Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 2. szám - Hernesz Péter - Kiss Tímea: A Tisza meder partfalának vizsgálata: Késő-pleisztocén és holocén folyóvízi folyamatok az Alsó-Tiszán
17 Kormeghatározás A rétegek kormeghatározásához három szelvényből vettünk OSL-mintát (/. táblázat), amelyek közül 3 a partfal alsó zónáját alkotó övzátony-sort reprezentálja (MK5: 500510; MK10: 700-710 cm; MK15: 730-740). Ezek megmintázásával célunk annak megállapítása volt, hogy mikor volt aktív az övzátonyt felépítő folyó. Ugyanakkor a felső zóna megmintázásával (MK5: 270-280 és 100-110 cm) az ártéri üledékek korát állapíthattuk meg, és következtethettünk arra, hogy mikor került távolabbra a vízfolyás. 1. táblázat. A Mindszent melletti kanyarulatok partflából gyűjtött minták főbb jellegzetességei. A mintavételi helyek az 2. és a 3. ábrán vannak jelölve. W: nedvességtartalom (%); környezeti dózis értékek: U (ppm), Th (ppm), Az övzátony rétegek kora 10,8±0,99 ezer év és 13,1 ± 1,15 ezer év közötti, tehát - figyelembe véve a mérések hibahatárát is - a meder aktív lehetett a késő-glaciális idején illetve a holocén kezdetén (kortábla ld. Gábris és Nádor 2007). Az övzátony-sort betakaró vízszintes réteg pedig 7,98 ± 0,78 ezer éves (MK5: 270-280 cm), az e fölött elhelyezkedő, paleotalajként meghatározott réteg kora pedig 6,96 ± 0,57 ezer év (MK5: 100-210 cm). hely minta mélység (cm) W U 23 2 Th K D* De OSL kor (ezer év) E-i kanyarulat OSZ68O 100-110 9 ±0,9 2,09 7,72 1,67 2,62± 0,20 11,91 ± 1,18 6,96 ± 0,57 E-i kanyarulat OSZ682 270-280 9,5 ± 1 2,13 8,18 1,65 2,61 ±0,20 17,57 ± 1,53 7,98 ± 0,78 E-i kanyarulat OSZ685 500-510 22 ± 2,2 2,29 8,58 2,20 2,69 ±0,21 26,04 ± 1,38 10,8 ±0,99 E-i kanyarulat OSZ719 700-710 22 ± 2,2 2,28 9,26 1,80 3,21 ±0,21 41,93 ±2,11 13,03 ± 1,08 E-i kanyarulat OSZ688 730-740 23 ± 2,3 1,89 7,30 1,17 2,09 ± 0,28 24,30 ± 1,33 13,1 ± 1,15* D-i kanyarulat OSZ677 230-240 12± 1,2 2,66 13,15 2,19 3,46 ±0.3 1,21 ±0,09 0,36 ± 0,04 D-i kanyarulat OSZ676 300-310 7 ±0,7 2,22 9,41 1,59 3,73 ± 0,24 0,93 ± 0,08 0,25 ± 0,03 D-i kanyarulat OSZ674 750-760 25 ± 2,5 2,66 13,15 2,19 4,1 ±0,27 21,59 ±0,31 5,22 ± 0,35 D-i kanyarulat OSZ687 860-570 29 ±3 2,52 10,49 1,76 3,36 ±0,21 24,99 ± 0,62 7,44 ± 0,52 100 200 £ 300 L. 400 500 600 700 800 I A 90 0 0 100 Tömegszázalék (%) 3. ábra: A déli kanyarulat által feltárt rétegsor szelvényének (MA) szemcseösszetétele és az OSL-minták mélysége. H: homok (0,125 mm <); I: iszap (0,007-0,125 mm); A: agyag (0,007 mm >); OSL: mintavétel helye 5.2. A déli kanyarulat által feltárt rétegek Míg az északi partfal a Tiszától keletre lévő rétegeket tárta fel, addig az alig 1,5 km-re délebbre lévő kanyarulat mentén a Tiszától nyugatra lévő rétegek váltak láthatóvá. Ez a rétegsor jellegében is eltérő, ugyanis partfal teljes hosszában kizárólag