Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Ligetvári Ferenc: Meleg van. Aszály is van! - Néhány gondolat a változóban lévő időjárásról és az alkalmazkodás lehetőségeiről

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. Meleg van. Aszály is van! Néhány gondolat a változóban lévő időjárásról és az alkalmazkodás lehetőségeiről Ligetvári Ferenc 1114. Budapest, Thoman I. u. 24 A földtörténeti korokat az jellemzi, hogy 100-200 millió éven keresztül megjelennek a jégkorszakok, és köztük pedig vannak a felmelegedések. A lehűlések következtében, helyenként a jégpáncél alatt csak mikroszervezetek maradnak meg, amelyekből kifejlődnek magasabb rendű élőszervezetek, amelyek társulássá rendeződnek. A hideg szerencsére nem egyszerre borítja el földünket, így vannak részei, amelyek kevesebb terhelést kapnak, és ott a pusztulás kisebb mértékű. így az élet újra szerveződése is eltérő. A hosszú elmúlásokat majdnem annyi létezések kísérnek. Ebben élünk most és hosszú ideig még az évtizedes, évszázados változások kísérik életünket. Ennek jellemzője az éghajlat, amely hosszabb (minimum 30 éves időszakot ölel fel), és a napi, heti, havonkénti időjárások, amelyek évszakokkal is jellemezhetők. Az emberi élet a földgolyó északi és déli pólusai között alakult ki. Eltérő adottságai vannak, ha az éghajlati jellemzőket vesszük alapul. Hideg égöv a sarkok közelében, és meleg az egyenlítő sávjában, közte a mérsékelt égöv, ahol Magyarország is elhelyezkedik. A népsűrűség változó éghajlati övenként, sőt egyes országokban is. Az északi félteke csúcsán élőknek sokkal hidegebbet kell elviselniük, mint nekünk. A délebbre lévők pedig a hosszú időszakú meleg miatt kényszerülnek napi sziesztára. Mi itt a közbenső területen kapunk ilyet is, olyat is. Ezért is vagyunk nehezebb helyzetben. Egy Magyarországon szervezett több hónapos nyári tanfolyam tunéziai résztvevője jegyezte meg: „Nálunk a nyári félév sokkal melegebb, de folyamatossága miatt közel sem olyan megterhelő, mint az itteni változatosság". Azt is tudjuk, hogy az északon élők előnyösebben oldják meg életvitelüket, mivel nekik "csak" fűteniük kell a téli félévben, míg nyáron kellemes környezetben élnek. S ami a legfontosabb: azonos térfogatú, komfortos élettér kialakításához kevesebb energiára van szükség, mint ugyanannak a hűtéséhez. S ne feledjük, ha szélsőséges év alakul ki a Kárpát-medencében, akkor a fűtés is és a hűtés is sok pénzünket veszi igénybe. Említettük az egyik, az északi szélsőséget, de beszéljünk a déliről is. A tél itt kellemes, egészen kevés azon napok száma, amikor az alacsony hőmérséklet miatt fűteni kell. Mindez egyszerű, olcsó eszközzel megoldható. Bezzeg a nyári meleg elég sok gondot okoz, hiszen csökken a szabadban tartózkodás lehetősége. Lehet ugyan a hét néhány napján délben is a földeken tartózkodni, de a szervezet olyan terhelésnek van kitéve, amely könnyen sérülhet, vagyis betegség léphet fel. Az ember és az állat ilyenkor elmozdul, rejtekhelyére vonul. Itt minimálisan terheli csak a szervezetét. Éppen, hogy csak vegetál. A növényekkel más a helyzet. Röghöz kötöttek! így más módon kell védekezniük. Becsukják a leveleken levő légzőnyílásaikat, megőrizve a korábban felvett nedvességet. Ilyenkor ők is csak vegetálnak. Nem építik tovább a rajtuk levő gyümölcsöt. Próbálják ugyan az öröklődő szervezetet (a magot) megőrizni, de néha csak igen gyenge