Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

^A^^^^ímislato^MTiagyaiJim 17 biztonságban érzi magát, az ukrán töltéserősítések miatt e­lőállt helyzetről tájékoztatást nem kapott, pedig árvízi biz­tonságuk soha nem volt ilyen alacsony, mint napjainkban. Az elmúlt évszázadban a nagy felső-tiszai árvizek esetében Kárpátalján mindig volt töltésszakadás, jelentős területek kerültek elöntésre, ami a hazai szakaszon lényegesen csök­kentette a kialakult árvízszinteket. A jövőben nem számítha­tunk az ukrán területen töltésszakadással, ezért lényegesen magasabb szinteken érkező árhullámokra kell felkészül­nünk. 1960 és 1990 között nagy ütemben épültek víz- és árvízi tározók, vízlépcsők a külföldi vízgyűjtőn. Napjainkig 2,3 milliárd m 3-t meghaladó víz- és árvízi tározó épült meg, a­melyek jelentős hatással vannak egyes folyók vízjárására, árhullámaira. Számunkra meghatározó fontosságú a tározók üzemeltetése mind mértékadó árvízi helyzetekben, mind pe­dig kisvizes időszakokban. (A 2000. évi árhullám levonulá­sának idején a szlovák fél kérésünknek megfelelően üze­meltette tározóit, ami 15 cm-rel alacsonyabb vízszintet e­redményezett Szolnoknál. A kialakultnál magasabb vízszint garantáltan töltésszakadást okozott volna.) A külföldi tározók számunkra kedvező üzemeltetése mértékadó helyzetekben Szolnoknál 0-40 cm, Szegednél 0­60 cm vízszintcsökkenést is előállíthat, de számunkra ked­vezőtlen üzemelés ugyanilyen mértékben növelheti is az ár­vizek szintjét. Sajnálatos, hogy nem rendelkezünk a tározók üzemeltetésére vonatkozó egyezményekkel, és nem rendel­kezünk napi adatokkal a tározók üzeméről. A felvízi orszá­gok tározóikat eddig érdekeiknek megfelelően üzemeltették - kivétel a 2000. év, amikor a szlovák tározókat kérésünk­nek megfelelően működtették -, mert a magyar fél nem fog­lalkozott a tározók üzemeltetésével, nem fogalmazta meg az üzemeltetéssel kapcsolatosan a magyar igényeket, érdeke­ket, így partnereink azokat nem is vehették figyelembe. A külföldi tározók üzemeltetésének hatása meghatározó tud lenni az árhullámok jellemzőire a Szamos, a Sebes-Körös, a Bodrog, a Kraszna, és a Maros esetében, jelentős a hatásuk a Tiszán kialakuló árhullámokra. A jövőre vonatkozóan összességében megállapítható, hogy számunkra kedvezőtlen változásokra továbbra is szá­míthatunk. A területhasználat, ezen belül az erdők területé­nek és korösszetételének figyelemmel kisérése kívánatos meghatározandó rendszerességgel. A határon átlépő horda­lékhozam stagnálása, esetleg kismértékű növekedése várha­tó. Egyezményben kell szabályozni a határszelvényektől számított meghatározott távolságon belül az árvízvédelmi töltések kiépítésének szintjét, esetleges emelésének felté­teleit. Számunkra rendkívül jelentős a tározók építése és ü­zemeltetése, amellyel érdemben kell foglalkozni, s meg kell fogalmazni hazánk érdekeit a tározók építésével és üzemel­tetésével kapcsolatosan. Erdekeinket lehetőleg egyezmé­nyekben, szerződésekben kell érvényesíteni. Ad. 2. Belföldről mi folyik be gravitációsan és mit emel­ünk be folyóinkba szivattyúson: Területhasználat vonatkozásában egyrészt kis mértékben növekszik az erdők állománya, ami árvízvédelmi szempont­ból kedvező, másrészt csökken a rétek, legelők területe, ami miatt egyre több belvizet kell bevezetni, vagy beemelni fo­lyóinkba. Az árvízszintek alakulását leginkább a szivattyú­telepekkel beemelt csapadék és belvizek befolyásolják. H­azai területünkről árhullámok idején folyóinkba bejutó víz­hozam az elmúlt évtizedekben a belvízrendszerekből egyre növekedett, az egyéb területeken nem volt és nem várható lényeges változás. 