Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Rába-völgyi Sárvár-Rábasömjén-i és a Duna-Tisza köz déli határ menti hévízkutak makro- és mikroelemeinek összehasonlító vizsgálata
DOBOS I. - SCHEUER GY.: A Rába-völgyi és Duna-Tisza közi hévíz-kutak ... 49 valószínűsíthető, hogy a nagybaracskai rendszer a neogén szénhidrogén képződéssel kapcsolatos organogén szegélyvizek migrációjával szoros összefüggésben alakult ki és a fejlődés során ezt a jellegét alapvetően megtartotta. Innen származtatható a vezető nyomelemek jelentős mennyiségi feldúsulása, míg a dávodi rendszer fejlődését e- gyéb hígító tényezők befolyásolták, amelyek eltértek a nagybaracskai adottságoktól, illetve a szénhidrogén képződéshez kapcsolódó szegély vizek migrációja kevésbé érvényesült mind, ahogy a nagybaracskai rendszernél történt. 5.2.2. Az észak-bácskai és a Tisza völgyi határmenti strandok és fürdők megmintázott vizei (6.-8. sz.) makroe- lemei nagy hasonlóságot mutatnak. A fő típus jellemző az uralkodó nátrium-hidrogén-karbonát tartalom kis kalcium-magnézium mennyiséggel és szulfát hiánnyal. Ezért a mélykúti (6. számú), a mórahalmi (7. számú) és a szegedi (8. számú) kút az azonos makroelemi adottságokat és típusjellemzőket figyelembe véve az egyszerű, tisztán nátrium- hídrogén-karbonátos víztípusba sorolhatók, amelyben a klorid színesítő elemként értelmezhető. Egyedi jellemvonásaik részben az összes oldott sótartalomban (2. táblázat) mutatkozik meg, mert 2530-1230 mg/1 között ingadozik, amely a változó nátrium-hidrogén-karbonátban és ingadozó kloridtartalomban (194, 44, 30 mg/1) jelentkezik. E- zen kívül a vizek pH-ja is közel azonos (8,1-8,3). Egyértelműen kimutatható hogy ezek a nátrium-hidrogéntartalmú vizek összes sótartalma kelet felé csökken, mert oldott sókban leggazdagabb a mélykúti, míg a legkisebb pedig a szegedi Anna-kút vize (2. táblázat). Ha összehasonlítjuk ezeknek a kutaknak makró elemösszetételét a Duna-völgyi dávodi és nagybaracskai kutakéval megállapítható, hogy a é- szak-bácskai vizek egységesen a nátrium-hidrogén-kar- bonátos típusba sorolhatók egyedi jellemzőkkel. Az e- gyedi adottságot figyelembe véve a nátrium-hidrogén- karbonátos főtípuson belül két altípus különböztethető meg, mégpedig: a.) összetett nátrium hidrogén karbonátos és b.) egyszerű, tisztán nátrium hidrogén-karbonátos altípusok. Ezeknek típusjellemzői a következők: Az összetett altípusnak típusjellemzője a kalcium jelentős mennyisége és a gáztartalom ezen belül a széndioxid és esetleg a metán. Ennek az altípusnak képviselője a nagybaracskai hévízkút, amelynek vize olyan hévíz, a- melyben domináns a nátrium-hidrogén-karbonát, de a karsztvíz jelleget a kalcium-hidrogén-karbonát még képviseli. Ide sorolható a dávodi kút vize is. Az altípusra jellemző még a szulfát hiánya és pH-juk savas 6,5-6,8 jellege. Az egyszerű tisztán nátrium-hidrogén-karbonát altí- pusú vizek fő típusjellemzője(b típus), hogy egyeduralkodó a nátrium-hidrogén karbonát és egyéb összeteők- ben pedig igen szegény (kalcium, magnézium, szulfát). A klorid alárendelt mennyiségével csak színező elemet képvisel a vizekben. Ebbe az altípusba sorolhatók a mélykúti, a mórahalmi és a szegedi Anna-kút vize. A pH-juk minden esetben a lúgos tartományba esik. A fő típusjellegek mellett minden vizsgált víznél kimutathatók e- gyediségek is. így pl. a változó összes sótartalmon belül a nátrium-hidrogén karbonát mennyiségi ingadozása. Összefoglalásként megállapítható, hogy az észak-bácskai vizsgált hévizek kivétel nélkül a makroelemek alapján a nátrium-hidrogén-karbonátos vizek csoportjába sorolhatók, amelyen belül két altípust különböztettünk meg: a.) összetett nátrium-hidrogén karbonátos vizek, b.) egyszerű tisztán nátrium-hidrogén karbonátos vizek. 