Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
48 Iatti vizek vizsgálata szempontjából. Ezek bizonyítják azt a vízföldtani tényt is, hogy a hidrodinamikai rendszerek kialakulásában a makró elemeken túlmenően a nyomelemek is milyen jelentős szerepet játszanak a felszínalatti vizek genetikai adottságaiknak vizsgálata szempontjából. Sőt esetenként előállhat olyan helyzet, hogy a nyomelemek többet á- rulnak el a vizek származásáról mint a makró elemek. így például mindkét vizsgált víz nátrium-kloridos típusba sorolható különböző kation és anion színesítő összetevőkkel, de ezekből nem lehet egyértelműen következtetni arra, csak valószínűsíteni, hogy közöttük milyen alapvető rendszerbeli és genetikai különbségek vannak. Erre megbízható és döntő bizonyítékokat vízföldtani szempontból csak a nyomelem vizsgálatok szolgáltathatnak. Természetesen a szerzők is tisztában vannak azzal, hogy a nyomelem vizsgálatok eredményei esetleg több újabb kérdést vetnek fel és problémát okozhatnak, mind amennyi megoldást kínálnak. De arra bizonyosan jók, hogy a hidrodinamikai rendszerek kialakulásához és működési sajátosságaiknak megismeréséhez olyan új adatokat és ismereteket szolgáltathatnak, amelyből az egyes hidrodinamikai rendszerek vízföldtani törvényszerűség jobban és részletesebben ismerhetők meg. c.) A sárvári rétegvizes hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata Ezek a hévizek a makroelem összetevőik alapján az egyszerű tisztán nátrium-hidrogén-karbonátos vizek típusait képviselik. Típusjellemzőjük a kis kalcium-magnézium tartalom továbbá a szulfát hiánya, a klorid csak színesítő elemként fordul elő a vizekben. Az előző fejezetben tárgyaltakból ismeretes, hogy a 2. jelű kút az 1000 m alatti vízadó homokrétegeket csapolja meg, míg a 3 számú a 600-800 m közötti rétegekből kapja a vizet. Összehasonlítva a két kút makro összetevőit, megállapítható, hogy típusjellegük azonos, de ezen belül kisebb meny- nyiségi ingadozások vannak (2. táblázat). Ilyen különbség mutatható ki a kloridnál mert 2. sz. kút vize jelentősen gazdagabb ebben az elemben, mint a 3. sz. kút (295-118 mg/1). Ennek fordítottja tapasztalható a hidrogén-karbonát esetében. így megállapítható, hogy a két kút között makroelem összetevők alapján lényegi eltérés nem tapasztalható csak a klorid esetében mutatható ki különbség, mert a mélyebb vízadók ebben az elemben gazdagabbak. Mikroelemekben a két kút között azonban lényegi eltérések vannak. A 2. sz. kút vize sokkal gazdagabb mikroelemekben mint a 3. számú. A 2. sz. kútnál a 20 nyomelem összes mennyisége 5185,4 pg/1, míg a 3. sz. kút vizében ugyanezeknek az elemeknek értéke csak 3539 pg/1. Ebből adódik, hogy mind a lítiumban, borban, stronci- umban, fluorban, brómban és jódban sokkal szegényebb a 3. sz. kút vize, mint a 2. számú. Ez azt jelenti, hogy a felső-pannóniai rétegösszlet mélyebb vízadói ebben a térségben lényegesen gazdagabbak nyomelemekben, mint a felsőbb rétegek. Összehasonlítva a felső pannoniai rétegvizek makro- és nyomelem adottságait a rábasömjéni kútéval megállapítható, hogy alapvető különbségek mutathatók ki mind makro e- lemekben mind pedig nyomelemekben. Ebből eredően a típus besorolásuk és összes sótartalmuk között igen jellegzetes eltérések vannak, amelyek a repedezett és a szemcsés rendszerek ásványosodási feltételeinek alapvető különbözőségére vezethetők vissza. A nyomelemek szempontjából vizsgálva a rendszereket jelentős mennyiségi