Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. szet, természetvédelem, stb.) kell kidolgozni a rövid-, közép- és hosszú távra vonatkozó, döntésre alkalmas tervváltozatokat, bemutatva azok előnyeit, hátrányait, s részt venniük a tervekkel kapcsolatos vitákban. 5. Döntéshozatal a kidolgozandó változatról: a döntésre jogosultaknak kell kiválasztaniuk a megvalósítandó változatot, egyidejűleg meghatározva a megvalósítás feltételrendszerét (jogszabályi, szervezeti, évenkénti pénzügyi kereteket és azok forrását, a megvalósuló létesítmények üzemeltetésének, fenntartásának módját és fedezetét, stb.). 6. Az elfogadott változat megvalósításához szükséges tervek elkészítése, a megvalósítás feltételeinek megteremtése. A megtervezett változat megvalósítása, üzemeltetése, fenntartása: a terveknek részletesen kell foglalkozniuk a megvalósuló rendszer üzemeltetési és fenntartási feltételeivel, különös tekintettel a nagyvízi meder vízvezető képességének fenntartásával, a nemzetközi együttműködéssel. 7. Az árvízi biztonság rendszeres értékelése, rövid-, közép- és hosszú távú gördülő tervezési rendszer működtetése: a vízgyűjtőn, a folyók medrében és a védett ártereken folyamatosan vannak olyan változások, amelyek kihatnak az árvízvédelmi biztonságra, a biztonsági igényekre, szükséges a tényleges és a várható biztonsági helyzet rendszeres értékelése, értékelési módszerének kidolgozása. A rendszeresen elvégzett értékelések felhasználásával, meghatározott időközönként korszerűsíteni kell a közép- és hosszú távú terveket, a tervezési és számítási előírásokat, módszereket, a vonatkozó jogszabályokat. Az előző pontokban megfogalmazottak részletes kifejtése: Helyzetértékelés: (Mottó: Elemezd a múltat, hogy a jövőt megismerhesd.) Hazánk védett ártereinek árvízvédelmi biztonsága a következőktől függ: 1. A hazánkba belépő folyókon a határszelvényben mi érkezik hozzánk, (milyen az érkező árhullámok tömege, vízhozamának és vízszintjének alakulása, hordaléktartalma, milyen a különböző árhullámok gyakorisága, tartóssága, stb.) 2. Belföldön mi folyik be gravitációsan, és mit emelünk be szivattyúsán folyóinkba az árhullámok levonulása alatt. 3. A jelenlegi árvízvédelmi töltések és a hozzájuk kapcsolódó magas partok milyen szintű és tartósságú árhullámok biztonságos levezetésére alkalmasak. 4. Folyóink hazai területen lévő nagyvízi medre milyen vízszinten, milyen vízhozam levezetésére képes. 5. Hol és milyen térfogatú és beeresztő kapacitással rendelkező árvízi tározók állnak rendelkezésre hazai területen. 6. Milyen feltételek mellett tudnak az árhullámok határainkon át kifolyni. 7. Milyen, az árvízi helyzetet befolyásoló természeti változások vannak a vízgyűjtőn 8. Az árhullámok biztonságos levezetését, rendkívüli árvízi helyzetek kezelését, a várható károk csökkentését szolgáló felkészültségünk és beavatkozó képességünk szintje. 9. Az előzőek a múltban milyen okból, miként változtak és milyen hatással voltak az árhullámok kialakulására, az árhullámok jellemző paramétereire, az árvízi biztonságra. 