Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása

san megfő, mint az erős tűznél.” A források kilépési helyével és helyváltoztatási körülményeivel is igen részletesen foglalkozik. Különösen jó megfigyelésről tanúskodik, amikor a budai források tanulmányozása közben észreveszi a szökevény-forrásokat. Ezekről azt írja, hogy „magának a Dunának állandó medrében is felbugyognak hévizek.” Az általa legjelentősebb gyógyhatásúnak ítélt pöstyéni források helyváltoztatását a Vág áradásával, illetve apadásával hozza összefüggésbe. Leírja, hogy a források kilépési helyének változása miatt a „fürdőgödröket” - az akkori medencéket - mindig a forráshoz kellett igazítani. A források vízhozamának szemléltetésére hasonlatokat alkalmaz, így pl. „az egyik esztergomi forrásnak annyi vize volt, hogy egykor malomkövet forgatott,” vagy „vizének mennyisége elégséges 3-4 malomkő hajtására.”

Nem kerülte el figyelmét a forrásvíz célszerű hasznosítása sem. A bajmóci forrásokról többek között azt írja, hogy Thurzó Elek tulajdonos olyan becsben tartotta a források vizét, hogy azt „négyzetes kövekből készült gyűjtőmedencébe vezette.” A némely hévízre jellemző vízkő-(kalcium-karbo- nát) kiválást a Selmecbányái Rózsika-forrásnál és a Szepes vára közelében a Szent Márton templom melletti hőforrásnál tapasztalta. Megfigyelte, hogy a forrásvíz a bedobott fát úgy bevonja „kőzettel,” mintha kérge lenne. „Bármerre is halad ez a víz, mindenütt kőzetet képez”, és a környező lakosság mész helyett használja.

A szénsavas vizek korrózió hatását azzal jellemzi, hogy benne a „vasból készült lópatkó huszonnégy órán belül megsemmisül.” Az ízét változtató savanyúvízről szóló legendát babonás hiszékenységnek tartja. Megfigyelése szerint a savanyúvíz csak akkor veszti el ízét, ha nem teli és zárt edényben szállítják. Az ő munkájában találkozunk először a forrásvizek osztályozására vonatkozó kezdeményezéssel. Ilyen megkülönböztetéseket használ: mérges, nyáron befagyó, kőképző, vasat maró, savanyú, zöld, cseppköves, sós és hideg források (Wemherus 1549).

Közel 200 évig Wernher György könyve volt az egyetlen olyan alapmunka (kataszter), amely áttekintést adott Magyarország ásvány- és gyógyvizeiről, annak ellenére, hogy csak a legjelentősebb, illetve az általa ismert forrásokat írta le (2. ábra). Őt megelőzően a budai forrásokról és fürdőkről már Oláh Miklós esztergomi hercegprímás 1536- ban megjelent „Hungária” c. munkájában is találunk adatokat. E könyv feltehetően Wernher részére forrásmunkául szolgált.

A 16. és a 17. század viharos történelmi megpróbáltatásai egy időre háttérbe szorítják az ásványvizek adatainak gyűjtését, és az ismeretek közlését. Újabb összefoglaló művek csak az 1700-as évek második felétől, főként központi rendeletre, és nem utolsó sorban Crantz Heinrich Johann (1722-1799) bécsi kémikus professzor munkája nyomán látnak napvilágot. Létre jöttüket a Felvidéken és Erdélyben a nagy mértékű vízelemzések beindulása jelentősen elősegítette. A képzett értelmiségi réteggel is rendelkező Erdélyben ennek nyomán az érdeklődés középpontjába kerül az ásványvizek megismerése. Kibédi Mátyus István (1725-1802) marosvásárhelyi orvos, vegyész és természetkutató is Cra- ntz-tói kapott ösztönzést az erdélyi ásványvizek vegyelem- zésére és összefoglalására. Első megjelent munkájában (1766) az ásványvizeket nemcsak a gyógyítás, hanem a megelőzés eszközének tekinti. Később az Ó és Új Diaeteti- ca hat kötetének (1787-1793) megírását azzal indokolta, hogy ez a betegségek megelőzésére alapozott munka, amely mentesíti az olvasókat a fölösleges és drága patikai szerek^OBO^^^^él^ségWizeitAszámbavételénel^dalakulásí^^^^^^^

tői. Javasolta az ásványvizek helyszíni faj súly szerinti meghatározását, mivel megfigyelése szerint a merítés után a savanyúvizek faj súlya az eltávozó szén-dioxid miatt megváltozik. Tudta és le is írta, hogy a legtöbb ásványvíz vegyi összetétele és az időjárás között összefüggés van. Megállapítása szerint „más a víz összetétele nyáron és télen, esős és száraz időben.” A több mint ötven erdélyi ásványvizet csoportosította és megkülönböztetett kénköves, lúgos, vasas és sós vizet.

53«.

IHiysicf aquas minerales invest igent.

Cond. Cons. die 17. Januarii 1763.

(In seq. M. B. ddto 7. Januarii 1763.)

