Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Scheuer Gyula - Koltai Gabriella - Kele Sándor: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévízek és karsztforrások makro- és mikroelem adottságainak előzetes vizsgálata

SCHEUER GY. - K.OLTAI G. - KELE S.: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévizek . 31 zai vonatkozásban is a jelentős karsztterületek közé sorolható, jellegzetes felszini és felszín alatti karsztformáival és nevezetes karsztforrásaival (Abaliget, Orfű, Tettye). A karsztterület vízföldtanával számos szerző foglalkozott, tárgyalva a rendszer vízkörforgalmát és a felszíni és a felszín alatti karsztosodási jelenségeket. Közülük kiemelendő Pálfy M. (1928), Vadász E. (1935), Szabó P. Z. (1940,1953), Wein Gy. (1952) és nem utolsó sorban Rónaki L., aki számos szakcikkével járult a vizsgált terület karsztvízföldtani adottságainak megismeréséhez. Többek között leírta a karsztrendszer hévizes (hidrotermás) paleo-karsztosodását, továbbá ismertette és összefoglalta azokat a kiterjedt kutatásokat, amelyeket a XIX. század második felében a karsztterületen történtek, főleg a vízkörforgalom részletes megismerése érdekében. Wein Gy. (1952) a mai felszíni karsztot kiemelt helyzete miatt magas karsztként említi, leszálló karsztvízzel és karsztforrásokkal. A szakirodalom ezen kívül megkülönböztet még duzzasztott és kifolyó vizű forrásokat a hozzájuk kapcsolódó vízkörforgalmukat figyelembe véve. A két karsztforrás típus között vízkörforgalmi szempontból alapvető különbségek vannak. A duzzasztott források nemcsak dinamikus vízkészlettel rendelkeznek, hanem miután a forráskilépési szint alatt is tároz a rendszer vizet, ezért statikus készlet is kialakult, ami az ilyen típusú források vízkörfortok magasabb oldott sótartalma, bizonyítva, hogy a rendszerben hosszabban tartózkodó víz oldott anyagokban gazdagszik. A helyszín-választásnál felhasználva a szakirodalmi anyagokat (Schmidt E. R. és munkatársai 1962) négy ilyen típusú forrásból történt mintavétel. Mivel a szakirodalom az orfüi Vízfőt a kifolyó víztípusba sorolta, amelynél a rendszer vízkörforgalmában döntően csak a dinamikus vízkészlet vesz részt, azt is mintáztuk. Az előzőekben hivatkozott irodalom szerint a mai, túlnyomórészt fedetlen, morfológiailag tagolt mészkő területeken igen jelentős karsztosodás ment és megy végbe ma is, a rendszer jelentős karsztvíz-készlettel rendelkezik. A beszivárgást és néha igen szélsőséges időjárási körülményeket a karsztforrások hozam-ingadozásaikkal egyértelműen követik. 3. A vizsgált vizek makro- és mikroelem összetétele A kapott vizsgálati eredményeket az alábbi értékelő öszszeállításban elemezzük és értékeljük az 1. táblázatban közölt sorrend figyelembe vételével: 3.1. A Nyugat-Mecsek mélykarsztos hévíz makro- és mikroelem vizsgálata a) Sikonda makroclem összetétele Az 1928-ban feltárt hévíz (Vitális S. 1933) első makroelem vizsgálatát Emszt K. 1928-ban készítette és közölte. Ennek eredményeit összehasonlítás céljából az 1. táblázatban közöljük a többi vizsgálati eredménnyel együtt. galmában is részt vesz. Ezt igazolja a makroelem vizsgála7. táblázat. A sikondai hévíz és a vizsgált karsztforrások makroelemeinek összehasonlító táblázata Hely Vtecsek -hegység Hely Sikonda Kánya-forrás Anyák -kútja Melegmányi-f. Tettye-forrás Orfűi-forrás °C 35,6 35,0 35,0 10 10 10 10 10 pH 6,8 7,05 7,34 7,20 7,10 7,04 7,46 6,94 össz. só mg/l 1049 1047 954 610 622 806 725 523 mg/I eé.% mg/l eé.% mg/l eé.% mg/l eé.% mg/l eé.% mg/l eé.% mg/l eé.% mg/l eé.% Na+K 154,3 44,3 133,5 48,2 140,3 47,7 3,6 1,8 4,21 2,15 10,1 3,9 10,2 4,4 12.1 7,6 Ca 81,5 31,1 76,5 27,5 70,3 29,4 128 85,3 136 86,9 148,0 69,1 155 80,0 90,5 68,2 Mg 35,8 22,5 34,5 23,8 32,8 22,8 11,7 12,8 10,4 11,0 35,0 26,9 18,2 15,5 19,5 24,1 Cl 13,8 3,0 14,0 3,3 9,9 2,3 1,8 1,0 2,0 1,0 4,0 U 17,9 5,5 12,3 5,3 S0