10. Az előzőek a jövőben milyen okból, miként fognak változni és milyen hatással lesznek az árhullámok kialakulására, jellemzőire, az árvízi biztonságra. Az előbb leírtakból és hazánk földrajzi adottságaiból következik, hogy árvízvédelmünk feladata a hozzánk érkező és nálunk keletkező árhullámok lehető legkisebb költséggel és károkozással történő átvezetése területünkön, illetve tározása annak a vízmennyiségnek, amelyet később hasznosítani akarunk, illetve amit biztonságosan nem tudunk átvezetni hazánkon. Az előbbi 1-8. pontban felsoroltak árvízi biztonságra gyakorolt múltbeli és a jövőben várható hatásának bemutatása a Tisza vízgyűjtője esetében: Ad. 1. A hazánkba belépő folyókon mi érkezik hozzánk: A határainkon belépő folyók külföldi vízgyűjtőjén az elmúlt 50 évben végbement fontosabb változásokról az utolsó átfogó értékelés 1975-77 között készült. Azóta árvízvédelmi szempontból csak egyes területek értékelésére került sor. Területhasználat vonatkozásában az utóbbi két évtizedben csökkenő tendenciát mutat a művelt területek nagysága, viszont a műholdfelvételek értékelése alapján jelentős erdőterületeken volt tarvágás (főleg a Felső-Tisza romániai és ukrajnai vízgyűjtőjén), ami különösen a csúcs víz- és a hordalékhozam növekedését okozhatja. Kedvezőtlen, hogy egyes tanulmányok az erdőszint csökkenéséről közölnek adatokat. A Kárpát-medence területhasználatára, erdőállományára vonatkozóan megbízható adatokkal rendelkezünk az 1890-1910 közötti időre. 1990-től megfelelő felbontású műhold-felvételek és kiértékelő szoftverek állnak rendelkezésünkre. Az 1990. év körüli és 2012. évi helyzet feldolgozása, a változások értékelése, elősegítheti a területhasználatváltozások árvízi helyzetünkre gyakorolt hatásának számszerűsítését, egyben a jövőben várható helyzetek hatásának modellezését, a hosszú távú tervezést. A vízellátás-csatornázás, a csapadékvíz-elvezetés és a burkolt területek növekedésének hatása az árvízszintek emelkedése 10 cm körülinek becsülhető az elmúlt évtizedekben (számítások nem készültek), s várhatóan a következő évtizedekben sem fogja ez az érték meghaladni a 10 cm-t. A felső vízgyűjtőkön napjainkig folyamatosan nőtt az árvízvédelmi töltések hossza. A mederszűkítések a határszelvényekben növelik a csúcs-vízhozamot, a vízszintet és az átlépő hordalékot, gyorsítják az árhullámok levonulását, mértékeket azonban adatok hiányában csak becsülni tudjuk. A folyók árvízi medrének szűkítése, új töltések építése napjainkban is tart, de jövőben az ütem lényeges csökkenésére számíthatunk. Hazánk számára jelentős kockázatot jelent, hogy a határszelvényekben a magyar töltés több helyen alacsonyabb, mint a csatlakozó töltés, illetve határfolyók esetében a túl oldali töltés magasabb, mint a hazai. A korábbi előírások és gondolkodásmód tarthatatlanságát Tiszabecs térségének helyzetével lehet legjobban bemutatni. Az 1998. évi őszi árvíz rendkívül nagy károkat okozott Kárpátalján, a hazai töltésen az átfolyást sikerült elzárni, köszönhetően az ukrán oldalon keletkezett töltés-szakadásoknak is. 1999februárjában az ukrán fél bejelentette, hogy megmagasítja a töltéseit, a magyar fél ezt tudomásul vette. Kárpátalján nagy ütemben indult meg a töltések emelése. Az erősített töltések koronaszintjei jellemzően, több mint két méterrel haladták meg a magyar előírást. A hazai előírást 2001. évi árvíz után sem változtattuk meg. Az előbbiek miatt ukrán oldalon mintegy két méterrel magasabb töltések épültek, épülnek, mint nálunk. Amennyiben megismétlődne az 1998. évi, vagy a 2001. évi árvíz, garantáltan töltésszakadáshoz vezetne Tiszabecs térségében, órákon belül több település menekülő útját is elzárva. Ebben a térségben az 1999-től végrehajtott hazai töltésemelések miatt a lakosság