Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. Mivel az árvizek levezetésére újabb folyó-medreket nem tudunk reális feltételek mellett kialakítani, a töltések emelésének is egyre több a fizikai és gazdasági korlátja, az árvizek tározásának a lehetősége is korlátozott, ezért hazánk két lehetőség között választhat: vagy visszaadja a folyóknak a hullámterüket és további területeket, és folyamatosan biztosítja ott az árhullámok minél kedvezőbb feltételek melletti levonulását, vagy az árvízi katasztrófák sorozatát fogja elszenvedni. Az árvízi mederben az utóbbi ötven évben végbement és a jövőben várható változások jelentős mértékben csökkentették, és jövőben is csökkenteni fogják a korábban kialakított árvízvédelmi biztonságot. Az 1892. évben készült el a Tisza közép- és nagyvízi medrének részletes felvétele és a változások kiértékelése az 1840-es években készült felvételek felhasználásával. (TISZA HAJDAN ÉS MOST). Ilyen szintű értékelés azóta nem készült egyetlen folyónkra sem. Az egyes folyók geodéziai felvételei utoljára 1960-1980 között készültek el, az utána bekövetkezett változásokra csak egy-egy szelvény, vagy folyószakasz utóbbi felvételeiből tudunk következtetni. A tényleges állapot és a változások ismerete pedig elengedhetetlen az árvízi biztonsági helyzet értékeléséhez, a megalapozott és hosszú távra szóló tervek készítéséhez. Sürgető feladat folyóink közép- és nagyvízi medrének olyan színvonalú felvétele, amely alkalmas a változások kiértékelésére és felhasználható a modellszámítások elvégzéséhez, az árvíz üzemirányításához, az előrejelzések pontosságának növeléséhez (ID, 2D, üzemirányítási modell, stb.), amely szükséges az árvízi biztonságunk értékeléséhez, a hosszú távú árvízvédelmi biztonságot nyújtó létesítmény és intézkedési rendszer megtervezéséhez. Ad. 5. Hol és milyen térfogatú és beeresztő kapacitással rendelkező árvízi tározók állnak rendelkezésre hazai területen: Az 1970-es években elfogadottá vált a kisebb folyókon a síkvidéki árvízi tározás is. A 2000. év előtt megépült Körös, Zagyva, stb. menti tározókba (10 db.) árvizet beereszteni csak kotrógéppel, vagy robbantással való megnyitása után van lehetőség, ami jelentős technikai problémát jelent (különösen a rendelkezésre álló rövid idő miatt), ugyanakkor csökkenti a tározók hatékonyságát, az elérhető vízszintcsökkentés mértékét. A Tiszán 2000 után sikerült megdöntenünk azt a dogmát, hogy nem lehet árvízi tározókkal eredményesen, hatékonyan védekezni. A VTT keretében megépült és épülő tározók, már be- és kieresztő műtárgyakkal rendelkeznek, így mind a víz beeresztése, mind a kieresztés szabályozottan végezhető. Az árvízi tározók hatékony használata szempontjából meghatározó a tározó hasznos térfogata mellett a beeresztő műtárgyának kapacitása és a tározó üzemeltetésének rendje. A tiszai árvízi tározó igénybevételére először 2010-ben került sor Tiszarofíhál, kedvező eredménnyel. Az árvízszintek emelkedésével egyre nagyobb szerepe lesz az árvízi tározásnak. A jövő szempontjából fontos az árvízi tározókkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok értékelése, azok hasznosítása és célszerű, a mindenkori helyzethez rugalmasan alkalmazkodó üzemeltetés kialakítása. A kívánt és reálisan finanszírozható árvízi biztonság megteremtéséhez és fenntartásához szükséges az árvizek tarozásra és a nagyvízi meder bővítésére alkalmas területek kijelölése és a területfejlesztési tervekben e célra való rezerválása, továbbá a kijelölt területekre célszerű hasznosítási és beépítési előírások mielőbbi meghozatala. Ad. 6. Milyen feltételek