Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Scheuer Gyula - Koltai Gabriella - Kele Sándor: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévízek és karsztforrások makro- és mikroelem adottságainak előzetes vizsgálata

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 2. SZ. meg a Hidrológiai Közlönyben egy részletes beszámolót, közölve, hogy a hévíz a középső-triász mészkő-dolomit rétegéből tör fel kb. 10-20 m terepszint feletti nyomással és kb. 1500 l/min hozammal. A fedő üledékek miocén korúak és a rétegsorban főleg agyagmárga, homokkő, durvaszemű kavics és konglomerátum található. Vitális S. (1933) megemlíti, hogy a hévíz repedésekkel átjárt karsztosodott repedezett mészkőből és dolomitból fakad, így utalva arra, hogy a hévízrendszernél, amelyből a víz származik paleokarsztosodási folyamatok zajlottak le. Ehhez a paleokarsztosodáshoz kapcsolódva megjegyzi, hogy a hévízkarszt a felső-krétától kezdve a neogénig szárazulat volt és ezt a karbonátos kőzettestek felszínén képződött, töbröket kitöltő terra rossa és szárazföldi agyagok bizonyítják. Wein Gy. (1952) szerint ebben a szárazföldi karsztosodási időszakban a felszín alatti karsztosodást bizonyító barlangok, karsztjáratok is kialakultak, rendszerint agyaggal kitöltve. Rónaki L. (1967) a felszíni nyílt karsztos területeken már hévizes barlangüregeket és hévíz feltörési helyeket ismertet. Szabó P. Z.-ra hivatkozással megemlíti, hogy a kozári kőfejtőben feltártak nyitott üregeket és miocénpleisztocén kori hordalékkal kitöltött zsombolyokat. A bányában feltárt ásványkiválásokat (azurit, malachit) már hidrotermás eredetűnek tartotta, amelyeket a Tokody L. (1952) ismertetett a bányában feltárt vető breccsában. Tokody L. szerint ezek az ásványok primer érctelérek oxidációjából származnak, ezért másodlagos képződmények. Az eredeti primer érc, kalkopirit, tetraednit és enargit. Ilyen másodlagos ásványokat ismertet még az Eger-völgyből is az alsó-triász rétegekből Várszegi K. (1965). Rónaki L. az előzőekben hivatkozott cikkében közli, hogy a bányából gömbszerű felületeket alkotó sárgás sugaras kalcittömbök kerültek ki, amelyek melegvízből történt aragonit kiválások maradványai. A kozári bányánál kimutatott miocén bentonitos képződmények pedig azt jelzik, hogy a mai nyílt karsztot vulkáni anyag takarta be. A sikondai hévízben a nyomelemvizsgálatok jelentős mennyiségű rezet, cinket és fluoritot mutattak ki, amelyek jelenléte arra utal, hogy a neogén elején kialakult 20 millió éves vulkánossághoz (Komlói Andezit Formáció) jelentős hidrotermás tevékenység is kapcsolódott, amely érintette a középső-triász paleo-karsztrendszert, átalakítva azt paleohidrotermás karsztrendszerré. Hámor G. (1998) a Komlói Andezit Formáció ismertetése során leírja, hogy ez a vulkáni anyag nagyrészt mezozóos alaphegységre települ, jelezve, hogy a magma feláramlása közben áthaladt többek között a középső-triász karsztvíztartó karbonátos rendszeren is, valamint azt is megemlíti, hogy a mezozóos kőzetekben számos oldalirányú apofizák jöttek létre. Vagyis az alsóneogénben létrejött az az andezit vulkánosságot kísérő jelentős hidrotermás tevékenység, amelynek során létrejöttek azok a primer ércásványok, amelyeket Tokody L. (1952) már valószínűsített. A paleo-karsztrendszerekben hidrotermás üreg és barlangképződés történt ásvány kiválásokkal (Rónaki L. 1967). A fent leírtak alapján a mai hévízkarszt több különböző típusú paleo-karsztosodási fázisokon keresztül alakult ki, amelyeknek hatásai napjaink hévizeiben is kimutathatók. