Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. ÁRHULLÁMOK TARTÓSSÁGA Tisza, Szolnok (1892-2011.) árhullám tartóssága ''' napokban 1 évre vonatkoztatva ts Árhullámok száma Tisza, Szolnok 1892 - 2011. között Időszak 650 cm felett 700 cm felett 750 cm felett 800 cm felett 850 cm felett 900 cm felett 950 cm felett 1000 cm felett 1892 - 1931. 16 10 3 3 1 1922- 1951. 15 10 9 5 3 1952- 1981. 37 23 18 13 8 2 1982-2011. 30 22 15 9 7 4 4 2 ÁRVÍZSZINTEK GYAKORISÁGA Tisza, Szolnok (1892-2011.) Az árvízvédelmi biztonságot folyamatosan csökkenti az árvízvédelmi töltések természetes zsugorodásával, az esőés szélerózióval, valamint az utóbbi két évtizedben a gátakon egyre nagyobb gépjármű forgalommal összefüggésben kialakuló koronaszint-csökkenés, az előzőek miatt előálló kedvezőtlen szerkezeti változások. (Japánban végeztek 20 évig mérést közel tíz méter magas töltésen, és csökkenő ütemű, összesen 90 cm-es töltés koronasüllyedést mértek). Hosszú távú terveinkben ezzel a jelenséggel nekünk is számolni kell, hazai viszonyok melletti vizsgálata időszerű. A biztonságosan levezethető árvízszintet lényegesen csökkenthetik a rövid szakaszra, vagy egy-egy töltésben lévő műtárgyra kiterjedő védő képesség csökkenés. 1990 óta egyre több az elöregedő és felújításra szoruló műtárgy (árvízvédelmi töltéseinket közel 2800 műtárgy keresztezi) és a helyi meghibásodások (pl. töltésrepedések, kiüregelődések), amelyek az adott öblözetben jelentősen csökkenthetik a biztonságosan levezethető árvízszintet. Jelentős veszélyt jelentenek az 1950-1990 között épített acélcső keresztezések, mivel ezek korrózióvédelme nem megfelelő. 1990-től a keresztezések felújítása lelassult, 2004 óta a fejlesztésre kerülő szakaszok kivételével gyakorlatilag leállt. A gátdomborítások, gátfejelések elmaradása és a gátakon való gépjárművekkel való fokozott közlekedés miatt kialakuló keréknyomokban a töltéskoronára hulló csapadék egyes helyeken koncentráltan folyik be a töltéstestbe, ahol kiüregelődések keletkeznek. Egyes töltésszakaszok esetében, különösen nagy veszélyt jelenthet az erős szél által keltett hullámverés. A magas árvízszintek tartósságának növekedése miatt megnő a valószínűsége a szél okozta problémák előfordulásának. Az árvízvédelmi töltések erősítésére, emelésére és fenntartására fordított jelentős összegek miatt 1985-ig a töltések között biztonságosan levezethető árvízszint - általában - kis mértékben növekedett. 1985-től a fejlesztési és fenntartási források jelentős csökkenésének következtében az elvégzett munkák a kedvezőtlen természetes folyamatok ellensúlyozására nem mindig voltak elégségesek, ezért a legtöbb szakaszokon még a védelmi biztonság szinten tartását sem lehetett megvalósítani, mint azt már az 1994-ben a KVM miniszterének készült jelentés is megállapítja. Közeljövőben a helyzet várhatóan tovább fog romlani. Az árvízvédelmi szakaszokról eddig nem készültek olyan hossz-szelvények, amelyek feltüntették volna a biztonságosan levezethető árvízszintet és annak időbeli változását. 1977-ig viszont rendszeresen készültek és kerültek ismertetésre a folyók menti árvízvédelmi töltésekről hosszszelvények, amelyeken feltüntették a töltéskorona aktuális szintjét, és az addigi legnagyobb árvízszintet. Ilyen felmérést az egyes vízügyi igazgatóságok továbbra is készítenek, de ezekből országos kiértékelés 1977-től nem készült. Az árvízvédelmi biztonság meghatározó jellemzője a töltéskorona és a legnagyobb árvízszint közötti különbség. Ez az érték 1956-ban a Tiszán a töltéssel rendelkező szakaszokon Tokaj fölött meghaladta a 80 cm-t, Tokaj alatt a 120 cm-t (az úgynevezett „magaspartokra" ez nem vonatkozott). Ma jellemzően ez az érték 50 cm alatt van, több mint száz km-en negatív értékkel. 2000. évi árvíznél a Közép-Tiszán 155 km-en kellett magasítani a töltéseket és a „magas partokat", 298 km-en volt 20 cm-nél kisebb a korábbi, vagy az árvíz alatt kialakított töltéskorona és az előállt maximális vízszint közötti különbség. Összességében megállapítható, hogy az elvégzett töltésmagasítások és erősítések emelték, a töltéskorona szintjének csökkenése, az árvizek tartósságának növekedése és a helyi problémák késedelmes kezelése csökkentették a biztonságosan levezethető vízszintet. A töltések között biztonságosan levezethető vízszint csökkenésének megakadályozása érdekében évente rendszeresen, jelentős fenntartási, felújítási és beruházási munkákat kell elvégezni. Az ehhez szükséges fenntartási és beruházási források jelenleg nem biztosítottak, tehát számolni kell az árvízvédelmi biztonság folyamatos és jelentős csökkenésével. Ad.4. Folyóink hazai területen lévő nagyvízi medre, milyen vízszinten, milyen vízhozam levezetésére képes: Egy térség árvízvédelmi biztonságát jelentősen befolyásolja, hogy hogyan alakul a nagyvízi meder vízszállító képessége. A nagyvízi meder vízszállító képességével, az árvízvédelmi rendszer talán legfontosabb eleme, hisz az árhullámok itt folynak le. A vízszállító képesség vizsgálatánál külön-külön és együttesen is értékelni kell a középvízi meder és az azon kívüli területek (hullámtér) vízszállító képességének alakulását, és annak változását előidéző okokat és tendenciákat. Részletes vizsgálatok csak a Tisza Csongrád-Kisköre közötti szakaszára készültek 2001-2003 között a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál, eredményei meggyőzően indokolták a Közép-Tiszán tapasztalt árvízszint-emelkedést, az árvizek tartósságának növekedését. A hullámtér vízszállító képességét befolyásolja területének nagysága, hasznosításának, használatának módja, a vízfolyást akadályozó mesterséges létesítmények építése, létre-