Quandoquidem Sacra Caesareo-Regia Apóst. Majestas scire dementer capiat : qualesnam minerales aquae in Regno hoc Hungáriáé pracexistent? quo non tantum circa rectum et debitum earum usum, verum etiam, quoad iHarum ad Extern quoque pro re nata distractionem ulteriora disponi possint;

Eapropter Magistralui praemissnm clementissimam Rcsolutionem Rcgiam cum spcciali benigno nutu / Regie hiscc cum in finem intimat Consilium hoc L.

R., quatenus, exhibits sive propriis, sive advocatis aliunde (suinptibus tarnen suis exCassa domestic« suppeditandis, quoniam de bono publico ageretur) p e- ritis et idoneis Physicis aquas minoiples tamcalidas, quam aci- dulas, in quantum in gremio suae Jurisdictionis reperibiles, investigari facial, et super eo: in quo signanter loco praeexislant? quas miner as secum ferant? Consilio huic L. Regio genuinam informationem quo celerius submitlere noverit. Datum Posonii ut s.

/ Copia eines allerhöchsten Dand-IHUets de accepto 29. December 1762.

Da meine Erblande, und besonders mein Königreich Hvngarn mit m t- n arai is c hen Wässern reichlich gesegnet sind, so hat mein Commer- cien-Ilalh communicative mit der Canzley durch dem Medicináé Profcssorem Lau gier die virtutes Medicas deren in gedachten meinen Ländern befindlichen Gesundheils-Rrunnen erheben, davon unter der Einsicht des Van Srieten Beschreibungen verfassen zu lassen, diese bekannt zu machen, auch diu erstere Vorräthc deren als tüchtig erkennet werdenden Wässern anhero einzuschaffen , und die allerseits darauf ergehenden Kosten zu bestreiten; so fort auch um die brwürkung eines Verschleisses ad extra sich zu bewerben, und dazu die nölhige Versuche zu machen. Maria Theresia in. p.

523

FIZIKUSOK VIZSGÁLJÁK MEG AZ ÁSVÁNYVIZEKET Tanácsi határozat 1763 január 17

(a Magisztrátus. 1763 január 7-i rendeletének folyományaképpen.)

Minthogy Ő Szent Császári-Királyi Apostoli Felsége kegyesen tudni kívánta, milyen ásványvizek vannak Magyarországon, abból a célból, hogy intézkedni lehessen azok közvetlen és köteles használatán túl más, közvetett, külső hasznosításukat Illetően is;

Ennek folytán a Magisztrátusnak az előre bocsátott Királyi Határozathoz specális királyi végrehajtási utasítást adott, hogy a L.R. akár saját költségén, akár máshonnan szerzett pénzzel (elsősorban a Házipénztárból, mivel a köz javáról van szó) szakavatott és alkalmas Fizikusokkal vizsgáltassa meg mind a meleg, mind pedig a savanykás ásványvizeket, amelyek illetékességi területén belül találhatók, éspedig: hol vannak? milyen ásványi anyagokat tartalmaznak? És a hiteles információt a L.R. olyan gyorsan nyújtsa be, amilyen gyorsan csak lehet. Kelt mint fent, Pozsonyban.

/ Egy legmagasabb kézfrásos feljegyzés, kézhez véve 1762 december 29.én)

Mivel örökölt országaim, kiváltképpen a Magyar Királyság, bőségesen meg van áldva ásványvizekkel,a Kereskedelmi Tanácsom a Kancelláriával communicative úgy intézkedett, hogy Laugier orvosprofesszor vizsgálja meg az országaimban található gyógyviz-kutakat, azokról Van Svieten leírásait tekintetbe véve készítsen összefoglalást, őzt tegye közzé, majd a gyógyhatásúnak bizonyult vizek készleteiről végezzen elsődleges számítást és állítson össze költségvetést, szükség esetén folyamodjék ad extra anyagi támogatásért, és végezze el a mindehhez szükséges vizsgálatokat.

Mária Terézia s.k.

3. ábra. Mária Terézia legfelsőbb kézirata (1762)

A magyarországi ásványvizek gazdasági jelentőségére Van Swieten (1700-1772) Mária Terézia (1717-1780) udvari tanácsosa, hívta fel a bécsi kormány figyelmét. Ennek hatására 1762. december 29-én kibocsátott legfelsőbb kézirat kötelezte a tartományok és vármegyék elöljáróit, hogy a területükön lévő gyógyfürdőket és gyógyforrásokat írják ösz- sze, és azok vizét vegyileg is vizsgáltassák meg. A rendelet biztosította a végrehajtáshoz szükséges pénzügyi fedezetet is. Ettől kezdve a magyarországi ásványvizekkel való törődés már nem szorítkozik néhány lelkes orvos magántevékenységére, hanem országosan intézményesített, államilag szervezett és rendeletekkel szabályozott közüggyé vált (3. ábra). Alig két hét múlva a helytartótanács 1763. január 17- én kelt rendeletével már a megyei főorvosokat is kötelezi a megyéjükben fellelhető gyógyvizek vizsgálatára használhatóságuk és a külföldi értékesíthetőségük szempontjából. Az 1768-ban kiadott újabb sürgető parancs azt bizonyítja, hogy

7