1874. évi belvizekről szóló törvény előír­ta, hogy egy területről vizet levezetni, csak akkor szabad, ha az alatta lévő területeknek nem okoz kárt. Ezen előírás miatt a rendszereket szabályozható vízelvezetésre építették ki, és felkészültek a fölösleges vizek területen való tározására. Az 1964-ben életbe léptetett törvény az ismertetett kötelezettsé­geket megszüntette, a rendszerek ma már a legtöbb esetben nem alkalmasak szabályozott vízelvezetésre, elvétve vannak területek, ahol a vizeket lehet visszatartani. A jövőben a szi­vattyúsán átemelt víztömeg növekedésével kell számol­nunk, amíg a jelenlegi belvízgazdálkodásban érdemi válto­zás nem lesz. A Tisza-völgyben kiépített szivattyúkapacitás mintegy 800 m 3/s. Nagy árvizek esetén napi átlagban 200 m 3/s szivattyús vízbeemelés is történhet, ami Szolnoknál és Szegednél akár 40 cm-es vízszint-növekedést is okozhat. (Szolnoknál, napjainkban az árhullám jellegétől függően 4­6 m 3/s vízhozam okoz 1 cm emelkedést a mértékadó árvíz­szint tartományában. Szakemberek az 1930-as években még 10 m 3/s értékkel számoltak.) A jövőben az árvízszintek emelkedése és tartósságuk nö­vekedése miatt egyre több helyen és egyre hosszabb időre szűnik meg a gravitációs vízbevezetési lehetőség, egyre több helyen kell kiépíteni szivattyús átemelési lehetőséget, egyre több vizet kell szivattyúsán beemelni folyóinkba. E miatt kritikus árvízi helyzetekben megnő a hazai belvizek tározásának, a szakszerű belvíz-gazdálkodásnak, az árvízi és belvízi üzem összehangolásának a szerepe. Ad.3 A jelenlegi árvízvédelmi töltések és magas partok milyen szintű árhullámok biztonságos levezetésére alkal­masak: Altalánosságban megállapítható, hogy ha árvízvédelmi töltéseink ki lennének építve a jelenlegi tervezési előírások szerint, akkor azok alkalmasak lennének a mértékadó árvíz­szintet meg nem haladó és a tervezésnél figyelembe vett tar­tósságii árhullámok biztonságos levezetésére, kivéve, ha te­tőzés környezetében rendkívüli sebességű szélviharok for­dulnak elő. Árvízvédelmi töltéseink jelenlegi előírásoknak megfelelő kiépítettségét ma már nem tartják nyilván, így nincs az árvízvédelmi biztonsághoz kapcsolódóan semmifé­le nyilvántartásunk (a 2001. évi statisztika szerint a Duna vízgyűjtőn 53 %, a Tiszán és mellékfolyóin 55 % az előírá­sok szerint kiépített védvonal aránya). A legtöbb árvízvé­delmi öblözeten belül is változó a kiépítettség, az alacso­nyabban kiépített szakaszok miatt egy-egy öblözetben a biz­tonságosan levezethető árvízszint jellemzően a mértékadó árvízszint alatt 0-100 cm-rel helyezkedik el, folyónként és szakaszonként változóan. E szint fölött szakszerű védeke­zéssel és jelentős védekezési munkával magasabb szintű ár­hullám is levezethető a töltések között. Ez a tartomány vi­szont korlátozott, e tartomány fölött a töltéseken való átfo­lyás, a töltésszakadás nem kerülhető el. Az utóbbi évtize­dekben kialakult maximális árvízszintek a folyók többségé­nél meghaladják a mértékadó árvízszintet, egyes szakaszo­kon 50-100 cm-nél is nagyobb mértékben. Kedvezőtlen to­vábbá egyes folyók (pl. Tisza) esetében magas árvízszintek tartósságának jelentős növekedése is, ami változatlan mére­tű töltések esetében a biztonságosan levezethető árvízszint csökkenését okozza. ÁRHULLÁMOK TARTÓSSÁGA NAPOKBAN Tisza, Szolnok 1892 - 2011. között Időszak 650 cm feleli 700 cm feleli 750 cm felen 800 cm felett 850 cm felelt 900 cm felelt 950 cm felett 1000 cm felett 1892- 1931 285 120 54 30 9 1922-1951 408 271 143 72 18 1952-1981 712 482 323 179 56 8 1982- 2011 740 532 323 201 105 75 46 19

Next

/
Thumbnails
Contents