4 171,2 27,2 148,9 25,5 146,0 25,7 29,1 8,1 29,7 8,0 77,8 15,9 60,3 14,7 30,8 10,0 HCO, 563,1 69,7 509,4 69,4 520 71,9 423 90,8 423 90,8 508 81,9 436 79,7 339 85,6 H

2SÍO

3 28,0 23,0 33,7 9,47 10,2 16,1 9,95 12,1 Vizsg. éve 1928 1955 2011 2011 Víztípus Nátrium-hidrogén-karbonátos karsztos hévíz Karsztvíz Számozás 1 2 3 4 5 6 Vizsgálta Emszt K. OKI M A F 1 Emszt K. (1928) a sikondai hévíz hőmérsékletét 35,6°C állapította meg, összes oldott sótartalmát 1,049 mg/l-nek adta meg, a pH-t pedig 6,8 értékben közölte. A kémiai vizsgálat alapján a sikondai hévizet az alkalikus földes hévizek csoportjába sorolta, amelynék értékét a víz szabad szénsavtartalma növeli. A nyomelemek közül a lítium mennyiségét 190 ng/l-ben állapította meg. Papp. Sz. 1957-ben megjelent anyagában 1955-ben készült vizsgálati eredményt közöl. Összehasonlítva az itt megadott adatokat az első vizsgálati eredménnyel, megállapítható, hogy az eltelt 27 évi üzemeltetés során a hévíz hőmérsékletében és egyes makro-alkotók vonatkozásában lényegi változások nem következtek be, de a hévizet ekkor már nem minősítették szénsavasnak, mert a szabad C0

2-t csak kis mennyiségben határozták meg és a pH-t is lúgosnak találták (7,05). A nyomelemek közül a brómot 400 jig/I-ben, a jódot 10,0 jig/l és a fluort 3900 Hg/1 mennyiségben közölte. így már 1955-ben kimutatták, hogy a sikondai hévíz fluor tartalma igen jelentős. Az 1928ban fúrt kút helyett új kutat fúrtak, amely S3 jelzést kapott 201 l-ben, és ebből a kútból történt mintavétel. A vízminta makroelem összetételét a következőkben ismertetjük: A hévíz hőmérséklete 35°C és a vizsgálatok szerint az összes oldott sótartalma 954 mg/l, a pH pedig 7,34, így a hévíz lúgos kémhatású. A kationok közül a vízben legnagyobb mennyiségben a nátrium fordul elő 140,2 mg/l-el, amely 47,6 egyenérték százalékot képvisel. A kalciumot 70,3 mg/l-ben mutatták ki és ez 29,3 egyenérték százaléknak felel meg. A magnéziumot pedig 32,8 mg/l-ben határozták meg, amely 22,6 eé. %-al harmadik a kationok között a rangsorban. A kalcium és a magnézium egyenérték százalékok összege meghaladja a nátriumét, ami azt jelenti, hogy a repedezett karsztos rendszerben a nátrium feldúsulás feltételei jelentősek, de ezt a karsztra jellemző elemek még együttesen meghaladják. Az anionok közül a klórt a hévízben igen kis mennyiségben mutatták ki (9,9 mg/l, 2,3 eé. %). A vízben a szulfát feldúsulása jelentős 146 mg/l (25,7 eé. %). A hidrogénkarbonát döntő jelentőségű, mert 520 mg/l mennyiségével (71,9 eé. %) alapvető jellemzője a vizsgált hévíznek, és mellette még a szulfát is jelentős összetevő. A fentiek alapján a sikondai hévíz az összetett hidrogén-karbonátos víztípusba sorolható. A kationok közül u-