefolyását, ami növelte volna a Tisza és a Maros árhullámának találkozási valószínűségét. Előbbiek miatt valamennyi beavatkozás esetében mi is mérlegeltük annak szegedi hatását. A következő kérdést tettük fel magunknak: hogyan tudjuk a Közép-Tisza-vidék árvízi biztonságát úgy javítani, hogy egyidejűleg Szeged helyzete is javuljon? Erre egyetlen mód kínálkozott: árvízvédelmi tározók létesítése. (2002. után több előadást tartottam szegedi kollégáknak, hogy elfogadtassam velük a tározók építését, sajnos nem sok sikerrel). Az árvízi tározással kapcsolatos ötletet Dénes Sándor (Tiszai Erőmű Vállalat főmérnöke volt) előadása adta. Az előadás a Kiskörei Vízlépcső felavatásának 10 éves évfordulójára szervezett ankéton hangzott el 1983-ban. Az ankéton elhangzott előadások nyomtatásban is megjelentek, így módom volt azt ismét elolvasni. Dénes Sándor a javasolt inerháti tározóval kapcsolatosan a következőket írja: „Az előbb részletezett munkával kialakított tározó egyébként a rendelkezésre álló adatok szerint igen impozáns kapacitású volna. 95,00 mAf-es duzzasztásnál 180 millió, 97,00 mAf estén 360 millió, 102,50 mAf-es duzzasztásnál 620 millió m

3 víz befogadására lenne lehetőség. Az erre a tározóra telepíthető 23 MW teljesítményű vízi erőmű, szivattyús üzemre is alkalmas vízturbinával árvizes időszakban a tározóba átemelt 200-600m

3/s vízmennyiség hatására a tiszapolgári vízmérce 700 cm-es vízszint tartományában kb. 20-60 cm-es árvízi tetőzési szint csökkenést lehetne elérni." Ezt egy gépész-villamosmérnök írta 1983ban, ez jó példa arra, hogy érdemes odafigyelni más szakmák javaslataira. (Megjegyzés: a Tisza mentén, hazai területen a legkedvezőbb tározási lehetőség Inerháton van. A közel háromszög alakú terület egyik oldalán a Sajó, másik oldalán a Tisza töltése van, a harmadik oldal természetes magaspart. VTT első ütemében tervezett tározó építését a természetvédelem megvétózta, a senki által nem látott, de állítólag a bagoly köpetéből kimutatott szöcskeegér jelenlétére hivatkozva.) Az ismertetett vízszint-csökkentés olyan értéket ért el, amellyel érdemesnek látszott foglalkozni, további vizsgálatokat végezni. Ezután kapta Kovács Sándor és Váriné a következő feladatot: Tételezzük fel, hogy Kisköre felett rendelkezésünkre áll egy kellően nagy kapacitású szivattyútelep, amely a Tiszából emeli át a vizet egy kellően nagy árvízi tározóba. Meg kell határozni, hogy a 2000. évi árhullám megismétlődése esetén hogyan kell üzemeltetni a szivattyútelepet, hogy a vízlépcső alatt a vízszint ne emelkedjen a MÁSZ fölé; mennyi vizet kellene kiemelni a Tiszából; mennyi lenne a szivattyú kapacitás igény? Közelítő számítások szerint - akkor még csak erre volt lehetőségünk - kb. 700 millió m

3 tározótérfogatra volt szükség, ezt emeltem meg a védelemvezetői tartalékkal és 1 mii-