mellett tudnak az árhullámok a határainkon át kifolyni: Az árhullámok, hogy hazánkat milyen gyorsan, milyen vízszinttel és milyen hordalék tartalommal hagyják el, az a kifolyás feltételeinek alakulásától függ. A Tisza, a hazai Duna szakasz és a Dráva szempontjából jelentős szerepe van a Vaskapu fölötti szerb Duna-szakasz állapotának. Az 1840-es években, majd 1890-96 közötti AlDuna szabályozások mintegy 10 m-rel megnövelték a Tisza torkolat és a Vaskapu között a Duna esését. A Vaskapu I. vízlépcső megépítésével e szakasz esése jelentősen megváltozott. A vízszin-esés Titel és Vaskapu között, kisvizes időszakban 34 m-ről 2 m alá csökkent, az eddigi legnagyobb vízszintű árhullámok esetében pedig - a vízlépcső üzemeltetésétől függően - 38 m-ről 12-19 m re. A vaskapui vízlépcső építési módja, üzemeltetési rendje jelentősen megváltoztatta - növelte - Újvidék alatt a dunai árhullámok levonulásának idejét és szintjét, valamint a hordalék kiülepedés helyét és nagyságát. A magyar fél részére nem állnak rendelkezésre a vaskapui vízlépcső és a magyar határ közötti Duna- szakaszon végbement változásokra vonatkozó adatok, ezért a változások következményeit nem tudja számítani. A Tisza vonatkozásában a szerbiai szakaszon számunkra kedvezőtlen változások voltak az elmúlt évtizedekben. Folytatódott a meder és különösen a hullámtér feltöltődése, amit a törökbecsei vízlépcső üzemrendje is elősegít. 18401892 között a Tisza Becse alatti szakaszán volt a legnagyobb -1 m-t meghaladó - mederemelkedés. Az 1931-40-ig tartó hordalékmérés szerint Szegeden 12,26 millió m

3 hordalék haladt át évente átlagosan. Amennyiben mindez a Tisza árvízi medrében rakódna le, az évi 70 m

s/folyóméter hordalék kiülepedését jelentene. Nincs információnk arról, hogy a Szegedet elhagyó hordalék hány százaléka jut a Dunába, a Tisza mely szakaszán és hol, milyen mértékű a hordalék feltöltődés. Tovább rontja helyzetünket a határ alatt a Tisza bal partján, az övzátonynak a korábbi legnagyobb árvízszintet meghaladó magasításával kialakított „nyárigát", ami a Tisza leghosszabb - közel 6 km-es, és 350 m szélesség alatti - szűkületét hozta létre. A hullámteret ma már túlnyomóan itt is fás növényzet foglalja el. Összességében a Tisza kifolyási feltételei lényegesen romlottak, aminek a határ fölötti árvízszintek - mértékadó árvízszintet meghaladó árhullámok esetében 40 cm-t is elérő - emelkedése, tartósságuk növekedése és a nagyobb hordalék kirakodás a következménye, továbbá megnő az egymást követő tiszai árhullámok egymásra torlódásának, valamint a tiszai és a marosi árhullámok találkozásának valószínűsége. A hazai árvízvédelem eddig nem vizsgálta a tiszai árhullámok kifolyási feltételeinek változását. A helyszíni tapasztalatok és a rendelkezésünkre álló adatok szerint a feltöltődés tényét, a fás növényzet terjedését nem lehet vitatni. Az előbbiek miatt az árhullámok kifolyási feltételei az utóbbi évtizedekben folyamatosan romlottak, és a jövőben is romlani fognak. Érdekünk, hogy a romlás mértékéről és üteméről megbízható adatokkal rendelkezzünk, amelyek ismeretében kezdeményezhetjük a szükséges intézkedések megtételét a szerb félnél, illetve az előbbiek figyelembe vételével elkészíthessük el árvízvédelmi terveinket. Külön ki kell emelni Szeged helyzetét. Szegedet 1830ban és 1879-ben romba döntötték az árvizek. Az újabb katasztrófát minden erővel el kell kerülni. Sajnos Szeged ezt nem segíti elő, sőt intézkedései az árvízi biztonságát csökkentik. 1850-1865 között a vasútépítőkkel együtt, a hazai árvízvédelmi szakemberek és Paleopaca Péter olasz szakér-