Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem

25 A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) története 1999-2003 között - ahogy én láttam, ahogy én megéltem, ahogy én emlékszem I. rész Nagy István 5008, Szolnok, Körte úl l/A. Előzmények: A Közép-Tisza-i 1999 és 2000. évi árvizek új fejezetet írtak a magyar árvízvédelem történetében. Két egymás utáni évben 70-70 cm-es vízszint emelkedés példátlan a Tisza eddigi életében. Ugyancsak rekordnak számít a védekezésekkor foglalkoztatott létszám, a beépített anyag. A Közép-Tisza-vidéki legnagyobb árvízszinteket a MASZ-hoz viszonyítva az alábbi táblázat tartalmazza. A Közép-Tisza-vidéki vízmércéken kialakult legnagyobb vízállások az 1999. és 2000. években Vízmércék 1999 LNV 1999. LNV 2000 LNV 2000 LNV LNV növekedés MASZ-hoz MÁSZ-hoz 1999. előtti viszonyítva viszonyítva időszakhoz Tiszafüred 835 +21 881 +67 93 Kisköre alsó 978 +47 1030 +99 122 Tiszaroff 1033 +39 1088 +94 130 Tiszabő 1023 +19 1080 +76 131 Szolnok 974 +13 1041 +80 132 Martfű 926 +3 1003 +80 115 Tiszaug 844 -36 932 +52 89 Csongrád 891 -80 994 +23 59 A 2000. évi árvíz apadásának időszakában, majd nyáron több beszélgetést folytattam munkatársaimmal és Váradi József Yd a „HOGYAN TOVÁBB"-ról. Számunkra egyértelmű volt, hogy az érvényes előírások szerint kiépített töltések a Közép-Tisza-vidékén nem nyújtanak kellő biztonságot. (MASZ+99 cm-es vízállásnál a MASZ+1 m-es koronaszintű töltés a minimális követelményeket sem elégíti ki). A nagyszámú vízhozam-mérés az árvízi meder vízemésztő képességénekjelentős csökkenését mutatták. Két lehetőség között választhattunk; vagy tovább emeljük a töltéseket - mint ahogy az elmúlt százötven évben mindig történt - vagy más utat keresünk az árvízi biztonság javítására. Váradi J. jelezte, hogy nem szeretné a töltéseket emelni, javasolta, hogy „húzzuk ki a dugót Szolnok alatt". 2000. augusztus végén, mikor kissé regenerálódtunk, és a helyreállítási munkák is jó ütemben beindultak, beszélgetésre hívtam azokat a munkatársaimat, akikkel árvizek alatt minden reggel értékeltük a kialakult, és a várható helyzetet, és megbeszéltük a teendőket. (Varga László, Ivaskó Lajos, Barcs Sándorné, Kovács Sándor, Váriné Szó'lló'si Irén). Feltettem nekik a következő kérdéseket: „Akarjátok-e ismét átélni a korábbi szituációt?"Mire mindenki részéről határozott „NEM" volt a válasz. „Másra bízzuk a teendők meghatározását, vagy nekifogunk a munkának, és mi teszünk javaslatot a jövő feladataira?" Mire a válasz az volt, hogy „ne bízzuk másra a munkát, fogjunk neki mi". Jeleztem, hogy a munkáért fizetni nem tudok, ha majd lesz lehetőség, kaptok jutalmat. Ilyen feltétellel is vállaljátok a munkát? A válasz mindenki részéről „igen" volt. (2003ban volt lehetőségem nagyobb jutalmat fizetni a munkában résztvevőknek.) Megállapodtunk, hogy a jelszavunk a „NE KRITIZÁLD, JAVÍTSD!" lesz, mivel nem egy megoldást akartunk érvényre juttatni, hanem jó megoldást akartunk találni. Megállapodtunk, hogy minden kérdést fel lehet tenni, meg lehet vizsgálni, nincs „TABU". Feladattal kapcsolatosan többször konzultáltam dr. Alföldi Lászlóval, aki a következőt javasolta; „csak akkor fogj neki a munkának, ha felvállalod a tabuk döntögetését, nekem annak idején nem sikerült". Elindult egy munka, amelyben mindenki önként vett részt, ahol mindenki beadta tudását a „KÖZÖSBE". Nap, mint nap új eredmények és javaslatok születtek. Kialakult egy igazi csapatmunka. Kialakult egy eddig ismeretlen szellemi pezsgés, ahol a résztvevők egymást inspirálták új gondolatokra, újabb és újabb kérdések megválaszolására, újabb vizsgálatok elvégzésére. Hangsúlyozni szeretném, hogy az elért eredmények a különleges élményt nyújtó csapatmunkának köszönhetők. A munkát a 2000. évi árvízkor kialakult helyzet értékelésével kezdtük. Megállapítottuk az, hogy el tudtuk kerülni a gátszakadást, az, maga a „CSODA" volt, nem valószínű, hogy még egyszer meg tudjuk ismételni. 2000. szept. 12.-én a VITUKI nagytermében volt egy értékelő értekezlet, ahol én is előadtam. Előadásom végén javaslatot tettem egy új árvízvédelmi koncepció kialakítására. „ÚJ VÁSÁRHELYI TERV SZÜKSÉGESSÉGE" szerepelt az utolsó dián. Az előadásokról videó felvétel készült. A 2000. év őszén mutatták be az Akadémián „A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései" című könyvet. E könyvben a 237. oldalon a következő olvasható: „A jövő árvízvédelmére gyökeresen új koncepció nem alakítható ki, arra sem természetföldrajzi, sem műszaki, sem gazdasági lehetőség nincs, de nincs is rá szükség. A meglévő árvízvédelmi művek fejlesztése, rekonstrukciója biztosítani tudja az ország árvizek elleni védelmét Egyes folyókon további lehetőségeket kell keresni az árvizek szükségtározására, de tudatában kell lenni, hogy ez a módszer a Dunán, a Tiszán és a nagyobb mellékfolyókon nem alkalmazható." A tanulmányban a tiszai tározás elvetésével kapcsolatosan leírtak teljes összhangban voltak az egyetemi jegyzetekben, tankönyvekben és szakcikkekben írottakkal. A könyvbemutató utáni vita megerősítette bennem, hogy folytatnunk kell a megkezdett munkát. Munkánk eredményeként 2001-ben az Akadémia a könyvet újra kiadta, melyben már az állt, hogy lehet tározni a Tiszán. Összegyűjtöttük, és részletesen vizsgáltuk, elemeztük a Tisza eredetétől a vaskapui vízlépcsőig rendelkezésre álló adatokat. Közel 1000 táblázat, diagramm és grafikon készült el, melyek nagy részét dr Kovács Sándor és Váriné Szó'lló'si Irén készítette. Különösen nagy hangsúlyt helyeztünk az esések vizsgálatára, amelyben meghatározó módon vett részt Varga László, Kovács Sándor és Váriné. Valamennyi gátőri vízmércét ismét bemérettük 2 cm-es pontossággal, és feldolgoztuk az őri vízmércék 1998, 1999, 2000, 2001 évi adatait, a vízszín-esések alakulását az árvizek során az egyes őri mércék között. Csak ez a vizsgálat egy külön kötetnyi anyagot tesz ki. Az adatok alapján értékelni lehetett a nyári gátak hatását, az egyes szakaszokon - különböző vízszinteknél előálló esésveszteségeket, szűkületek hatását, stb. (Egy folyószakaszról ilyen adatállomány nem valószínű, hogy van még a világon, hisz négy év alatt, négy nagy árhullám adatait mértük ki - a korábbi LNV alatt fél méterrel, a korábbi