Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Muszkalay László 1926-2013
4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ.. A jelzőanyag csóvájának széle a sodorvonalon megtörik, szinte nem hatol át azon. Még kis vízfolyásban is e- lőfordul, hogy három áramlási zóna alakul ki, amelyeken keresztül igen kicsi az anyagátadás, mintha a zónák között kevéssé áteresztő határréteg alakulna ki. A csóva maximális koncentrációinak a vonala jól követhető az iránymérések eredményei alapján, mint vektor-sokszög. Végeredményben a kidolgozott eljárás alapján az el- keveredés folyamata számítható csupán hidraulikai mérések segítségével. Az elkeveredés számításához szükséges adatok összefoglalása, meghatározási módszerei. A jellemző elkeve- redési hosszak definíciója, számítási módszerei. A különböző diszperziós tényező meghatározási összefüggések ellenőrzése saját mérések eredményei alapján. Módosított Elder-formula bevezetése. Keresztirányú diszperziós tényező számítása szórásellipszis (szórás-ellipszoid) mérése alapján. Az elkeveredési tényező számítása a csóva jellemzői (maximális koncentrációk, szétterülés, a koncentráció-eloszlások szórása) segítségével szakaszosan, illetve halmozva. A Sión a szennyvíztározók ürítése alkalmával jelentős mennyiségű mérgező anyag jut le a Dunába, ahol a jobb parton haladva elérheti a Mohácsról induló pécsi i- vóvízvezeték kivételét. A mérgező anyagok kimutatása felhígulás után nehézkes, költséges és pontatlan. Emiatt a Sió vizének mozgását vizsgáltuk a Dunában az elkeveredés vizsgálatával együtt a Sió torkolata alatt mintegy 15 km-es hosszon. A Sió vizének elektromos vezetőképessége jóval magasabb, mint a Dunáé. Ez lehetővé tette, hogy a vezető- képesség változását regisztráljuk a Duna keresztszelvényeiben az általunk szerkesztett, gyors változások kimutatására alkalmas, nyílt kivitelű, szénelektródos vezető- képesség mérő és regisztráló berendezéssel. A kereszt- szelvényekben a koncentráció-eloszlással arányos vezetőképesség-eloszlás meghatározásán kívül mértük a mélységeket és pontonként a sebesség nagyságát és i- rányát. A meghatározott értékek alapján megállapítottuk, hogy a Sió vizének mintegy fele jut be a Duna áramlásába, ahol a diszperzió törvényszerűségeinek megfelelően elkeveredik, felhígul. A másik fele azonban a helyi koncentrációnak megfelelő koncentrációval feltölti a folyószabályozási művek közötti bögéket 150-200 m szélességben. A továbbiakban a bögék közötti szennyezett víz igen lassan halad egyik bögéből a másikba, miközben koncentrációja jelentősen nem változik. Ennek megfelelően a Sió szennyezett vize kétféle, igen eltérő módon halad a Dunában. Az egyik fele a Duna helyi sebességével, elég gyorsan elkeveredve halad. Mohácsra érkezése 2-3 napon belül várható. Általában ezt mérik és a nagy hígulás miatt, legfeljebb csak nyomokat találnak a vizsgált anyagokból. A veszélyt azonban a part mellett vonuló, nem keveredő rész jelenti, ami azonban csak 7-8 nap múlva jelenik meg Mohácson, ahol addigra az ellenőrző méréseket már megszüntetik, pedig a jelentős koncentrációk ekkor lennének észlelhetők (az adott eresztésnél az ellenőrzéseket éppen az első, emelkedő tendenciát mutató mérés után fejezték be). Javasoltuk, hogy a Sió torkolatát alakítsák ki úgy, hogy a torkolat alatti Duna-part nyúljon beljebb a Dunába, és ne a felső part, mint jelenleg. Ezt megfelelő íves terelőművel lehet megvalósítani. Ezzel elérhető, hogy a Duna és a Sió vize ne tangenciálisan találkozzon (a Duna áramlása ne szorítsa a parthoz a Sió vizét), hanem ütközzön a két áramlás, és a Sió vize jusson el a Duna sodorvonalába, ahol már jó elkeveredés van. A későbbiekben a szabályozást elvégezték, és az akkor ismertté vált bevezetések hígítási viszonyát jellemző összefüggés alkalmazásával el is végeztük az ellenőrző számításokat a kétféle bevezetési módra vonatkozóan. A számítások azt mutatták, hogy a bevezetés hígítási jellegszáma megháromszorozódott, és így az új bevezetés már megfelel a nemzetközi kívánalmaknak az elkeveredés szempontjából. Az esztergomi vízkivétel két csöve közül a felső eltörött. Vizsgáltuk, hogy a környezet mederváltozásait a rendelkezésre álló adatok és az új felmérés alapján hosz- szabb időszakra vonatkozóan. A vizsgálat szerint a meder elég változatlan volt, és így közvetlen okozója nem lehetett a csőtörésnek. Erre utalt az is, hogy a felső cső vízszintesen mozdult el a vízfolyás irányának megfelelően. A környék korábban horgonyzó hely volt (hajókira- kodó-hely). Elképzelhető, hogy a törést közvetlenül horgonyzás okozta. Későbbi, más irányú vizsgálataink azt mutatták, hogy a holtágból a Kenyérmezői-patakon keresztül erősen savas vizet kaphatnak a csövek időszakonként, lökésszerűen nagy koncentrációval és huzamos i- dőn keresztül kisebb koncentrációval. (A patak pH-ja 3,5-4,5 között ingadozik és halmozódik a holtágban. 3-5 m széles, különböző színű és koncentrációjú keresztsá- vok láthatók és a vízjárta parti sáv teljesen kopár). A Duna apadásánál a holtág vize hígítás nélkül átfolyik a csövek felett. Permanens állapotban mérsékelt hígítással folyik le a holtág vize. Áradásnál a szennyezett víz halmozódik a holtágban, a csövek fölött tiszta Duna-víz folyik. Ezek alapján lehetséges, hogy a csöveket a víz savassága gyengítette, és a meggyöngült csövet valamilyen mechanikus hatás már könnyen eltörhette. Véleményünk szerint a Kenyérmezői-patak vizét át kellene vezetni közvetlenül a nagy Düna-ágba, ahol biztosítható lenne az állandó elkeveredés. * Szennyvízbevezetések hígulási és elkeveredési viszonyai a Dunában Rajkától Budapestig: Tökéletesítettük az elektromos vezetőképesség gyors regisztrálására fejlesztett műszerünket. Hitelesítettük a Duna, Mosoni-Duna, Vág-Duna, Dráva, budapesti és dorogi szennyvizekre vonatkozóan. Azt állapíthattuk meg, hogy a vezetőképesség és az összes oldott anyagtartalom között elég szoros összefüggés van a származási helytől függetlenül. Kivételt képeznek az erősen olajos szennyvizek, ahol a vezetőképesség a várható érték 60-80 %-á- ra csökken (a mintegy 1 000 mintából 15-20 budapesti szennyvízminta mutatott ilyen eltérést). A keresztszelvénybeli eloszlásokat minden fkm-ben regisztráltuk, és csaknem még ugyanannyi szelvényben a bevezetések környezetében, vagyis átlagosan 500 m-en- ként regisztráltunk koncentráció-eloszlásokat mélység és sebességmérésekkel egyidejűleg. Ugyanakkor meghatá-
