Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 4. szám - Muszkalay László 1926-2013
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ.. kásos” a sebességeloszlás és a keresztszelvény alakja, és a homorú part védelme évente igényel helyreállítást.- A stabil kanyarok jól felismerhetők a keresztszelvények legmélyebb pontjait feltüntető hossz-szelvényeken, mivel ilyen kanyarokban a fenékvonal a vízfelszínnel párhuzamosan, 6-8 m-es mélységben helyezkedik el, míg a többi helyen 1-2 m-es gázlók és 20-40 m-es kutak követik egymást sűrűn.- Az előzőek alapján az a véleményünk, hogy a statisztikailag kiválasztott, „átlagosan beteg” minta-keresztszelvényekre alapozott folyószabályozási előírás alkalmazása nem célszerű, ha a kanyarok stabilizálása és megfelelő hajózóút biztosítása a feladatunk. Helyette az átlagossal szemben a vezsenyi kanyarhoz hasonló extrém eseteket kell mintául venni az ott kialakuló áramlási viszonyok tanulmányozása alapján. (A kanyar előtt, a homorú parton íves vonalú benyúlás van, mint természetes terelőmű és nem, mint sarkantyú. Iványi Bertalan szabályozása után a homorú parton sugár irányban 2-3 rövid, kis magasságú, kőszórás fenékgátat helyeztek el, amelyek megakadályozzák a nagy sebességek és mélységek kialakulását a homorú parton).- A párhuzammüvek és T müvek a feltételezések szerint magukhoz „húzzák” a sodorvonalat, és ezzel a nagyobb mélységet. Ez annyiban igaz, hogy viszonylag meredek kialakítása és egy benőtt, lankás partnál kisebb érdessége miatt nagyobb sebességek kialakulását teszi lehetővé. Domború parton elhelyezve azonban hatástalan, hacsak építés közben nem hoznak létre egy árkot a kőmű lábazatánál, ami mint vezérárok működhet, és az hozhat létre nagyobb sebességet. Amennyiben a párhu- zammü erős hullámzásnak kitett helyen van, akkor a hullámtörés miatt is kialakulhat ilyen vezérárok. Ilyen párhuzamművek célja lehet az inflexióban a meder kiszélesedésének a megakadályozása. Hasznuk ilyen esetben az lehet, hogy mint terelőművek szerepelnek (az áramlás i- rányával néhány fokos szöget zárnak be), és így stabilizálhatják az utánuk következő kanyart. Amennyiben a- zonban a kanyarokat terelőművekkel stabilizáljuk, akkor az inflexiók is stabilizálódnak.- A keresztművek (az áramlásra merőleges és főleg a vízfolyással szembe állított sarkantyúk) erős iránytörést, örvénylést, pulzáció-növekedést okoznak, és az áramlást vízágyúként az ellenkező partra lövik. Ilyen müveket csak abban az esetben lenne szabad alkalmazni, ha a célunk a vízfolyás gyors elterelése, stabilizáció ellen hat. A keresztművek az ellentétes partot bontják, az okozott örvényleválás és megnövekedett pulzáció a keresztmü fejénél megbontja a medret és a visszarágódás magát a keresztművet is veszélyezteti (a keresztművek állékonyságát leginkább veszélyeztető terhelés), és a mögöttük lévő partszakasz igen egyenetlenné válik (feliszaplódá- sok és kimélyülések sora követi egymást, a partvonal e- gyenetlenné válik). (Nagykörűi kanyar)- A domború parton elhelyezett keresztművek vagy gyorsan alámossák magukat (főleg árvizek idején), vagy a kanyar általános tulajdonságainak megfelelően beteme- tődnek, és feleslegessé válnak, illetve ha nem a nagyon felgyorsított feliszapolódás volt a cél, akkor eleve feleslegesek voltak.- A homorú parton elhelyezett keresztmüvek általában a saját maguk keltette pulzáció miatt gyorsan tönkremennek, és a homorú part stabilitása ellen hatnak. A mederelzáró keresztgátak esetében a kialakuló vízlépcső hatására jön létre a mértékadó terhelés. Az elzárt meder felső végén elhelyezett keresztgátnál az alvíz mélysége kicsi, a lebukó vízsugár alámoshatja. Az alsó végen a keresztgát parti bekötése veszélyeztetett. Ennek megfelelően a keresztgát általában az elzárt meder alsó harmadában helyezkedik el. Vizsgálandó, hogy a kialakuló vízszintkülönbség hatására létrejövő szivárgásnak, csurgásnak ellenáll-e az altalaj és maga a kőgát. Ameny- nyiben a terhelés nagyobb a megengedettnél, akkor két gát létesítésével a terhelést meg kell osztani. Ezt mulasztották el Tiszalökön 1954-ben, aminek következtében a megépült egy darab mederelzáró gát összeroskadt, mivel a nagy nyomás először kimosta a kövek közül a „vízzáró” magot, majd a kövek közti átfolyás az altalajt mosta el a gát alól. Ez annál is inkább bekövetkezhetett, mivel elmulasztották a tiszai mederanyagnál elengedhetetlen rőzsepokróc, illetve ma már műanyag rács alkalmazását. Ugyanígy a duzzasztó utófenekét is évekig hiába próbálták védeni kőszórással. Eredményt csak azután értek el, amikor hazánkban talán utoljára megfelelő rőzsepokró- cokat fektettek le, és azon helyezték el a kőszórást. Kiskörén rövid próbálkozás után műanyag rácsot (hálót) helyeztek a kőszórás alá, hogy stabilizálódjon az alvízi meder. A keresztirányú folyószabályozási müvek egy térben erősen változó, görbe áramlási teret hoznak létre, a- melyik elméletileg leírható a kinetikai energiadiszperziós tényező (a, Coriolis-szám), a mozgásmennyiség diszperziós tényezője (a’, momentum coefficient) és a hidrodinamikus nyomások diszperziós tényezője (ß, pressure coefficient) segítségével. A gyakorlatban ezek kimérése, számítással való meghatározása nehézkes, sok esetben a- kadályokba ütközik. Ennek egyszerűsítésére a modellkísérletek eredményei alapján olyan átlagos jellemzőt kerestünk, amelyik egyértelmű összefüggésbe hozható a keresztmű által okozott szűkítéssel és esetleg a helyszíni áramlásmérések valamilyen jellemzőjével. Ilyen jellemzőnek bizonyult az a mértékadónak tekinthető irányszög, ami a keresztmű csúcsánál a vízfolyás képzeletbeli hossztengelye, és az áramlás tényleges irány között mérhető mind a modellben, mind a valóságban. Ez az irányszög szoros összefüggésben volt a területre vonatkozó szűkítés értékével. A mértékadó irányszög alapján az o- kozott gyorsulás meghatározható volt. A gyorsulásban résztvevő víztömeg lehatárolása és a hatásnak kitett felület figyelembevételével számítható volt a keresztgátat é- rő hidrodinamikus terhelés, ami részben vízszint-különb- ségben (nyomásban), részben pedig többlet mederanyagmozgató erőként jelentkezett. A kismintában mért nyomások és vízszintkülönbségek jól egyeztek a számított értékekkel. Ezután a kisminta e- redményeit olyan Froude-féle számmal számítottuk a valóságra, amelyik a nehézségi gyorsulás helyett az irány- változásból származó gyorsulást veszi figyelembe, mivel ebben az esetben nem a függőleges irányú nehézségi gyorsulás a mértékadó, hanem a vízszintes síkban bekövetkező irányváltozásból származó gyorsulás. így olyan