5.3. A Rába árok és a Duna-Tisza köz déli határmenti hévizek makroelem adottságainak összehasonlító vizsgálata 5.3.1. Karsztos repedezett tároló rendszerek hévizei és makró elemeinek összehasonlítása A Rába árokhoz kapcsolódó rábasömjéni víz, amely devon márványból és miocén mészkőből kapja vizét medence- aljzati lemeztektonikai szempontból az Alcapa főegységen belül a Felső-ausztroalpi egységhez tartozik (Haas J. et al. 2010). Míg az észak-bácskai nagybaracskai hévíz, amely kréta mészkő repedéseiből származik a Tisza fő egységen belül a Villány-Bihari medencealjzati szerkezeti egységén belül helyezkedik el. így a medence aljzati szerkezeti egységek szempontjából a két karsztot megcsapoló hévízkút egymástól jelentős távolságra fekvő két különböző fő szerkezeti egységek területén belül két eltérő szerkezeti egységhez kapcsolódnak, a- melyek földtörténeti és lemeztektonikai szempontból egymástól eltérő folyamatok révén alakultak ki. Különösen a neogén és a negyedidőszaki földtörténeti események hatottak ki fejlődésükre és ezek a hidrodinamikai rendszerek jutottak el napjaink fejlődési fázisáig. így ezekből az összegző eseményekből eredő rendszereket megcsapoló kutak vízföldtani jellemzőikben tükröződnek vissza. Az előző fejezetekben már részletesen tárgyaltuk a két rendszerből származó vizek makro- és mikroelem összetevőit és ezek alapján megadtuk típusbesorolásukat is. A rábasömjéni víz egyértelműen az igen nagy oldott sótartalmú nátrium-kloridos típusú vizet képviseli, ezzel szemben a nagybaracskai kút vize összetett nátrium-hidrogén karbonátos típusba sorolható a makro összetevők alapján. Tehát a két karsztból származó víz között lényegi és a- lapvető eltérés mutatható ki, vagyis két különböző típust képvisel. Mivel a két egymástól független karsztrendszer között alapvető fejlődésbeli különbségek mutathatók ki, a- melyek miatt mindkét rendszer olyan irányba fejlődött, hogy vizük karsztos jellege nem domborodik ki, erre csak a makroelemek közül a nagyobb kalcium és a magnézium mennyiség utal. A makroösszetevők alapján a rábasömjéni karszt-rend- szer a nátrium-kloridos vizek kialakulása irányába fejlődött, míg a nagybaracskai rendszerben nátrium-hidrogén-karbo- nátos vizek keletkezésének feltételei jöttek létre. Ebből az a karszthidrodinamikai következtetés vonható le, hogy hazánk területén az elmúlt korokban olyan adottságok és ezen belül olyan feltételek jöttek létre, hogy egyes karsztos hévíz -rendszerekben nátrium-kloridos és nátrium-hidrogén-karbonátos típusú vizek alakulhattak ki. 5.3.2. A Rába-völgyi és a Duna-Tisza közi felső-pan- nóniai homokos hévíztárolók makroelemösszetevőinek összehasonlító vizsgálata. A sárvári 2. és 3. sz. kutak különböző mélységű felső- pannóniai homokréteget csapolnak meg. A makro összetevők alapján ezek a kutak is nátrium-hidrogén-karbonátos típust képvisel igen kicsi kalcium-magnézium és szulfát tartalom mellett, amelynek ilyen víz típusok alapvető jellegzetessége. A két kút makroelem összetétele közötti különbség a 2. kút magasabb klorid tartalmában nyilvánul meg, amely egyik színező eleme e típusnak. Mindezek alapján a vizsgált két kút vize az egyszerű, tisztán nátrium-hidrogén- karbonátos vizek típusába sorolható. A Duna-Tisza közben vizsgált öt kút közül három kút vize sorolható ebbe az egyszerű tisztán nátrium-hidrogén-karbonátos víztípusba, amelyekkel megegyezően a
