Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 3. szám - Nagy László: Az elöntött terület meghatározása
11 Az elöntött terület meghatározása Nagy László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Geotechnikai Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. Kivonat: A gátszakadás következtében kialakult károk szerteágazóak, az emberéletben elszenvedett veszteségek pótolhatatlanok. A károk számszerűsíthető és nem számszerűsíthető csoportra oszthatóak, melyek tovább tagolhatok. A számszerűsíthető károk természetes (naturális) egységben és aktuális fizetési eszközben is kifejezhetőek, mindkettő alkalmazásához ismerni kell a korabeli élet- és értékviszonyokat. A káradatok elemzésénél az elöntött terület nagyságával és a naturáliákban megfogalmazható károkkal foglalkozunk. Mindamellett fontosak a korabeli érték viszonyok is, melyek segítenek eligazodni a károk nagyságával kapcsolatban. Bár kétségtelen, hogy az elöntött terület nagysága csak közvetett adatot szolgáltat a károkkal kapcsolatban, mégis a gátszakadás következménye szempontjából az egyik legrelevánsabb információ, arról nem is beszélve, hogy a korabeli feljegyzések legnagyobb mértékben ezt az adatot tartalmazzák. Nem árt azonban rendbe tenni azt a sokféle adatot, melyek hivatkozás nélkül keringnek a vízügyi irodalomban az egyes árvizek által elöntött terület nagyságával kapcsolatban. Kulcsszavak: árvízmentesítés, árvízvédelem, vízügyi történelem. Legelőször is annak tisztázása a feladat, hogy mekkora az ártér, mekkora a potenciálisan elönthető terület. A Kárpátok hegykoszorúja által körülölelt, mintegy 330 ezer km2 területű Kárpát-medence páratlan földrajzi és hidrológiai egység, a Duna vízgyűjtőjének közepén helyezkedik el, annak területéből 40 százalékot képvisel. Az ártér teljes területe lényegesen kisebb, a Kárpát-medence területének kevéssel több, mint 12 %-a, mintegy 40000 km2-t képvisel (4 millió hektár). Az elöntött terület nagyságának meghatározásához először is ismerni kell az öblözet méretét, azok időbeli változását. Az ártér nagysága Az ártér globális méretére mind a Kárpát-medencében, mind a mai Magyarország területére különböző adatok ismeretesek. Az egyik legismertebb adat Kvassay (1900) által készített összesítésből származik, mely szerint az ártér nagysága 6,3 millió katasztrális hold (3,62 millió hektár, 36225 km2), azonban ez csak az árvízvédelmi társaságok kötelékébe tartozó mentesített területre vonatkozott. Az ártér nagysága időben változó képet mutat, egyrészt a felmérések pontossága, másrészt az ártér definíciója alapján. Az ártér nagysága időben a különböző szerzőknél és a hivatalos állami kimutatások szerint az 1. táblázatban leírtak szerint változott. Az 1. táblázat adatai látszólagos ellentmondása a- zonban magyarázatra szorul. Az eltéréseknek több oka van, ami a kérdés megközelítéséből fakad. 1. táblázat. Magyarország árterének területe különböző források alapján Szerző Év Duna völgy Tisza völgy Öszszes Megjegyzés km2 Zawadowsky 1892 8500 25800 34300 ártér, Temes és Béga a Tiszánál1 Kvassay 1900 10770 20940 317102 társulat által ármentesítve3 Kvassay 1907 11210 25570 36780 társulat által ármentesítve4 Kvassay 19131244923851 36300 társulat által ármentesítve Kvassay 1916 12474 25851 38325 társulat által ármentesítve Korbély 1937 265007 16700 km2 csonka Mo.-on Korbély 1941 9573 19924 29497 a bécsi döntések után V1TUKI6 1977 3426 15286 20712 ártéri szigetekkel7 1 %-os vízre8 1 Kétségtelen tény, hogy a Temes és a Béga a Dunába ömlik, de a vízgyűjtője a Tisza vízgyűjtőjéhez hasonló hatások alatt áll, ezért csaknem mindenki a Tisza vízgyűjtőjéhez számolja. 