Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása
^OBO^^^^él^ség^izeinl^zámbavételéneMaalalailás<^ 11 nyomdából, amelyben előkelő helyet foglalt el Szabó József földtani és Say Móric (1830-1885) az ásványvizeket és fürdőket tárgyaló tanulmánya. Tevékeny részt vállalt az ország ásvány- és gyógyvíz ügyének fejlesztésében Chyzer Kornél (1836-1909) bártfai fürdőorvos is. Az 1885, évi budapesti kiállításra elkészítette az ország gyógyhelyeiről és ásványvizeiről összefoglalását, amelv a következő évben 118861 „Magyarország gyógyhelyei és ásványvizeinek térképe” címen már kiadásra is került. E térképen valamennyi fürdőhely minőségi megkülönböztetést kapott, és külön jelölte az ivókúrázó és a palackozó helyeket. Ilyen részletességgel összeállított térkép a 19. sz. végén szinte egyedülálló alkotás volt a világon (8. ábra). Mimim mái SS BMMlttH üp •Ä/' ■ ,vr.] • •I I í -V gx t m KfUQÜflUN KSARHS. '1L ■■. k í 5.--V Wm •rdiée*1 eJr 8. ábra. Chyzer Kornél gyógyhelyi es ásvány vizi térképé (1886) A Földtani Intézet irányító szerepe a mélységi vizek feltárásában Az artézi kutak létesítésében jelentős szerepe volt Zsigmondy Vilmos unokaöccsének és egyben utódjának Zsigmondy Bélának (1848-1916), aki 1876-ban vette át nagybátyja fúróvállalatának vezetését. A következő 20 év alatt — legnagyobb részben az Alföldön, és csak igen kis százalékban a hegyvidéki területen - 57 mélyfúrású kút kivitelezésére kapott megbízást. Különösen az 1880-as évektől elszaporodnak mellette a kútfúró kontárok, és nyomukban megnő a meddő fúrások száma, a tervszerűtlen kúttelepítés pedig sok helyen a pozitív artézi kutak nyomásának csökkenéséhez vezetett. E káros jelenségek kiküszöbölésére az 1885. évi vízjogi törvény szabályozza a mélységi vizek feltárását és a fúrt kutak létesítését. Az ásvány- és gyógyvizek védőterületének kijelöléséhez pedig szakértők bevonását írja elő. Az 1892. évi FM rendelet viszont már a fürt kutak telepítéséhez geológiai szakvélemény beszerzését is kötelezővé teszi, és kiadására a M. Kir. Földtani Intézetet jelölte ki. Ettől kezdve az Intézet még erőteljesebben kapcsolódott be a mélységi vizek kutatásába. A rendelet megjelenésének évében osz- tálygeológusi állást szerveznek a gyógy- és ásványvíz-források védelmére, a vízellátási problémák megoldására, továbbá az artézi kutak engedélyezése és szakszerű telepítése céljából. Az osztály élére Szontagh Tamás (1851-1936) került, aki ugyancsak sok száz hidrogeológiai szakvéleményt készített. Geológusai pedig 1887 és 1913 között több mint 300 esetben jelöltek ki ásványvíz-előfordulás környékén védőterületet. Zsigmondy Béla, aki megmarad fürómémöknek a földtani-vízföldtani tervezést és értékelést az intézeti geológusokra bízza. Ebben Halaváts Gyula (1853-1926) kitűnő munkatársnak bizonyul, s az ő érdeme, hogy a századfordulón az artézi kutak adatainak feldolgozása alapján már 200- 300 m mélységig aránylag jó áttekintést lehetett kapni az alföldi földtani és vízföldtani viszonyairól. A millenniúm kellő megünneplésére az egész ország megmozdult, és ebben kivette részét sok kiváló intézeti és más vízügyi szakember. Erre az alkalomra állította össze az ország ásvány- és gyógyforrásainak 1:360 000-es méretarányú térképét Szontagh Tamás, és ugyancsak ekkor jelent meg Boleman István orvos 300 ásvány- és gyógyvíz- lelőhelyet ismertető könyve. Az artézi kutak száma 1890-től még inkább növekedett az új fürástechnológia elterjedésével. Ekkor alkalmazták e- lőször Hódmezővásárhelyen a vízöblítéses módszert, amely sok szempontból gazdaságosabbá tette a kivitelezést. A nagyszámú artézi kút számbavétele szükségszerűen jelentkezett, és a millenniumra Halaváts Gyula el is készíti az első országos katasztert, amelyhez az adatokat főként a megyék alispánjaitól szerzi be, előre összeállított kérdőív kiküldésével (9. ábra). A bevezetőben az artézi kutak létesítésének indokoltságát vázolja fel, és méltatja Zsigmondy Vilmos kiváló elméleti és gyakorlati munkáját. A továbbiakban helyteleníti a vízöblítéses technológiát és az ezzel együtt járó kis átmérő alkalmazását, legfőképpen pedig a vizsgálatra alig alkalmas kőzetmintákat kifogásolja.
