Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 3. szám - Nagy László: Az elöntött terület meghatározása

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 3. SZ. szomszédjukban lévő folyó is, de a Tisza vize is kiönthette mely Tiszadob felől a mostani Keleti-főcsatorna nyomvona­lán, vagy Abádszalók-Tiszaroff irányából a Kakat-éren folyt lefelé egy gátszakadás következtében. A Tisza-menti társulat joggal mondta, hogy a gátépítési munkájuk ezeket a településeket is védi, tehát fizessenek, de a települések és a földtulajdonosok meg nem akartak duplán adózni. Végül egy minisztériumi állásfoglalás zárta le a vitát, mely szerint egy nagyjából kelet-nyugati egyenestől délre a Körös-völgy felé adóznak, attól északra a Tisza-menti társulatoknak. Az állami felmérésben (ld. pl. Kvassay kimutatásai az 1. táblázatban) csak azok az árterek szerepeltek, melyeket tár­sulati töltések védtek, vagyis az állam gyakorolta felettük a műszaki ellenőrzést. így ezekben a kimutatásokban nem szerepeltek az önkormányzati töltések, a magán és egyházi tulajdonban lévő töltések által védett területek. A társulatok száma is jelentősen változott, mint ahogy a 2. táblázat mu­tatja. Az 1806. évi egyesülési törvény ellenére a Széchenyi kezdeményezte ármentesítés előtt csak néhány társulat mű­ködött. A Tisza-völgyi társulat-alakulási boomot csak 30-50 évvel később követte a Duna-völgy, nem kis mértékben Kvassay következetes munkájának eredményeként. 1. kép. Az elöntött Guides a 2001. évi árvíznél 2. táblázat. Az ármentesítő társulatok száma Magyar- _________________ országon___________________ Szerző Évszám Társulatok száma (db) Duna-völgy Tisza-völgy Összesen Kvassay 1900 28 42 70 Kvassay 1907 31 45 76 Korbély 1941 42 37 79 Külön kérdéskör, hogy az egyes felmérésekben milyen módon szerepelnek, az ún. „ártéri szigetek”, azok a terüle­tek, melyeket ártér vesz körbe, de a terepszint magassága nagyobb, mint az ártér meghatározásához használt vizszint. Az ártéri szigetek bevonása illetve kihagyása növelheti, il­letve csökkentheti az ártér nagyságát. Az ártérfejlesztésnél illetve az ártér meghatározásánál alapul vett vízszintek meghatározására több módszer alakult ki:- Korábbi legnagyobb vízszint magasságának kivetítése a terepszintre,- Korábbi nagyvizek szintjének kivetítése a terepszintre. Ez a felmérés sok helyen elkészült, például a Szegedi Ar- mentesítő és Belvízszabályzó Társulatnál az 1830, 1879 és 1895. évi vízszintekre11. A szegedi ártérfejlesztési adatokat 11 Szeged árvízvédekezése szempontjából feltételezték, hogy a vízszint el fogja érni a vízmérce szerinti 7 méteres magasságot is, így az ártér­fejlesztés erre a magasságra is elkészült. Meg kell jegyezni, hogy az előrelátás nem volt alaptalan, de nem mertek felelősségteljesen tervez­ni, gondolni sem mertek arra, hogy a 2006. évi árvíznél a vízszint még a 3. táblázat mutatja be. A 7 méteres vízmérce magasság­hoz a fejlesztett ártér több, mint duplája az ősi ártérnek!- Statisztikailag számított 100 éves visszatérési magassá­gi szintre meghatározott vízszint a VITUKI 1976-77-ben végzett munkája alapján. Mivel a Tisza Magyarországi szakaszának több, mint fe­lén az LNV már magasabb, mint a negyvenöt éve meghatá­rozott MASZ praktikus lehetne a mértékadó árvízszintek új­ragondolása. Úgy tűnik tehát, hogy az élet átirja a legjobb statisztikákat is, bár nem kizárt, hogy metodikai hiba van a számításban. 3. táblázat. A szegedi ártérfejlcsztési adatok különböző árvizek szintjeire Az ártérfejlesztés vízszintje Az ártér területe 1830. évi árvíz 10148 ha ősi ártér 1879. évi árvíz 5635 ha növekmény 1895. évi árvíz 3955 ha további növekmény + 7 méteres várható vízszint esetén 1438 ha további növekmény 7 méteres víz esetén együttesen 21176 ha teljes terület Még árnyaltabb képet kapunk az ártér nagyságáról, ha társulatonként vizsgáljuk annak időbeli változását. Kétség­telen tény, hogy a társulatok túlnyomórészt csak egy-egy öblözetre alakultak, azonban nem minden esetben12 13. Ugyan­akkor az emelkedő árvízszintek miatt több helyen a koráb­ban különálló öblözetek birtokosai is közös társulattá ala­kultak. A mentesített terület nagysága rendszerint együtt nőtt a védvonal hosszával, elsősorban a magaspartokhoz csatlakozó töltéseknél. Az ártér nagyságának ismerete az érdekeltek körének is­merete miatt volt fontos. Az érdekeltek között az adó meg­határozása az ún. „kivetés” több módszer szerint történt11:- egyszerű terület arányosan, holdszám szerint,- elkülönítve a mély és magas árteret eltérő fajlagos összeggel,- kataszteri tiszta jövedelem alapján,- értéknövekedés alapján, aminek alapja az ármentesítés hatására bekövetkezett értéknövekedés volt,- osztályba sorolás szerint (több tényező figyelembevéte­lével, mint például az aranykorona érték). A 4. táblázatban nyomon követhetjük néhány öblözet e- setében az előző 150-200 évben hogyan változott a védett terület nagysága. A növekedés mindenhol egyértelmű, kivé­ve azokat az öblözeteket, ahol politikai szempontok szóltak közbe. A 4. táblázat azt mutatja, hogy az elöntött terület nagysá­gát vizsgálva, nem mindegy mekkora területre vonatkoztat­unk. Az ártér, a mentesített terület nagyságának bizonyta­lanságai miatt célszerű lenne a legpontosabb felmérésnek az adatait használni. Megfelelő stabilitást mutat az ártér kiter­jedése a VITUKI 1977. évi közzétett adatai óta14. A stabili­tás hátránya, hogy a mindenkori vízügyi vezetés mintha nem venné figyelembe a vízállásokban bekövetkezett válto­zásokat. a 10 méteres értéket is meghaladja. Sajnálatos módon még próbaszámí­tások sem állnak rendelkezésre, hogy meddig nőhet az LNV. 12 Ennek jellemző példája a többször felbomlott és átalakult Heves me­gyei társulat lehet. 13 Aztán, ha mégsem tudtak megállapodni az érdekeltek a kivetésről, mentek a Nádori Bírósághoz. 14 Ötven éve nem volt újabb felmérés, bár a megnövekedett LNV-k mi­att valószínűleg, szükség volna rá.

Next

/
Thumbnails
Contents