Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Dobos Irma: Mélységi vizeink számbavételének kialakulása
6 Mélységi vizeink számbavételének kialakulása Dobos Irma H-1027. Budapest, Margit körút 44. irma.dobos@gmail.com Kivonat: A felszín alatti vizek megismerése és kutatása a Kárpát-medencében a források számbavételével kezdődött. Rendszerbe foglalásukat először a szerzők kiadványokban közölték, majd 1847-ben elkezdődött térképi megjelenítésük. A mélyfúrások elterjedésével a kutak műszaki és vízföldtani adatait tartalmazó országos monográfiát (katasztert) először 1896-ban Halaváts Gyula állította össze és ezt követte 1963-tól 1981-ig Urbancsek János szerkesztésében a korszerű 10 kötetes kiadvány. A továbbiakban mind az országos, mind a hévíz- és forráskatasztert a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet állította össze és tette közkinccsé. Kulcsszavak: forrás, kút, ásványvíz, hévíz, kataszter. A Kárpát-medence mélységi vizeinek kutatása, feltárása és hasznosítása számbavételükkel kezdődött, és úgy hisz- szük, hogy meg kell ismerni elődeink minden olyan törekvését, amellyel azt az ország javára kívánták fordítani. Az i- parosítás és a lakosság növekedése az ország síkvidéki területein, ahol a szennyezett ivóvíz a járványok előidézője volt, fontos feladat lett a megfelelő minőségű ivóvíz beszerzése. Az erre irányuló kutatás, a mesterséges vízfeltárás, a kútfúrás elterjedésével új irányba terelte a tudományos és a gyakorlati munkát. A természetvédelemről szóló törvény a források országos számbavételét írta elő, és ennek nyomán készült el 2002-ben a hatkötetes munka. Ásványvíz-források a történelmi Magyarországon 1. ábra. Herberstein Zsigmoml 1526-ban A Kárpát—medence ásványvizeinek megismertetésére i- rányuló adatgyűjtés és könyv alakban való közreadás több mint 400 éves múltra tekint vissza. Az első összefoglaló munkát Herberstein Zsigmondi (1486-1557) nagy műveltségű követ bíztatására Wernher György (7-1567) sárosi és e- perjesi várkapitány készítette. Herberstein Wernhertő\ már sokat hallott a Szepesség kiváló ásványvizeiről, amikor pedig II Lajos királynál járt követségben, megismerte a budai meleg forrásokat is. Érdeklődését annyira felkeltette az ország e sok és különleges természeti értéke, hogy felkérte Wernher-t minden ilyen nevezetes hely leírására (/. ábra). Wernher tehetséges író volt, irodalmi műveltségét a krakkói egyetemen szerezte. A „De admirandis Hungáriáé aquis” c. művét az 1549. évi kölni első megjelenés után még hétszer adják ki részben önálló munkaként, részben más szerzők nagyobb lélegzetű - más országokkal is foglalkozó - mű részeként (2. ábra). " DE ADMIRANDIS BVNCARI&E AQVíS HY~ ad e««K*o»vM p.t vitt Kunmrcnt D - $í$bnmáam in Nctptrg, & Gytrenhag íhnyrmt Raman* f Regi*, o, ?tK* v: ma fi tu • & in Außri» Vvtfcdim, atönmo '»'zxitmxo AVTQKfc. 2. ábra. Wernher György könyvének címlapja 1549-ben Könyvének előszavában utal arra, hogy csak azokat a hőforrásokat ismerteti, amelyeknél „egészségesebb és több Magyarország területéhez viszonyítva alig fordul elő más országokban.” A budai források ismertetése közben kitér a török dervisekre, a törökök tisztálkodási szokásaira, a fürdők építésére és fejlesztésére, majd elkalandozik Európa e- gyéb területeire, sőt még a Buda név származását is fejtegeti. A vizek hőmérsékletére és vegyi összetételére vonatkozó leírásában a mindennapi életből vett hasonlatokkal él. Azt írja pl. hogy a budai források hőmérséklete úgy változik, mint „a tisztítótűzben bűnhődők büntetései,” vagy „Némelyik olyan forró, hogy a belédobott tojás ugyanolyan gyor
