Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Fázold Ádám: Emlékek Miskolc vízellátásának, szennyvíz-tisztításának és a Szinva vízminőség-alakulásának történetéből
57 Emlékek Miskolc vízellátásának, szennyvíztisztításának és a Szinva vízminőség-alakulásának történetéből Fázold Adám 3532. Miskolc, Rácz Ádám u. 8.1/3. e-mail: fazolda@freemail.hu Kivonat: Miskolc város vízellátásának, szennyvíztisztításának és a városon átfolyó Szinva-patak vízminőségének változásai a II. világháborút követően jelentős vízgazdálkodási kérdéssé váltak. A várost az állam nehézipari központtá fejlesztette, elsősorban kohászati kombinát terén, mellyel párhuzamosan nőtt a lakosság száma és a lakótelepek építése. A város ivóvízellátásának biztosításához a fejlesztési lehetőségeknél figyelembe kellett venni, hogy az ipari üzemek ivóvizet is használtak ipari vízként. Az ipari üzemeknél szennyvíztisztító berendezések nem voltak, így tisztítatlan szennyvizeiket a Szinva-patakba vezették, mely, mint szennyvízelvezető vízfolyás bűzösen és szemmel láthatóan is olajosán, koszosán folyt keresztül a városon. A város kommunális szennyvizei is tisztítatlanul ömlöttek a befogadó Sajó-folyóba. A Magyar Hidrológiai Társaság 1952-ben megalakult Borsodi Területi Szervezetében kezdettől fogva az éves programban kiemelt feladatként foglalkoztunk a város e- zen problémáinak megoldásával. Kulcsszavak: ivóvízellátás, karsztvíz, szennyvíztisztítás, Szinva-patak, vízminőség, LKM. Miskolc város ivóvíz ellátásával, szennyvizeivel és a Szinva vízminőség-védelmével kapcsolatos problémák vízgazdálkodási kérdéseinek társadalmi, tudományos alapokon történő megvitatása, a megoldások lehetőségeinek kialakítása a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezetében 1952-től napjainkig is az éves szakmai munka rendszeres része. Az MHT Borsodi Területi Szervezet 1952-ben „Nagymiskolci csoport” néven alakult meg az 1952 májusában Miskolcon megtartott, Borsod megye vízgazdálkodásával foglalkozó ankét határozati pontja alapján, melyben Miskolc vízellátásának kérdése meghatározó szerepet játszott. Az 1952. június 6-án megalakult helyi szervezetben, már kezdettől fogva külön munkabizottságok foglalkoztak Miskolc ivóvíz ellátási kérdéseivel és a Sajó vízminőségi problémáival, melybe beletartozott a városon átfolyó Szinva-patak szennyezettsége, és az ezt okozó üzemek vízgazdálkodási körülményeinek vizsgálata is. Miskolcot a második világháborút követően az állam nehézipari központtá fejlesztette, mely az 1980-as évekig főleg a Kohászati Kombinát terén töretlenül fejlődött. Ezzel párhuzamosan fejlődött a városiasodás, a lakosság számának növekedése, új lakótelepek építése. Mindezekhez szükségessé vált az ivóvíz-ellátás biztosítása, melynél figyelembe kellett venni, hogy az üzemek is jelentős mértékben ivóvizet használtak fel ipari vízként. A keletkező szennyvizek tisztítása - tisztító berendezések hiányában - megoldatlan volt. A befogadó Szinva-patak valójában egy szennyvíz-el- vezető vízfolyás volt, míg a város kommunális szennyvizei tisztítatlanul folytak a befogadó Sajó-folyóba. Ezek a tények mutatják, hogy csak maga a város vízzel kapcsolatos problémái mennyi szakmai tevékenységet igényeltek, mellyel az MHT Területi Szervezetében foglalkoztunk. Ezekben a munkákban a vízzel foglalkozó, minden területre kiterjedő társasági tagunk az érintettekkel együtt részt vett és ezekből - visszatekintve több mint fél évszázadra - ismertetek néhány főbb tevékenységet, melyek a mai eredményekhez és állapotokhoz elvezettek. Ivóvízellátás Miskolc vezetékes vízellátása 1913-ban kezdte meg működését a Miskolc-Tapolcán kiépített forráskialakításból (Olasz-kút), mely a város ivóvízellátásának ma is alapvető vízbázisa. Miskolc ivóvízellátásának problémái a Magyar Hidrológiai Társaságnak a megvitatott kérdéseihez tartoztak, de a helyi szervezet 1952. évi megalakulásával azóta is az egyik legfőbb szakmai program. A város ivóvíz-ellátási rendszere négy zónára tagozódott: 1. Tapolcai zóna, mely a város területének 70 %-án biztosította a vezetékes vizet. 2. Diósgyőri zóna, mely víznyerő helyei a Bükk-hegység Anna-források foglalása 1950-55 között, melyhez 1961-től szükségessé vált a Szinva-forrásból 2000 m3/nap vízpótlás. 3. Tavi-forrási zóna, mely a kohászati üzemekre és Diósgyőr városrész egy részére biztosított ivóvizet (ezen üzemekben, abban az időben ipari vízként is használtak ivóvizet, mely vízhiányos időszakban komoly egészségügyi veszélyt is jelentett, mert az ivó- és ipari vízvezeték téves összekötésével megbetegedést okozott). 4. Perecesi zóna, melynek víznyerő helye a Felsőforrás. A Szinva forrásfoglalása napi 15.000 m3 vízhozammal 1964-ben készült el, mely elsősorban a város keleti részének ivóvízellátásában meghatározó tényező. 1957-ben az ország lakosságának 29 %-a részesült vezetékes vízellátásban, mely elsősorban a nagy városok lakosaiból adódott. A lakosság 90 %-a kutakból nyerte az ivóvizet, melyeknek jelentős része nem felelt meg az egészségügyi követelményeknek. Miskolc városában 1965-ben a 130.000 lakosból csak 77.5 % jutott vezetékes vízhez, ebből 57,4 % részesült a lakásokba is bekötött ivóvízből, 20 % pedig udvari, vagy út- cai közcsapokról jutott vezetékes ivóvízhez. A lakosság 22.6 %-a kifogásolt kutak vizét fogyasztotta. Ezekben az években a víztermelő helyek átlagos vízhozama 48.000 m3/nap volt, mely fedezte a város ivóvíz szükségletét. Mivel a források vízhozama időjárási körülményektől függően változott, ezért csapadékszegény időszakban vízhiány jelentkezett. 1964 aszályos évében a vízhozam 32.000 m3/nap mennyiségre csökkent, és a bérházak emeletén lakók egész nyáron víz nélkül maradtak. A kórházak működése csaknem lehetetlenné vált és a higiénés feltételek hiánya a lakosság egészségét is veszélyeztette. A város vízellátásának mennyiségi problémái, az ipari fejlesztésekkel, és ezzel együtt a lakosság számának - betelepüléssel is összefüggésben - történő növekedésével a mielőbbi megoldásokat sürgette. Miskolc város vízellátásának megoldása továbbra is kiemelt napirendi kérdéssé vált. Már ebben az időszakban felmerült a Keleti Csúcs-vízmű telepítésének szükségessége, de hosszú évekre eltolódott. Az akkori III. és IV. ötéves tervre tervezet 16.000 új lakás és a hasonló méretű ipari fejlesztés vízellátását a Miskolci vízművek a számításba vehető víztartalékokkal sem tudta biztosítani az előre várható 10 évre.
