Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Fázold Ádám: Emlékek Miskolc vízellátásának, szennyvíz-tisztításának és a Szinva vízminőség-alakulásának történetéből
58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 3. SZ. A fejlesztési lehetőségek vizsgálatára külön munkabizottság alakult. 1967-ben „Miskolc ivóvízellátásának komplex vizsgálata” című ankéton több lehetőség vizsgálatát tárgyalták meg a szakemberek Miskolc vízellátása szempontjából három fő irányzat szerepelt: a Bükk karsztvizei (olcsó, jó minőségű, de korlátozott mennyiségű), Miskolctól a keletre elterülő kavicsmező (drágább, rosszabb, de nagyobb mennyiségű) és a felszíni vizekből (szennyezettebb és egyre jobban szennyeződő, de korlátlan mennyiségű). Okszerűség és időszerűség alapján a karsztvizek optimális felhasználása szerepelt egyik célszerű megoldásnak az a- lábbi érvek alapján:- A karsztvizek már egyszerű klórozás mellett is alkalmasak az ivóvíz ellátására.- Gravitációs úton - olcsó üzemeléssel - juttathatók az i- vóvízhálózatba.- Olyan mennyiségben állnak rendelkezésre, hogy Miskolc ivóvízigényét hosszú távon tudják fedezni. A karsztvizek mennyiségének időjárási viszonyoktól függő változásait is figyelembe véve, többféle megoldás is vita tárgyát képezte. A karsztvizek vonatkozásában a karsztban való tározás lehetősége merült fel, de ehhez a belső karsztjáratok nagyon komoly tudományos vizsgálatára lett volna szükség. A vízellátás megoldásában a legnagyobb szakmai vitát a Király Lajos (akkori elnökünk) által előterjesztett Forrásvölgyi-tá- rozó jelentette, mely a Szinva- és a Garadna patakoknak a Hámori-tóban egyesített vizét alagúttal vezette volna a Forrásvölgyben megépítendő tározóba. A Forrásvölgyi-tározó lehetősége a VIZITERV igazgatójának ellenkezésén bukott meg, aki a keleti vízmegoldás híve volt. A Hemád kavicsteraszára telepítendő kutak vízminősége szempontjából a Hemád-folyó vizének Csehszlovákiából eredő szennyezései okozták a vitákat. Ha évekkel el- tolódóan is, megvalósult a Keleti Csúcsvízmű, mely napjainkban is a Miskolci Vízművek ivóvízellátásában biztosítékot jelent. A felszíni víz tekintetében a Tisza vizét felhasználó felszíni víztisztító megépítésének lehetősége is felmerült. Ar- nót határában pedig mesterséges talajvízdúsítással működő vízmű létesítésére történtek kísérletek, melyek kémiai szempontból a vízminőség romlását mutatták, így ez elvetésre került. Miskolc vízellátásának távlati megoldásában a napi 70.000 m3/nap biztosítása mellett 140.000 mVnap is a megoldás témáját képezte. Persze ebben az időben az ipar is jelentős mennyiségű ivóvizet használt ipari vízként. Miskolc tekintetében, mint az ország második legnagyobb városa 200.000 feletti lakost kellett figyelembe venni. Az ivóvízzel való takarékosság a mai nézetekkel össze sem hasonlítható, hiszen nyáron a dinnyét a fürdőkádba vezetett ivóvízzel hűtötték és vízdíj fizetése sem volt a tervezés témája. A Tapolcai vízmű védőterületének kidolgozása már az 1952. évi ankét határozati pontjában szerepelt. Az akkor a- lakult tudományos bizottság a 100-300-1000 m-es védőterület kialakításáért harcolt. Ma már a források teljes vízgyűjtő területére (több km2) kiterjedő védőidom védelmének tudományos kutatása és hatósági előírásai a kor követelménye. A mindig tisztának tartott vízművek vizénél az ultraszűrők alkalmazásáról és vízminőséget