Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Nagy István: Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához

15 Javaslatok a magyar árvízvédelem megújításához. Nagy István 5008. Szolnok, Körte u. l/A Kiinduló feltételek, hitvallásom és meggyőződésem: 1. A Tisza-völgy nagyon jelentős megújuló felszíni és felszín alatti vízkészlettel rendelkezik. 2. A Tisza-völgy vízkár veszélyeztetettsége - a földrajzi adottságai és éghajlata miatt - világviszonylatban is kiemelkedően nagy, a legveszélyeztetettebb térségek közé tartozik 3. Rajtunk múlik, hogy vizeinket úgy hasznosítsuk, hogy a víz legyen a mi „olajunk" és a víz vagyonunk gazdasági felemelkedésünket szolgálja. 4. Rajtunk múlik, hogy megfelelő felkészültséggel a vízkárokat elviselhető mértékre csökkentsük, vagy sorozatban szenvedjük el a nagyobbnál-nagyobb vízkárokat. A Tisza-völgy síkvidéki területeinek gazdasági fejlődése az után indult meg, amikor a folyószabályozási és árvízvédelmi munkák eredményeként lehetővé vált a védett területeken a biztonságos termelés és településfejlesztés. E területeken a vízgondok - árvízvédelem, belvízvédelem, vízhiány - megfelelő kezelése a fejlődés, a megélhetés elsődleges feltétele. Az árvízvédelmi és további vízkár-elhárítási létesítmények megépítése és üzemeltetése tette lehetővé 18601915 között hazánk történetében eddig legnagyobb vidékfejlesztési programjának megvalósítását az Alföldön. Az árvízvédelem kiépítésének, működtetésének főbb céljai a következők voltak: 1. A védett ártéren élők életének védelme, biztonságos életfeltételeinek megteremtése. 2. A védett ártéren lévő nemzeti vagyon védelme, vagyon- és termelésbiztonság tervezett mértékének megteremtése, kockázatok csökkentése. 3. A lakosság életfeltételeinek javítása. 4. Minden további cél teljesítése, az előbbi három cél megvalósítása után következett a mindenkori érdekeknek és lehetőségeinek megfelelően. Az előbbiek röviden megfogalmazva: az árvízvédelmi biztonság megteremtésével az életfeltételek javítása. Az árvízvédelmi biztonságról: Az árvízvédelmi töltések építésének kezdetétől az árvízvédelmi biztonságot a töltéskorona és a legnagyobb addig észlelt vízállás, vagy a várható legnagyobb vízszint közötti különbséggel jellemezték, a töltések fejlesztésénél ennek minimális nagyságát írták elő. Az 1932. évi árvíz után az addig észlelt legnagyobb vízszintet korrigálták a töltésszakadások nélküli állapotra, továbbá megemelték a legnagyobb árvíz után végrehajtott beavatkozások árvízszint növelő hatásával. A Tiszán például előírták, hogy a töltéskoronának az így meghatározott vízszint fölött Tiszabecs és Tokaj között 1 m-rel, Tokaj és az országhatár között 1,5 m-rel kell magasabbnak lenni. 1978-tól a mértékadó árvízszint számítása megváltozott, a vonatkozó kormányhatározat szerint a 100 éves átlagos visszatérési idejű árhullámot tervezték általában mértékadónak előírni. A végrehajtás során a korábban mért árvízszinteket - vitatható módon - átszámították az 1970-es mederállapotra és többek között, nem vették figyelembe a töltésszakadások hatását, az árvízi meder ismert változásait sem. Az így képzett adatsorokkal végezték el a statisztikai számításokat. Ezek eredményét, és további szempontokat figyelembe véve írta elő az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) az egyes folyók mértékadó árvízszintjeit, s nem az árhullámait. Kisebb korrekciókkal jelenleg is ez az előírás van érvényben - mint tervezési előírás a visszatérési idő, és az 1970-es mederállapotra való utalás elhagyásával. (Megjegyzés: A Tisza árvízszintje Tiszaroffnál az utóbbi 14 évben négyszer haladta meg a mértékadó árvízszintet, esetenként közel 1 m-rel, Szolnoknál, a következő két évtizedben négy-ötévenként várható a jelenlegi mértékadó ái-vízszint fölötti árhullám levonulása, és a meder vízvezető képességének romlásával ez az idő egyre rövidül). Az előbbiek miatt kijelenthetjük: hazánkban nincs árvízvédelmi biztonsági előírás. Az állami szervek nem vizsgálják az árvízvédelmi biztonság helyzetét, annak várható alakulását. Ebből következik, hogy hazánkban árvízvédelmi létesítményeket építünk, üzemeltetünk és fenntartunk úgy, hogy nem ismerjük, milyen az árvízvédelmi biztonságunk, és nem tudjuk, hogy az időben hogyan fog változni. (Hollandiában a folyók esetében az 1250 évenként viszszatérő árhullám által, a mindenkori mederállapotnál előidézett legnagyobb vízszintet veszik mértékadónak.) Az új mértékadó árvízszint (MASZ) kiadásakor - 1978ban - az akkori árvízvédelmi vezetés az árvízvédelmi töltések új előírás szerinti kiépítését tűzte ki célul. A rendelkezésre álló forrásokat túlnyomóan erre fordította. Az árvízvédelmi fejlesztési tervekben még napjainkban is gyakran olvashatjuk, hogy a projekt célja az árvízvédelmi töltés mértékadó előírás szerinti kiépítése. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az árvízvédelmi töltések emelése, erősítése, csak egy eszköz az árvízvédelmi biztonság megteremtéséhezAz árvízvédelmi biztonság növelésének, árvízvédelmi rendszereink fejlesztésének javasolt főbb lépései: 1. Helyzetértékelés: Az árvízvédelmi biztonság hogyan alakult a múltban, a jelenlegi helyzet ismertetése, értékelése, továbbá a jövőbeni alakulásának iránya, mértéke. Az árvízvédelmi biztonság változását előidéző okok feltárása, a várható változás mértékének prognosztizálása hosszú távra, de legalább ötven-száz évre. 2. Tájékoztatás: A helyzetértékelésről tájékoztatni kell az árvízvédelemmel kapcsolatos döntések meghozatalára jogosultakat. A döntésre jogosultaknak kell meghatározniuk az érdekeltek tájékoztatási rendjét, a tájékoztatást végzők körét. Nekik kell dönteniük az érintett lakosság és az árvízvédelemben résztvevők felkészítéséről a várható árvízvédelmi helyzetekre. 3. Az elérni kívánt árvízvédelmi biztonsági és kockázatkezelési célok meghatározása: A helyzetértékelés ismeretében a döntésre jogosultak feladata, hogy széles körű egyeztetések után meghatározzák, majd az érdekeltekkel elfogadtassák, hol, milyen árvízvédelmi biztonsági és kockázatkezelési célok elérése kívánatos, milyen ütemben, milyen feltételekkel és milyen időtávra és milyen teherviselés mellett. Hangsúlyozni kell, hogy az árvízvédelmi biztonsági és kockázatkezelési célok és a megvalósítás feltételeinek meghatározása nem az árvízvédelmi szakemberek feladata. A célokat és feltételeket a közvetlen érdekelteknek, a társadalomnak és az általa felhatalmazottaknak kell meghatározniuk. 4. Az előző pontban meghatározott célok megvalósítását lehetővé tevő tervváltozatok kidolgozása és ismertetése: A célok és feltételek ismeretében az arra felkért árvízvédelmi szakembereknek és további szakterületek képviselőinek (területfejlesztés, ökológia, szociológia, közgazdaságtan, erdé-