Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4 SZ.

a két előző rendeletnek nem sikerült érvényt szerezni (Dobos 2012).

4. ábra. H. J. Crantz könyvének belső címlapja (1777)

1. kép. Kitaibel Pál arcképe.

Mária Tterézia végül is 1772-ben Crantzot bízza meg a monarchia összes ásványvizének vizsgálatával. Az összefoglaló munka öt év múlva 1777-ben Bécsben jelenik meg (4. ábra). Ebben Crantz Magyarországról csupán 290 lelőhelyet ismertet. Könyvének végén az ábécé-szerinti összeállítás a lelőhelyet, a forrás vagy a fürdő nevét és az országot is feltünteti. A helymegjelöléshez a községek közötti távolságot órában fejezi ki. A víz összetételére számszerű adatok helyett gyakran csak a főbb alkotókra utal, ellenben több gyakorlati útmutatást ad a víz használatára (Crantz 1777,

Dobos 2012). Később pótolja ugyan sok forrásvíz elemzését, de azt már csak halála után 1783-ban La Langue János (1743-1799) adja közre „A magyarországi orvosvizekről és a betegségekben azokkal való élésnek szabott módjáról” című könyvében. Az így összeállított mű természetesen sok, nem Crantz által készült - elemzéssel is kiegészült. Bár a különböző vizsgálati módszerek eltérő eredményhez vezettek, mégis ez az első összefoglalás, amelyben sok hazai forrás leglényegesebb adata megtalálható.

Az ásványvizek kutatására Crantz Heinhrich hívta fel Wnterl József Jakab nagyszombati orvosprofesszor figyelmét, aki azután Kitaibel Pált (1757-1817) bevezette a kutatás elemeibe (1. kép). A tanítvány hamar túlszárnyalja mesterét, és természetrajzi vizsgálataival kapcsolatos utazásai közben két évtized alatt mintegy 150 forrásvizet elemez meg. Sajnos kutatásairól csak szórványosan jelentek meg dolgozatok. A helytartótanács 1812-ben felszólítja a nagy műveltségű és sokoldalú Kitaibel Pált a magyarországi ásványvizek kémiai feldolgozására. Terjedelmes felterjesztésben 1813 elején igyekszik kitérni a megbízatás elől. Kérését azzal indokolja, hogy „Az összes ásványvíz részletes fizikai és kémiai leírására az ő hátralévő évei nem elegendők,”és kéri végül a munka alól felmentését. A helytartótanács méltányolva az érveket, 1813 végén a királyi leirat felmenti a megbízatás alól, és az összefoglalást S

chuszter János professzorra bízzák. Schuszter munkája Kitaibel kéziratos adataira támaszkova és további adatokkal kiegészítve 1829-ben „Hydrographica Hungáriáé” címen két kötetben - jóval Kt- aibel Pál halála után - jelenik meg latin nyelven. A mű mennyiségi elemzések alapján ismerteti, jellemzi és csoportosítja, orvosi szempontból pedig méltatja az ország ásványvizeit. Schuszter János szigorúan tartja magát az eredeti feljegyzésekhez, nem ad hozzá és nem vesz el belőle semmit, s így a mű hűen tükrözi Kitaibel sajátos természetszemléletét. Az ásványvizeket eredeti, természetes környezetükben vizsgálta, részletesen leírta a geológiai viszonyokat, sőt a források környékének esetleges különleges növényzetére is felhívta a figyelmet

. Minden hiányossága ellenére nemcsak a magyar, hanem a világirodalomban is az első olyan mű, amely egy ország összes ismert ásványvizét mennyiségi elem,zés alá vette, és orvosi szempontból is méltatta. Érdekessége, hogy a forrásvizek mellett az Alföldről és az Alföld pereméről (Kistelek, Pusztaszer, Algyő stb.) a felszíni és felszín-közeli vizeket is ismerteti.

A XIX. század elején egymás után alakulnak meg a társadalmi egyesületek és szervezetek. így a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete, a Magyarhoni Földtani Társulat, a Kir. Magyar Természettudományi Társulat. Megjelenik az első ásványvíz-térkép 'Deutsch Ferenc József (1808-1877) orvos szerkesztésében német és magyar nyelven, (1847, 1849). Egészen különleges megoldással adja azt közre, éspedig úgy, hogy a magyarázót is a térképen helyezi el. Összesen csak 70 forrás vegyelemzési és gázvizsgálati a- datát közli, mivel csak a kémiailag vizsgált forrásokat kívánta közölniO (5. ábra), (Dobos 2004).

Az ásvány- és gyógyvizek kémiai vizsgálata Kitaibel Pá 1 halálával egy időre megszakadt. Felszínre került viszont egy balneológiái tankönyv megírásának szükségessége. A cél elérése érdekében a Magyar Tudományos Akadémia 1845- ben pályázatot hirdetett. A pályázatot Török József (1813- 18.