különbségek tapasztalhatók. Érdekes a- zonban, hogy a vezető nyomelemek szempontjából mindkét rendszernél egyezés tapasztalható (3. táblázat) mert a rétegvizekben is domináns elem a bór, a bróm, a fluor, a stron- cium és a jód egyezőleg a repedezett tározóval, de igen jelentős mennyiségi- feldúsulási különbségekkel. A domináns - nyomelemek közül a rétegvizekben különösen a stroncium mennyisége figyelemreméltó, mert ez az elem a rendelkezésre álló adatok szerint általában igen kis feldúsulást mutat a nátrium-hidrogén-karbonátos vizekben, mint pl. a vizsgált Duna-Tisza közi vizekben. Ilyen szempontból a sárvári rétegvizek típus jellemzője a magasabb stroncium tartalom. A domináns nyomelemek nagyfokú eloszlási összeesése a repedezett és rétegvizes rendszerek között és ezen belül a bór és a stroncium közös eredetre utalhatnak és így valószínűsíthető, hogy ezek feldúsulása a neogén üledékképződési (organogén) és lemeztektonikai folyamatokkal állnak kapcsolatban. 5.2. Duna holocén völgye 5.2.1. A Duna-Tisza közének határmenti területein megmintázott öt hévízkút közül a 4-5 számúak a holocén Duna- völgy keleti peremrészen helyezkednek el. Ezek közül a nagybaracskai kút (4. az.) az előzőekben ismertetett makró- elemek és a feltörő széndioxid gáz alapján függetlenül attól, hogy a víz kréta mészkőből származik nátrium-hidrogén- karbonát típusú, amelyen belül a jelentős kalcium tartalom utal (196 mg/1) a karsztos eredetre. A nagybaracskaitól délre létesített dávodi kút (5. sz.) is nátrium-hidrogén-karbonát típusú széndioxid és metán gáz feltöréssel párosulva azzal mutat különbséget, hogy ebben a hévízben már erősen csökkent mennyiségben van jelen a kalcium (80 mg/1). Ezért a makroelemek alapján a 4, 5 sz. kút a gázos nátrium-hidrogén-karbonátos típusú, amelyen belül típusjellemző még a jelentős kalcium tartalom, de a színesítő tényező még a klorid is a vízben. Ennek alapján a két kút vize megegyező és az összetett nátrium-híd- rogén-karbonátos vizek csoportjába sorolhatók egyedi jellemzőkkel (C02+CH4 gázok) és az oldott sók mennyiségében mutatkozó eltérő adottságokkal. (2. táblázat) A nyomelem összetételüket vizsgálva megállapítható, hogy a vezető nyomelemek feldúsulásában hasonlóság tapasztalható, de ezek mennyiségi eloszlásában alapvető és lényegi eltérések jelentkeznek. Ezt szemléletesen mutatja, hogy a nagybaracskai kútnak 19 nyomelem összes mennyisége 17048 pg/1, míg a dávodi kúté csak 9003 pg/1. Ez közel kétszeres többletet jelent a nagybaracskai kút javára. De nem csak mennyiségi különbség van a két kút között, hanem egyes elemek eloszlásában lényegi eltérések mutathatók ki. így a nagybaracskai vízben a jód olyan feldúsulása tapasztalható, hogy a jódos vizek nyomelem tartományába sorolható. Igen jelentős a kútban még a fluor, a bór, a bróm és a stroncium mennyisége is, de jelentős a különbség van még a lítiumban és a báriumban is. Ezért az a következtetés vonható le, hogy a két kút vize között függetlenül attól, hogy makroelemek szempontjából azonos víztípusba sorolhatók, de a nyomelemek vonatkozásában jelentős eltérés tapasztalható, amelyből a hidrodinamikai rendszerek eltérő fejlődésére és adottságaira kell következtetni. így a nagybaracskai hévízrendszer jelentős nyomelem tartalma azt jelzi, hogy ennél a rendszernél sokkal kedvezőbbek voltak a nyomelemek fel- dúsulásának feltételei, mint a dávodi rendszernél. Ebből az HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 3, SZ,
