Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem

^AG^^^^^ásáriiel^^ei^ovábbfejleszté^ 27 liárd m

3-es tározó igényt jeleztem. (2000. évi áron 100 millió m

3-es tározó építési költségét 4MD Ft-ra becsültük, amely ár versenyképesnek látszott a töltésemelés költségeivel) Huszár Lászlóval konzultálva kiderült, hogy sem az energia célú, sem a szivattyús üzemü árvízi tározás, nem jöhet szóba a magas költségek miatt. (Két évvel később Japánban volt alkalmam megnézni egy 4x50 m

3/s kapacitású szivatytyúkkal rendelkező árvízvédelmi célú szivattyútelepet.) Előzőek miatt elkezdtük vizsgálni az árvíz alatt gravitációsan feltölthető tározók lehetséges helyeit és kapacitását. Elsőnek a Tiszanána melletti területet vizsgálta Szín Imréné, majd a cseröközi területet. A Kiskörei híd felett az árvízvédelmi töltések fél méterrel magasabbak, keresztmetszetük közel duplája az alatta lévőknél, ezért a vízkivételt először a tározóból kíséreltük meg, az alább lévő gyengébb töltések terhelésének csökkentése érdekében. A duzzasztómű alatt a 2000. évi árvíznél az előírt töltéskorona szintjét elérő, MASZ+99cm-es maximális vízállás alakult ki. A tározó menti kedvezőtlen leürítési feltételek miatt a Hányi csatorna két oldala mentén, majd a Tisza bal partján vizsgálódtunk (Mirhó-Gyócsi terület NK főcsatornából feltöltve, Tiszaroff) Több konzultáció után (Szántó Miklós, Mosonyi Emil) egyértelművé vált, hogy csak szabályozott kivezetésű, vízkivételi műtárggyal ellátott tározót szabad építeni a kotrós, robbantásos megnyitású tározókkal szemben. Először Kertai Istvánt kértem meg (aki a 2000. évi árvíz utáni helyreállítások tervezését irányította), hogy készítsen vázlattervet árvízi tározó feltöltésére alkalmas, mintegy 100 m

3/s kapacitású műtárgyra. Rövidesen bemutatta a ROCLA csövekből kialakított műtárgy vázlatát. Majd Szántó Miklóstól kértem véleményt, aki több oldalas tanulmánnyal és konkrét javaslatokkal segítette munkánkat, amely mentén tovább tudtunk haladni. (A szakma több jeles képviselője fejtette ki szóban és írásban is, hogy nem lehet, illetve nem szabad ilyen kapacitású műtárgyakat töltésbe építeni). Az elvégzett elemzések, konzultációk eredményét felhasználva, 2000. novemberében munkatársaim véleményét, javaslatait figyelembe véve készítettem el:„GONDOLATOK az Új Vásárhelyi Terv koncepciójának kialakításához, különös tekintettel a Közép-Tisza vidéki árvízvédelmi helyzetre"címü memorandumot, és küldtem el a minisztérium és az OVF vezetőinek. A memorandumot megismerte Kováts Gábor, aki egyetértett a leírtakkal és biztatott a munka folytatására, akit sajnos rövidesen nyugdíjaztak, volt munkatársai segítségére viszont a továbbiakban nem számíthattunk. A memorandum három részre tagolódik. Elsőben a rövid helyzetértékelésre kerül sor. A másodikban elemzem a vízgyűjtőn és az árvízi mederben zajló és az árvizeket befolyásoló (magasság, tartóság, víztömeg, vízhozam) változásokat, folyamatokat minőségi szempontból - ekkor még nem állt módunkban mennyiségi elemzést végezni -, valamint a várható folyamatok hatásának jellegét. A harmadik részben javaslatot tettem az árvízszint csökkentés lehetséges módjainak vizsgálatára, ezen belül 500-1000 millió m

