Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Muszkalay László 1926-2013
Muszkalay László Felsőgöd, 1926. július 19. - Dunakeszi, 2013. augusztus 4. í Vízügyeink kutató tevékenységének évtizedeken át ismert és megbecsült alakját gyászoljuk. Muszkalay László 1949-54 között a BME tanársegédje, 1954-től nyugdíjba vonulásáig. 1987-ig a VITUKI hidraulikai laboratóriumi mérnöke, majd tudományos főmunkatársa. Fő szakterülete a hidraulika, valamint a megfelelő mérés- és műszertechnikai együttes alkalmazása és fejlesztése volt a medrek és a vízépítési műtárgyak viselkedésének feltárása érdekében. Kiemelkednek a vízsebességmérő műszerekkel kapcsolatos vizsgálati és műszaki fejlesztési eredményei, továbbá a hazai nagy tavak áramlási viszonyainak feltárása terén végzett kutatásai, amelyek külföldön is figyelmet keltettek. Munkásságát, részben társszerzőkkel írt, mintegy 100 szakcikk, könyv és egyéb kiadvány tükrözi. A Magyar Hidrológiai Társaság 1961-ben Vásárhelyi Pál emléklappal tüntette ki, s 2001-ben a Magyar Tudomány Napja alkalmából vehette át az MTA Kvassay Jenő szakkuratóriumi díját. 2013. szeptember 21-én búcsúztattuk a Budapesti Műszaki Egyetemen Idézet Muszkalay László életművét szinte összefoglaló, sorrendben utolso tanulmányából (Hidrológiai Közlöny 2008. évi 2. sz. 11-44. o.) A folyószabályozási művek vizsgálatára Bognár Győző kutatást kezdeményezett. A hidraulikai viszonyok tisztázására laboratóriumi vizsgálatsorozatot kezdett Sze- pessy György, és helyszíni vizsgálatokat indítottunk meg a VIZIG-ek segítségével. A cél az volt, hogy meghatározzuk a szabályozási műveket érő hidrodinamikus terheléseket. A helyszíni bejárások és adatgyűjtés alapján a következőket állapíthattuk meg:- A kanyarulatok partvédő-műveinek állékonysága nem megfelelő. A homorú partokon az áramlás iránytörést szenved (ütközik), igen nagy a lokális turbulencia, és a partközeli sebesség lefelé irányuló komponenssel rendelkezik. Ennek következtében a fő áramlási zóna összeszűkül, és a meder, a homorú part közvetlen közelében, a partvédő-mű lábánál erősen kimélyül (15-25 m-es, a Tiszán egyes helyeken 40 m-es kutak keletkeznek) a lábazat leomlását, a partvédő-mű roskadását idézve elő. U- gyanakkor a domború parton örvényleválás keletkezik, ami a domború part tetőpontja után 1-3, a kanyar túlfej- lettségét jelző, jellegzetes berágódást okoz.- Egyes helyeken a kanyarok stabilitását veszélyeztető áramlási viszonyokat még azzal is erősítik, hogy a domború parton sarkantyúkat építenek (pl. Bagaméri kanyar a Dunán). Ez csökkenti a kanyarulati sugarat, szűkíti és mélyíti az amúgy is kialakuló árkot, rontva a hajózási lehetőséget.- Erősen mozgómedrű kisvízfolyásban (Sződrákos-pa- tak) a mederanyagból olyan viszonylag nagy sugarú S kanyart lehetett kialakítani, amelyik 5-6 éven keresztül stabil maradt, és a szelvényalak, valamint a sebességeloszlás szimmetrikus volt a kettős kanyar teljes hossza mentén. Ugyanakkor a vesszőfonással védett, egyenesre szabályozott szakaszok 1-2 éven belül elfajultak. Ez arra mutatott, hogy a kanyarok túlfejlődése (elfajulása) viszonylag egyszerű beavatkozással elkerülhető, mivel az elfajulást okozó aszimmetrikus sebességeloszlás kialakulása megelőzhető azáltal, hogy a kanyar előtt terelőművel (8-10 fokos irányelterelést okozva) a sodorvonalat a közép felé irányíthatjuk úgy, hogy sem pulzáció-növeke- dést, sem örvényleválást ne okozzunk. Korábbi vizsgálataink is azt igazolták, hogy a vízhozam-méréshez kedvező egyenletes sebességeloszlás kisvízfolyásokon biztosítható egy-egy, az áramláshoz simuló tégladarab elhelyezésével, még abban az esetben is, amikor a szelvény egy- harmadában holttér volt eredetileg.- A Tiszán, Vezsenynél találtunk olyan kanyart, amelyikben az áramlás azonos a Sződrákos-patakon tapasztaltakkal, tehát a kisvízfolyáson megvalósított „szabályozás” a Tiszán is (százszoros léptékben) megvalósítható. Szemrevételezéssel, szélcsendes időben a vízfelszín sima (aszimmetrikus sebességeloszlás esetében a homorú parthoz simuló sodorvonalban a vízfelszín fodrozódik) és a felszíni uszadék (habfoltok, flakonok) a domború part mellett is egyenletesen végighalad (túlfej lett kanyarban a domború part tetőpontja alatt az uszadék összegyülekezik, függőleges tengely körüli forgó mozgást végez). Laczay István ellenőrző mérései azt mutatták, hogy az e- gész kanyarban a sebességeloszlás szimmetrikus, az alig kiemelkedő sebességmaximum vonala egybeesik a geometriai középvonallal ugyanúgy, mint a keresztszelvények legmélyebb pontjait összekötő vonal. A homorú partot védő kőszórás az elmúlt 60 évben alig igényelt fenntartást, szemben a tiszakécskei kanyarral. Ott a „szó-