vízszintes fútású rétegek jellemzőek (3. ábra). A szelvény legalsó rétegei leginkább színükben, mint szemcseösszetételükben különülnek el egymástól. A legalsó rétegben (900-840 cm) az iszap (53-62 %) és agyagfrakció (38-47 %) a meghatározó (d 9 0: 33,8 um). Felette (840-760 cm) szürke színű, talajosodott agyagos réteg található (d 9 0: 28,6 |im), melyben az agyagfrakció aránya az előző réteghez képest némileg magasabb (45-55 %). A 760-650 cm közötti iszapos réteg világosabb, vasas kiválásokkal jellemezhető (iszap: 60-65 %, d 9 0: 31,4 (ím). Ezt egy markáns sötét színű, csaknem fekete, agyagos paleotalaj követi (650-400 cm). Bár makroszkopikusan homogén a réteg, szemcseösszetételében az iszap- és agyagfrakciók aránya folyamatosan változik, jellemzően az agyag dominál (35-55 %), miközben a d 9 0: 23,7 és 34,7 (ím közötti. Az ezt befedő üledékréteg (400-260 cm) ismét világosabb színű, benne az iszapfrakció aránya 57 %-ról 75 %-ra nő (d 9 0: 37,5 fim). Ezt egy vékony (260-245 cm) homokos réteg takarta be. A szelvényben itt jelenik meg először a nagyon finom és finom homok frakció (43 %), bár az iszaptartalom is jelentős (48 %), az agyag mennyisége viszont erősen lecsökkent (9 %). A szemcseösszetétel durvulását jelzi a d 90 érték 204,8 |im-re történő ugrása. A homokréteget egy felfelé egyre durvább (d 9 0: 33-ról 104 (im-re) összetételű réteg követi (245-90 cm), amiben az iszapfrakció (61-76 %) is egyre nagyobb szemcsékből áll, illetve a nagyon finom homok aránya is növekszik (1-24 %). A szelvény legfelső rétegét (90-0 cm) laza szerkezetű homokréteg alkotja, melyben már a középszemü homok-frakció is megjelenik (1-23 %), az agyagtartalom pedig itt a legalacsonyabb (5-19 %, d 9 0: 220,3 um). A szelvény egészét tekintve szembeötlő, hogy 260 cm alatt homok egyáltalán nem fordul elő, és gyakorlatilag a szemcseösszetétel folyamatosan egyre durvábbá válik felfelé haladva, ami egyre nagyobb energiájú folyóvízi környezetre utal. Ugyanakkor a vízszintes rétegek tanúsága szerint ez a terület a mindenkori ártérhez tartozott, s folyamatos feltöltődést meg-megszakították a kevésbé intenzív akkumulációjú, hosszú időszakok, amikor talajosodni kezdett az ártérre lerakódott lebegtetett hordalék. A szelvényből 4 OSL mintát vettünk. A legalsó minta (860-870 cm) kora 7,44±0,52 ezer év, ami a holocén atlanti fázisába esik. Az alsó paleotalajt befedő rétegből gyűjtött iszap (750-760 cm) 5,22±0,35 ezer éve rakódott le, tehát az atlanti és szubboreális fázisok határán. A két felső minta jóval fiatalabb (300-310 cm: 250±3 év; 230-240 cm: 360 ± 4 év). Tehát az alsó paleotalaj az atlanti fázisban keletkezhetett, míg a felső paleotalaj szubboreális-szubatlantikus korú. A paleotalajt befedő rétegek a szabályozások előtti időszakból származik, és utalnak az elmúlt időszak gyorsuló akkumulációjára.