2 Ebből ősi ártér 28590 km2 és fennsíki ártér 3120km2, vagyis több mint 10 %-os növekedés az ártérfejlesztés eredménye 1900-ig. 3 Kvassay a még mentesítendő területet a Tisza-völgyben 1600 km2-re, a Duna-völgyben 1100 km2-re becsülte, vagyis még 2700 km2 terület várt árvízmentesítésre 1900-ban. 4 Annak ellenére, hogy a mentesített terület jelentősen nőtt Kvassay szerint még 3500 km2 terület vár árvízmentesítésre több kisebb részen, melyek közül a Dél-Borsodi öblözet a legnagyobb. 5 Történelmi Magyarország. 6 Öt Duna-völgyi öblözet területe nem lett meghatározva, így az 1. táblázatban sem szerepel. Az ártér nagyságában eleinte csak az utólagosan „ősi ártérnek” vagy „mély ártérnek” nevezett területek szerepeltek. A XIX. század végén az emelkedő árvízszintek felhasználásával időben eltolva, de csaknem minden öblözetben meghatározásra került az ún. „magas ártér”, „fennsíki ártér” vagy „fejlesztett ártér” területe. Az „ártérfejlesztés” végrehajtása9 a minisztérium hathatós sürgetése ellenére is több mint húsz évig tartott, pedig a társulatoknak is érdeke fűződött hozzá. Nagyobb volt azonban a birtokosok ellenállása, arra hivatkozva, hogy a földjük még soha nem volt elöntve. Mivel a társulatok működéséhez a hozzájárulást a földtulajdonosok fizették be, azok a nagybirtokosok, akiknek nagy területük volt az ártéren, többet fizettek, nagyobb beleszólással rendelkeztek a társulat ügyeibe. Ők nem örültek, ha kapcsolódó földterületük is bevonásra került és újabb adót kellett fizetni. Ezzel ellentétes volt a mélyártéren földtulajdont birtokló gazdák érdeke, akik azt szerették volna, ha a teherviselők köre nő. így aztán kompromisszumként az ártéren több kivetési részarányt10 is alkalmaztak, ami nagyban függött a föld aranykorona értékétől. A növekvő árvíz magasságok miatt új területeket lehetett az érdekeltek köréhez venni, ami a társulatok bevételét, mozgásterét növelte. (Ne felejtsük el, hogy az ártéri járulékot adó formájában az állam, a kincstár szedte be és utalta a társulatoknak, melyek műszaki és pénzügyi gazdálkodása szigorú állami, szakminisztériumi ellenőrzés alatt állt. Ugyanakkor az ártéri birtokosok a társulati közgyűléseken keresztül gyakoroltak felügyeletet a társulaton. Tehát hiába írta elő a minisztérium az ártérfejlesztést, ha a közgyűlés nem vette a feladatok közé annak végrehajtását.) Az ártérfejlesztéssel sajátos műszaki helyzet alakult ki néhány Körös illetve Berettyó menti településnél. Ezeket a 7 Az ártéri szigetek területe jelenleg 3830 km2 az 1 %-os valószínűségű árvízszintre. 8 1000 évenkénti visszatérési idejű árvízre az ártér területe 21156 km2 ártéri szigetekkel. 9 A társulatoknak geodéziai módszerekkel újra fel kellett mérniük az ártér nagyságát a megemelkedett LNV-k figyelembe vételével. 10 A kivetési hányad a fold tiszta jövedelmének a társulat által elfogadott százaléka volt. Egyes társulatoknál 5-7 osztályba is sorolták ilyen szempontok szerint a földeket. A földek osztályba sorolását azonban a területek tulajdonosainak kellett jóváhagyniuk, akik éves közgyűléseiken a társulatok működéséről területük részarányában szavazattal bírtak. A kivetés nagysága holdanként 1-6 korona között mozgott a Duna-völgyben a XIX. század végén ez az érték kis területű társulatoknál, ahol az egy hektárra e- ső gáthossz az ádagnál nagyobb volt, felment 10-12 koronára. A Tisza völgyben 1 -4 korona között változott átlagosan. Ugyanakkor a tiszta jövedelem a Duna-völgyben átlagosan 8-10, a Tisza-völgyben 5-8 korona volt Zawadowski (1892) felmérése szerint.