3 közötti árvízi tározó vizsgálatára. (Ez nagyon sok helyen „kiverte a biztosítékot") A memorandumot végül a következőkkel zártam: „Az árvízcsúcsok csökkentésére tervezett (hullámtéri lefolyási viszonyok javítása, árvízvédelmi töltések kijjebb helyezése, vésztározók létesítése) és garantáltan megvalósítandó létesítmények és beavatkozások figyelembevételével kell meghatározni az árvízvédelmi töltések kiépítési szintjét és töltéserősítések megvalósításának ütemét, azaz ÚJ VÁSÁRHELYI TERVET kell készíteni és elfogadni. Mivel felterjesztésemre sem a minisztériumtól, sem az OVF-től választ nem kaptam, meghívtam Szolnokra úgynevezett „védelmi napra" Váradi Józsefet, Varga Miklóst, Jakus Györgyöt és Korompai Andrást, kiknek munkatársaimmal ismertettük az addig végzett munkát s annak eredményeit. 2001 januárjában Váradi JózseJfel tárgyalva sürgettem az új fejlesztési koncepció kidolgozásának mielőbbi megkezdését. Váradi József2001. január 26.-án kelt levelében küldte ki a meghívót a kijelölt személyeknek „Az Új Vásárhelyi-tervet előkészítő bizottság" február 9-i alakuló ülésére. Idézet a meghívóból „Az 1999. évi majd a 2000. évi iiszai árvíz felhívta a figyelmet arra, hogy a tiszai védelmi létesítmények teherbírásuk határára értek, miközben a Tiszán kialakulható árhullámoknak még jelentős, reálisan előállható tartalékai vannak. Erre a kihívásra a választ egy „Új Vásárhelyi Terv"-nek nevezett munka keretében kívánjuk megadni ...." A memorandum alapján készített és előterjesztett javaslatról meghívottak véleménye erősen megoszlott, mint az ilyen esetekben természetes is. Egyértelmű támogatást Orlóei Istvántól, Ligetvári Ferenctől és Haraszti László tói kapott a javaslat. Váradi József a bizottság munkáját biztos kézzel irányította, és szervezte a további feladatokat. 2001. elején Debrecenben tartott árvízi továbbképzésen ismertettem először nyilvános fórumon javaslatunkat. Itt vita alakult ki az egyik előadóval, akit kértem, hogy a következő továbbképzés előtt tisztázzuk a kérdést, ami Siófokon megtörtént. 2001. első negyedévében Budapesten volt egy MHT előadás a Körös-völgyi árvízi tározók üzemeltetéséről. Itt hozzászólásomban elmondtam, hogy Közép-Tisza-vidék árvízvédelmi helyzetének javítása érdekében mintegy 1 milliárd m

3es árvízi tározó megépítését tartom szükségesnek vizsgálni. Sajnos semmi nem örökítette meg azt a felháborodást, amit hozzászólásom kiváltott. Volt, aki műszaki szempontból tartotta megvalósíthatatlannak, volt, aki finanszírozási oldalról tartotta annak (addig évi 2 milliárd Ft-nál kevesebb volt az árvízvédelmi fejlesztésekre fordítható összeg, a mi javaslatunk 50 milliárd Ft-os nagyságrendet képviselt). Egyedül Zorkóczi Zoltán támogatta, hogy a javaslat elvetés helyett, érdemi vizsgálatra kerüljön. A kétkedők és az ellendrukkerek jelenlétében kellett a további munkát végezni, s tevékenységükkel számolni kellett a későbbiekben is. A 2000. évi árvízi helyzetet sokan úgy értékelték, mint ami egy rendkívüli, nagyon ritkán előforduló esemény, amit a későbbi elemzéseink alapján mi mintegy 30 évenként előforduló szituációnak tartunk! Jellemző egy megyei vezető reagálása arra a javaslatomra, hogy készítsük fel a térség önkormányzati vezetőit és a lakosságot hasonló, vagy rosszabb helyzetekre. Az illető a következőt mondta: „Megvédtetek 1998-ban, megvédtetek 1999-ben, majd 2000-ben is. Meg fogtok védeni a következő években is". Mire én a következőt válaszoltam: „Ha egy magasugrónak folyamatosan emelik a lécet, azt előbb-utóbb leveri. Ha mi leverjük a lécet, annak nagyon súlyos következménye lesz." (2000-ben, ha szakad a gát, a várható kár 10-20 -szorosa lett volna a javasolt tározók építési költségének). Többen voltak azon a véleményen, hogy nem szabad nagyobb szabású programot elindítani, mert abból újabb „BősNagymaros" lesz. Kezdetben, többségben voltak azok a szakmabeliek, akik nem hitték el, illetve kételkedtek abban, hogy árvízi tározással érdemben, gazdaságosan lehet az árvízszintet csökkenteni. Sajnos közülük senki sem ismertetett számítást, ami kétkedését alátámasztotta volna.