ellenőrző monitoring rendszerek beépítéséről és az eredmények értékeléséről folynak a szakmai tudományos értekezletek. Szennyvíztisztítás Miskolc város 1945-től nem rendelkezett szennyvíztisztító teleppel, mivel az 1912-ben épült 8.000 m3/nap kapacitású telep a II. világháború rombolásainak esett áldozatul. A keletkező szennyvizek így teljesen tisztítatlanul jutottak a befogadó Sajó-folyóba. Kommunális szennyeződések a Szinva-patakon keresztül is elvezetésre kerültek, melyek elsősorban az LKM-től (Lenin Kohászati Művek) származtak, ahol a fekáliás szennyeződések is az ipari csatornán keresztül jutottak a befogadóba. A Sajóba jutó tisztítatlan szennyvizek mennyisége 43.000-51.500 mVnap között változott. A város csatornahálózata elválasztó rendszerűnek épült, de a csatornahálózatot jelentős mennyiségű csapadék- és in- filtrációs víz is terhelte. A Miskolc Központi szennyvíztisztító telep 140.000 m3/ nap kapacitású mechanikai előtisztítás műtárgyai 1978-ban valósultak meg. Mechanikai szennyvíztisztítás, iszapkezelés és elhelyezése létesítményei I. ütem 70.000 mVnap 1984- ben és II. ütem további 70.000 mVnap 1986-ban kerültek ü- zembehelyezésre. Ezek azonban a távozó szennyvíz szervesanyag terhelésében lényeges változást még nem eredményeztek. A városi szennyvíz teljes mennyiségében 1979 végétől érkezett a szennyvíztisztító telepre, melynek 2/3 része kommunális, 1/3 része ipari eredetű volt. A megvalósult tisztító berendezések csak egyes vízminőségi komponensek (lebegőanyag, pH, olaj) tekintetében eredményeztek vízminőség javulást. A szervesanyag terhelésben azért nem következett be lényeges változás, mert a Miskolci Húsüzem tisztítatlanul érkező szennyvíz szervesanyag terhelése a korábbi időszakhoz képest megnőtt, az üzemben történő szennyvíztisztító műtárgy átépítése miatt. 1987-től a Húsüzem szennyvíz-tisztítójának rekonstrukciója befejeződött, és ezután egyesítetten érkezett a telepre a húsüzemi és a városi szennyvíz. A központi szennyvíz-tisztító telepen a szervesanyag terhelésének csökkentésére vegyszeres derítést végeztek. A mechanikai tisztítás és a szervesanyag csökkentése érdekében alkalmazott megoldások nem eredményeztek 1987-ben olyan vízminőségi eredményeket, amelyek megfeleltek volna az akkor előírt követelményeknek. A keletkező szennyvíziszapok két lépcsőben kerültek sűrítésre, majd mezőgazdasági elhelyezésre kerültek. Szennyvizek teljes biológiai tisztítása és iszapkezelése az 1990-es évek után fokozatosan épültek ki. Ma már a szennyvizek tisztításának megvalósulása mellett a korszerű iszapkezelés és a szennyvíziszap hasznosításának gazdaságos megoldása van folyamatban. A Szinva-patak vízminősége A Szinva vízminőségének alakulását - mielőtt szakmai szempontból ismertetném - egy gyermekkori emléket írnék le. Valamikor, még az 1940-es évek előtt - mint gyerek - a- zért mentünk be mezítláb a Szinva-patakba, hogy megcsodáljuk a lábunk mellett rohanó tiszta vízben azt az optikai csalódást, mintha a meder alján lévő kavicsok hömpölyögtek volna tovább. Az 1950-es években már egy vöröses, sűrű olajos víz folyt Miskolc városon keresztül, melynek olajos, bűzös illata lengte körül az egész városban a patak környékét. (Az 1970-es évek közepén az UNDP/WHO program keretében egy amerikai szakember mondta „Ilyet még nem láttam, és nem hiszem el, hogy valaha tiszta lesz. Ezt visszajövök megnézni.”)