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy az alsó-krétában lezajló vulkánossághoz is kapcsolódhattak hidrotermás ércesedési folyamatok és ezek is érinthették a paleo-karsztrendszert. A hévízrendszer vízkörforgalmára vonatkozóan Wein Gy. (1952) leírja, hogy a középső-triász karbonátos kőzetekből álló sorozat nagy vastagságú és hidrológiai szempontból kétféle karsztvizet szolgáltat, illetve kétféle karsztvíz területre lehet földtani felépítésük és elhelyezkedésük alapján felosztani: a neogén rétegekkel fedett mélykarsztra és nagy felszíni elterjedésű kiemelt helyzetű magaskarsztra. A hévizet tároló és szolgáltató mélykarsztra vonatkozóan tárgyalja, hogy a sikondai és a komlói kútban tapasztalt vízszint csökkenés arra utal, hogy a mélykarszt hévize nem kap utánpótlást, ezért a hévízrendszernél vízgazdálkodási szempontból a takarékosság elvét kell érvényesíteni. Wein Gy. (1952) részletesen tárgyalja a víztartó miocén rétegeket, közölve, hogy a Budafa-Mánfa-völgyében 150250 m vastagságú durva kavicsos rétegvíztartók fordulnak elő, amelyek egyes területeken közvetlenül érintkeznek a hévíztartó karbonátos kőzetekkel, ahol a hévíz beáramlik a rétegvíz tartókba és e területek vízbősége is ennek köszönhető. Ebből az a vízföldtani következtetés vonható le, hogy a hévízkarszt a felette települő miocén rétegekkel egy víztartó rendszert képez egyes körzetekben. Korim K. (1977) a mecseki hévízkarszttal kapcsolatban arról tájékoztat, hogy a sikondai területen a nagyarányú folyamatos hévíztermelésből eredő megcsapolás hatására erőteljes vízszint csökkenés következett be. A hévízkutakban a kezdeti pozitív nyomásviszonyok jelentősen megváltoztak, mert az új kútban 1976-ban már -38,1 m-es nyugalmi szintet mértek. Ezzel kapcsolatban azt a következtetést vonja le, hogy a tároló rendszer korlátozott kiterjedésű és elégtelen víz-utánpótlódással rendelkezik. A sikondai S

3 jelű kútból történő vízmintavétel során a helyszínen kapott tájékoztatás szerint a hévíz nyugalmi szintje -40,5 m volt. A sikondai területen tehát a hévízkarsztnak 1928-ban mért kb. +10 m-es nyomásszintje (Vitális S. 1933) 201 l-re a 83 évi víztermelés hatására -40 m alá süllyedt, amely jelentős készletfogyasztást bizonyít. Ez arra utal, hogy a Sikondánál és környékén feltárt hévízrendszer nincs közvetlen vízkörforgalmi kapcsolatban (vagy csak nagyon korlátozott mértékben) a térség nyílt karsztjával és annak dinamikus vízkészletével. A vizsgált mélykarsztos hévízrendszerre vonatkozóan összefoglalva megállapítható, hogy a térségben lezajló lemeztektonikai folyamatokkal összefüggő eseménysoroknak köszönheti kialakulását egyéb tényezőkkel együtt. E folyamatokon belül természetesen változatos megnyilvánulás fonnák kapcsolódnak egyes korokra jellemzően. Alapvetőek és meghatározóak voltak a neogénben lezajlott széthúzásos árok- és medenceképző eseménysorok, amelyek a karbonátos kőzettestek erőteljes megsüllyedését és neogén képződményekkel történő lefedését eredményezték. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Nyugat-mecseki karsztrendszer egy része a széthúzásos árokképző folyamatok következtében fokozatosan süllyedt. Ebből adódóan a neogén előtti paleokarszt fejlődésének ez egy újabb szakaszaként értékelhető, amely kihatott a hévízrendszer további fejlődési fázisaira is. Megállapítható, hogy a mai hévízkarszt változatos fázisokon keresztül fejlődött és alakult. A széthúzásos árokképző események eredményezték a térségben lezajló vulkánosságot és a hozzá kapcsolódó jelentős hidrotermás tevékenységet, amely jelentősen befolyásolta és színezte a paleo-mélykarszt fejlődését, amelynek nyomai a mai hévízben is jelentkeznek. 2.3.2. A Nyugat-mecseki karszt és forrásai A Nyugat-mecseki karszt összefüggően fordul elő a hegységben kb. 60 knr-es területen (Vitális S. 1933) és ha-