Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

^AG^^^^avaslatol^uiia^í^ 19 hozása (hidak, keresztező utak, építmények, nyári gátak, tuskó prizmák, kotrási depóniák, stb.) és terepszintjének a lakulása. Az épített akadályok közül ki kell emelni a leállított csongrádi vízlépcső építéséhez kialakított körtöltést, amely a 2000. évi árvíznél mintegy 20 cm-t duzzasztott viszsza. 2000-ben a körtöltés elbontását elkezdték, majd abbahagyták, s a jelenlegi helyzetben nagyobb a visszaduzzasztás, mint a körtöltés megbontása előtt volt. A hullámterek szűkítése 1945 előtt nagy ütemben haladt, ám az utóbbi évtizedekben jelentősen lecsökkent, sőt, egyes esetekben bővítésére is sor került. 1960-1990 között jellemző volt a hullámtérbe üdülőtelepek és egyéb létesítmények építése, nyári gátak emelése, tuskó prizmák kialakítása. Ugyanakkor az 1940-ig végrehajtott átmetszések és mederkotrások (1880-tól 1944-ig kotró raj dolgozott a Közép- és Alsó-Tiszán, ahol az átmetszések kifejlődését segítették elő, valamint a küszöböket kotorták, mélyítették) csökkentették az árvizek és kisvizek szintjét. A hullámtér területhasználata 1960 után kezdett rohamosan kedvezőtlen irányban változni. A korábban rét-legelő és szántó művelést felváltotta az erdők telepítése, továbbá egyre nagyobb területek müvelését hagyták fel, ahol pár éven belül sűrű fás növényzet nőtt fel. Az utóbbi évtizedekben az illetékes minisztériumok folyamatosan támogatták a hullámtéri erdőtelepítést, az utóbbi években a tizenöt éves vágásfordulóval letermelendő hengeres energiaültetvények létrehozását. Telepítésükhöz csak a természetvédelem hatóság hozzájárulása és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal engedélye szükséges, az árvízvédelemért felelős szervezet jóváhagyását nem kell kikérni. Pár éven belül ezen ültetvények telepítésével, erdőkkel és fás növényzettel olyan mértékben megtörténik a hullámterek elfoglalása, hogy az árvizek szabad levonulására csak a folyók középvízi mederének fával be nem nőtt része fog rendelkezésre állni. Erről mindenki meggyőződhet az interneten elérhető nyilvános műholdfelvételek tanulmányozása során, a növényzetmentes vízfelület szélessége akár méter pontossággal lemérhető. A területhasználat kedvezőtlen változása és a hullámtéri vízfolyási akadályok miatt az árhullámokból egyre több hordalék rakódik ki hazai területen, a folyók folyamatosan emelik parti zátonyaikat (övzátonyaikat), töltik hullámtereiket. A folyókon hozzánk érkező hordalékból hazánk területén jelentős lerakódással kell számolnunk, mint ahogy az utóbbi évmilliókban mindig is volt. A folyók által árvízkor a hullámtérre kiülepített hordalékot egy újabb árhullám már nem tudja tovább szállítani, ezért az ott kiülepedő hordalék folyamatosan emeli a hullámtér szintjét, csökkenti tározóterét, az árvizek levezetésében résztvevő szelvény területét. Az elmúlt évtizedekben a hullámtéri kubikgödrök, holt medrek többsége feltöltődött, a jövőben lerakódó hordalék a tározótér mellett az áramlási szelvény csökkenését a korábbinál nagyobb mértékben fogja okozni. Az 1931-40. közötti hordalékmérések szerint Polgár és Tiszabő között éves átlagban folyóméterenként 18 m