erejűre telik igyekezetükből. A magas hőmérséklet miatt leáll a növekedés, új építő elemek, asszimiláták nem jönnek létre, sőt a terhelés miatt szinte minden leépül és feladják a további harcot. Elpusztulnak! Ez történik a bioszféra egy részével, de következméWarm weather and nyei lesznek, mivel innen indul a tápláléklánc, és a növényevő állatok gyérülése miatt a ragadozók sem lakmározhatnak kedvükre. Nos, ezért félünk az aszálytól, a növények teljesítő képességének romlásától. Mi hát a teendő? Gondolkodni kell! Kompromisszumot kell kötni a természettel. Az emberi élet során célokat tűzünk magunk elé, vagyis a társadalom által megtermelt javakból minél többet kívánunk birtokolni. Ehhez bevételre van szükségünk. S ez a szélsőséges időjárás megtréfálja a „szántó-vető" népeket. Nem szolgál a bőség kosarával. Ez bizony önsajnálatot vált ki, hiszen akkor elmaradunk a gépkocsi gyártóktól, vagy az orvosoktól (hiszen beteg mindig van). Felháborodásunkban követelünk, de nem a felhalmozás csökkenése miatt, hanem azért, mert a „szántó-vető" közjavakat is szolgál munkájával, karbantartja a művelésre szánt határt. Ezt az államirányítókkal közös elhatározás alapján teszi. Persze a döntéshozóknak okosnak kell lenniük, mert a szikes, gyenge termőerejű területeken nem szabad érzékeny növényi kultúrákat engedélyezni, mint ahogy a belvíz által rendszeresen elöntött területen sem. Tehát gondolkodni kell, ahogy említettük. Példával illusztrálva: a nyolcvanas évek végén Izraelben járva (több mint három hónapot), panaszkodott egyik kutató ismerősöm (az ukrajnai Lembergből - Lvivből vándorolt ki), hogy nem tudott olyan kiváló kutatóvá válni, amellyel megfelelő jövedelemhez jusson. A kísérleti tér vezetése mellett tíz hektáron narancsot kívánt termelni. Elment engedélyt kérni, ahol a válasz: "Addig, amíg egy hektárt ki nem vág valamelyik termelő, addig Ön egy szál fát sem ültethet". Persze az ottani arid klíma mellett az öntözött gyümölcsösök hozama szinte gyárszerüen termelődik. A mi szélsőséges kontinentális alföldi éghajlatunk mást eredményez. Úgymond „rátartással" kell termelni. Igen, de mégis mértékkel, hogy minél kevesebb csalódott termelővel és döntéshozóval találkozzunk. Felvetődik a kérdés, miként védekezzünk? Hasonlóan az emberi közösségek fenntartásáéhoz! Jó termőképességü magotjuttassunk a mélyen megszántott (sok-sok vizet „bespájzoló") talajba, adjunk kellő mennyiségű tápanyagot, a hirtelen jelentkező meleg esetén öntözzünk. Őrizzük meg a jó kondíciót a betegségek időbeni megelőzésévek, irtsuk a gyomokat, mint a vízhasználó konkurenciát. Végezzünk nemesítést stressz-tűrésre, de nem olyan növényekét, amelyből csak néhány ezer hektáron végzünk termesztést. Pl. kár lenne a paprikával foglalkozni, mivel az éves szintű 10001200 hektár a Duna mentén - szinte bármikor - öntözhető. A búzára és kukoricára szánt ugyanannyi energia több haszonnal járhat. Talán a felsorolt példák is igazolják, hogy az aszály nem lehet hivatkozási alap a Kossuth tér elfoglalására, de a védekezési stratégia kidolgozásának főleg ott vannak a felelősei. Szakembereink tudása, a helyismeret felhasználása révén döntéshozóinkra vár azon koncepciók megalkotása, amely alapján kevesebbszer jelennek meg „szántó-vető" embereink a jogos juss követelésére. (Debrecen, 2012. augusztus 27.) LIGETVÁRI FERENC Prof Dr., egyetemi magántanár drought. (Ligetvári, F.)