Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása

12

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4 SZ.

42. Sáros vármegye.

K varmegyében tudtommal nincs artézi kút.

43. Somogy vármegye.

Ilencse. Mér ff u fíéla birtokán, a körtéig udvarában. Kurta 1894 apr. í0~decz. 27. a kezetrészsigairj'i mérnöki Áolgital; 157—73 ram.«* «‘»övékkel; 344*36 m-nvire, eredménytelenül.

h’a/mxnír. t. A reform, templom elölt. (142-20 ni a. L sí. f.) Fúrta 189.1 febr.—jún. hónapokban, Kash és Hiller budapesti ezé«. 104—75 min-e» csövekkel, 103 in-nyire, eredniéiiytelenül.-■ A • Ilont fejieszlő’telepeii. (122-2:1 m a. t. sz. f.) Fúrta 1804 november—1 Hí »:> uuguszt. Glas Károlt bécsi gyáros, 200—130 imn-es csövekkel; a fúrólyuk 0.5.15 m mély; naponta 14,880 liter vizet ád.

ISiboit. Gróf Széchenyi IMI birtokán. Fúrta 1893 jún. 12—1894 ápr. .5. a közegt-szst-gügyi immőki szolgalat, 105—73 mm-es csövekkel; a fúrólyuk 506 m mély; naponta a felszínen 123,840 liter 26 C°-ú víz ömlik ki belőle. Csőben a víz 3 m-nyire emelkedik a felszin fölé,

44. Sopron vármegye.

Kiftmttrfon. A tie rezegi parkban. Fúrta 1885 november 2.—1886 május 22. ZsitiMONDi ítfii.A, 350 miit bv. csövei; a fúrólyuk 153*50 m mély; naponta 49,100 liter víz ömlik ki belőle.

45. Szabolcs vármegye.

Szabolcs vírmegTc alispán! Ijivatata, a m. ktr. fűid la ni intézet igazgatóságának kércsM-re 18<Nj. évi február 22-cu 3097. az. a. kell átiratá»»! elküldte ugyan a vármegye területén létező kutak jegyzékét, melyben azonban kérdőívünk adatai nio- Cftenek meg, s így az alábbiakban csak azokat sorolom föl, melyekről részletesebb adataink vannak. KoMünettid tartozom v mellett licm» László pot«4rmeeter úrnak. a nyíregyhiizi fúrottkntak adataiért.

10. ábra. Részlet Halaváts Gyula artézi kút kataszteréből

(1896)

A kataszteri anyagot Budapesttel kezdi, majd megyénként ábécé-rendben, azon belül pedig községenként, illetve a kút létesítésének ideje szerint tárgyalja a kutakat. Egy megye leírása előtt röviden az adatgyűjtés módját foglalja ösz- sze. Valamennyi fúrásnál és kútnál a vízkémiai adatok kivételével minden lényeges paramétert közöl, és feltünteti a települést, a kút közelebbi megjelölését, a kivitelezés idejét, a kivitelező nevét, a fúrás átmérőjét, a talpmélységet, a nyugalmi szintet, a hőmérsékletet és a vízmennyiséget. A hiányos adattal rendelkező kutak közlésétől eltekint, de nem mulasztja el az irodalmi hivatkozást sem, ha a fúrás vagy kút már szerepel a szakirodalomban. A kataszterben közölt adatokat azután két táblázat foglalja össze. A megyei összesítőben feltünteti a fúrások számát, amelyet artézi kútra, fű- rott kútra, „vizét vesztett”-re (használhatatlan) és eredménytelen fúrásra bont fel. E szerint 1895-ig 328 helységben 1325 fúrás mélyült, ebből az artézi (pozitív) kút 555, a fü- rott (negatív) kút 532, a tönkrement 59, és az eredménytelen 179. A második táblázat a fúrások számát évek szerinti csoportosításban közli (10. ábra).

A talajvíz alatti rétegvizek megismerése révén nagy lehetőség kínálkozik a Magyar Állam Vasutak gőzmozdonyainak kis keménységű és nagy mennyiségű kazánvízzel való ellátására is. így a rétegvíz feltárása a vasútvonalak mellett igen hamar megindult és a századfordulón a fúrt kutak száma már megközelítette a kétszázat. Szerepükről Mellinger Vilmos vasúti mérnök 1903-ban a Magyar Vasút és Hajózási Klubban tartott előadást. A nyomtatásban is megjelent értekezése szerint a MÁV által nyilvántartott 200 artézi kút- ból mindössze 188 rendelkezett megbízható adattal, így tanulmányában is csak ezeket dolgozta fel műszaki és gazdasági szempontból. A magyarázó szövegben ismertetett kutak legfontosabb műszaki adatait két táblázatban foglalja össze. Figyelemre méltó feldolgozásának az a része, ahol a folyóméterenkénti költségeket és a fúrási előrehaladást vizsgálja. Úgy tűnik, hogy ezt megelőzően ilyen gazdaságossági elemzés még nem készült. A méretarány nélküli térképen e- redményes artézi kút, eredménytelen fúrás és a pálya közelében „idegen artézi kút” jelölést alkalmaz. Spontán nyilvánul meg nála az eddigi gyakorlattól eltérő artézi kút fogalmának használata. Korábban, de még jó ideig artézi kútnak ui. kizárólag a pozitív kutakat tekintették, míg a negatív kút a fúrt kút megjelölést kapta.

A millennium után Szontagh Tamás továbbra is elmé- lyülten foglalkozott az artézi kutak számbavételével, és rövidesen megjelenik 1:900 000-es méretarányú térképe „A Magyar Korona Országai területén levő városi vízvezetékek, artézi kutak átnézeti térképe” címen (1908). Ezen ásványvizet és ivóvizet adó fúrt kutakat különít el. Mindkét csoporton belül megkülönbözteti az artézi és a fúrt kutakat. Külön jelöli 100 m-es mélységközökben az egy és több kút- tal, illetve a többféle mélységű kúttal rendelkező helységet. Feltünteti a víz gáztartalmát és az eredménytelen fúrásokat is, és külön jelölést kapnak a vízvezetékekkel rendelkező helységek. A rendkívül impozáns színes nyomású térkép jól tükrözi az ország 20. század eleji vízellátottságát. Jelölési rendszere jóformán alig tér el a maitól.

A Halaváts-féle kútkataszter mellett meg kell említenünk Tóth Gyula összeállítását „A magyarországi ivóvizek chemiai elemzéséiről (1911), amelyhez Szontagh Tamás írt előszót. Mivel a kiadvány célja elsősorban az ivóvízként való felhasználás megállapítása volt, ezért a víznyerő-helyeket „ivásra felhasználható”, „ivásra feltételesen használható” és ivásra nem ajánlható” megkülönböztetéssel látta el. A táblázatba foglalt 1698 adat 143 forrás, 27 patak, 25 folyó, 1 126 kút (ásott kút), 260 próbakút és 117 artézi kút vizének vizsgálatából tevődik össze. Kizárólag az ivásra használható vízbeszerzési helyeket a „Magyarország vizei” c. térkép tünteti fel. E hézagpótló összeállítás sajnos nem tartalmazza