3 hordalék rakódott ki, ami 100 év alatt 1800 m

2-rel csökkenti az áramlásban résztvevő szelvény területét, ami megfelel a középvízi meder mértékadó árvízszint alatti jellemző nedvesített szelvény területének. Az előbb felsoroltak miatt a hullámterek adott vízszinthez tartozó vízszállító képessége folyamatosan, helyenként gyorsuló mértékben csökkent és csökkenni fog a jövőben is. A medertisztítás elmaradása és a hordalék lerakódása miatt a középvízi medrek vízszállító képessége is folyamatosan csökkent és fog csökkenni a jövőben is. A folyók szabályozása előtt általános volt, hogy a folyók medrüket emelték. (Vásárhelyi azért akarta a Tiszához viszonylag közel építeni az árvízvédelmi töltéseket, hogy megakadályozza medrének emelkedését.) Az utóbbi százötven évben végrehajtott meder-átvágások, mederkotrások, kisvízi mederszűkítések (sarkantyúk) jelentős változásokat idéztek elő a középvízi meder alakulásában. A kis vízszintek általában csökkentek, aminek következtében a növényzet a meder rézsűn lejjebb húzódott. 1900. előtt a Tisza egyik, esetenként mindkét partja növényzet-mentes volt a hajóvontatás biztosítása érdekében. Altalános tapasztalat, hogy a Tisza középvízi medre és annak növényzet-mentes szélessége jelentősen lecsökkent a szabályozások megkezdése óta, de különösen az utóbbi évtizedekben. Egyes folyók középvízi medre hosszának növekedése - különösen a Felső- és Közép-Tisza esetében - szintén növeli az árvízszintet. Csak a szükséges felmérések és vizsgálatok elvégzésével tudjuk megfelelően értékelni az eddigi változásokat és prognosztizálni a jövőben várható változások mértékét és az árhullámok magasságára, tartósságára, stb. gyakorolt hatását. A hullámtér árvízi szempontból kedvezőbb területhasználatának kialakítása érdekében 1879-től tervezett beavatkozások folyamatos kudarcai, a kialakult társadalmi, politikai környezet az árvízvédelem irányítóit 1970 után arra kényszerítették, hogy lemondjanak a nagyvízi mederben az áramlási viszonyokat javító munkálatokról, és tudomásul vegyék az egyre romló helyzetet, a rendelkezésükre álló erőket és pénzügyi kereteket az árvízvédelmi töltések és árvízi tározók építésére, valamint a védelmi szervezet erősítésére fordítsák. A nagyvízi medrek vízszállító képességének csökkenési üteme a Tiszán Tiszabecs térségében 4 cm/év-re becsülhető, a Közép-Tiszán az elmúlt negyven évben 3 cm/év volt, Szeged térségében 2 cm/év a becsült ütem. A Közép-Tiszán 2000-2012. között a vizvezető képesség romlása miatt előálló árvízszint-emelkedést - 36 cm - mintegy 150-200 millió rn-es árvízi tározó célszerű megépítésével és üzemeltetésével lehetne ellensúlyozni, aminek becsült megvalósítási költsége 20-25 milliárd Ft. A hullámterek korábbi hasznosításának változása jelentősen csökkentette a Tisza menti települések jövedelemtermelő képességét, amit tovább rontottak az egyre gyakoribb és magasabb árvizek okozta fakadóvíz károk, valamint a magasabb területekről 1965 után korlátozás nélkül levezettet belvizek. A vízvezető képesség csökkenésének ütemét jelentősen tudjuk mérsékelni, ha a nagyvízi meder hasznosításával, kezelésével kapcsolatos jelenlegi gyakorlatunkat módosítjuk, ami 70000 ha nagyságú terület árvízvédelmi szempontokat is figyelembe vevő hasznosítását jelenti. A módosításokat úgy lehet, és kell is végrehajtani, hogy az érintett lakosság életkörülményei javulnak, megőrizzük különleges természeti értékeinket, és új természeti értékeket hozzunk létre. Sürgető feladat a nagyvízi mederben még meglévő rét-legelő szántó területek megőrzése, illetve árvízvédelmi szempontoknak kedvező hasznosítása. Hullámterek természetvédelmi oltalom alá helyezése, illetve Natura 2000-es területi besorolása, pontosabban az ezekre hivatkozva bevezetett gyakorlat nem kedvez az árvízvédelmi szempontból célszerű terület-használatnak, a jelenlegi állapot megőrzését, illetve árvízi biztonság szempontjából annak romlását segíti elő. A középvízi meder és a hullámtér vízszállító képességének kedvezőtlen változásai az árvízszintek egyre gyorsuló emelkedését, az árhullámok tartósságának növekedését okozták az elmúlt évtizedekben és fogják okozni a jövőben is.