Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Nekrológok - Havas András (1952–2011) - Dóra Tibor (1935–2011) - Dávidné Deli Matild (1935–2011) - Major Pál (1930–2011) - Gy. Molnár László (1921–2011)

79 A VITUKI egykori Talajvíz-hidrológiai Osztálya volt- és a VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodá­si Kutató Intézet jelenlegi munkatársai szomorú felada­tunknak teszünk eleget, mert búcsúzni jöttünk. Búcsúzni egy olyan embertől, akinek munkássága meghatározó je­lentőségű a felszín-közeli vizek magyarországi kutatásá­nak kezdeténél, megalapozásánál. Volt kollégánk földi pályája véget ért, teste megpihent, emlékét megőrizzük. Major Pál szakmai pályája kevés évszámmal keretez­hető: 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetemen a vízépí­tő mérnöki diploma megszerzése után tanársegédként dolgozott. 1959 februárjától 1990 decemberéig - több mint 30 éven át - nyugállományba vonulásáig a Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársa, ezen belül 1967-től a talajvíz-kutatási osztály vezetője volt. Mindeközben ismereteit FAO és franciaországi ösztöndí­jasként külföldön is gyarapította. Gazdag és sokrétű oktatói és szakmai munkásságának részletes bemutatására előadóülés keretében kerülhet sor, itt és most csak a főbb vonulatok ismertetésére van lehe­tőség. Oktatóként a Budapesti Műszaki Egyetemen a hidrau­lika, vízerő-hasznosítás és vízépítési műtárgyak tárgykö­rében adott elő. Baján, a később Eötvös József nevét vi­selő főiskolán pedig a geológia és a talajmechanika tan­tárgyak oktatásában vett részt, emellett laboratóriumi kisminta kísérleteket végzett. Más intézményekben is tartott előadásokat: így a Mémök-továbbképző Intézet­ben, a Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intéze­tében, illetve Pozsonyban francia nyelven a WMO Nem­zetközi Továbbképző tanfolyamán. Oktatói tevékenysé­gét jegyzetírással egészítette ki. A Bajai Vízgazdálkodási Főiskola számára hidrogeológia és talajmechanika jegy­zetet írt, később pedig egy oktatási segédletet. Szakmai, tudományos munkásságának fő színtere a­zonban a VITUKI, a Vízgazdálkodási Tudományos Ku­tató Intézet volt, számos fontos téma és szakvélemény kidolgozásának témafelelőseként, irányítójaként. Vizs­gálta a különböző talajvíz-jelenségeket, kúthidraulikai és a kapcsolódó speciális kérdéseket, az árvédelmi töltések szivárgási jellemzőit, a talajvíz-háztartás, a háromfázisú zóna és a talajvíz-hidrológia számos problémáját. Ké­sőbb a talajokat, talajvizeket ért különböző ipari- és olaj­szennyeződések feltárási, észlelési, minősítési és kárel­hárítási kérdéseivel és ezek gyakorlati megvalósítási le­hetőségeinek kidolgozásával bővült kutatási területe. Munkásságában a ma már nem működő kísérleti tele­pek kiemelt helyet foglaltak el. A VITUKI által működ­tetett telepek közül a Fehértó-Majsai belvíz-öblözet, azaz a Kömpöci telep, a Kecskeméttől északnyugatra, Ménte­lek határában létesített, Komlósi Imre nevét viselő talaj­víz-hidrológiai kísérleti telep, és a Duna mellé telepített tahitótfalui kísérleti telep említhető. Elévülhetetlen érde­me ezek mérési programjának kidolgozása, a mérőmű­szerek kiválasztása, a telepek üzemeltetésének irányítá­sa, a gyűjtött adatoknak a kor általános szakmai színvo­nalát meghaladó szintű feldolgozása, értékelése mellett a magyarországi talajvízszint-észlelő hálózat kialakításá­ban való aktív közreműködés, talajnedvesség-mérő háló­zat létesítése a Kisalföldön, illetve a Duna-Tisza köze ta­lajvíz-háztartási problémáinak elsőkénti felismerése, pu­blikálása és a változások okainak keresése. Kutatatási eredményeit számos hazai és külföldi előa­dás keretében ismertette, emellett közel száz tanulmányt tett közzé, melyek konferenciák kiadványaiban, szakmai folyóiratokban, így a Vízügyi Közleményekben, a Hidro­lógiai Tájékoztatóban és egyéb kiadványokban, például a békéscsabai Nagyalföld Alapítvány kötetében jelentek meg. Az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Program Magyar Nemzeti Bizottságának titkáraként 22 év alatt mintegy 80 Tájékoztatót állított össze a program hazai és nemzetközi eseményeiről, híreiből és az NHP nyújtotta lehetőségekről. Aktív szakmai tevékenysége nyugdíjba vonulását kö­vetően is folytatódott. Számos hazai beruházás megvaló­sulását segítette környezeti hatástanulmányok készítésé­ben és a kapcsolódó környezetvédelmi feladatatok meg­oldásában való közreműködésével. Szakmai, tudományos munkáját több elismerés és ki­tüntetés kísérte, melyek közül az Árvízvédelemért Em­lékérem, a Vásárhelyi Pál Emléklap, a Magyar Hidroló­giai Társaság tiszteleti tagsága, a Munka Érdemrend bronz fokozata, az Aranyoklevél és a Felszín Alatti Vi­zekért Alapítvány által a felszín alatti vizekkel foglalko­zók legjobbjainak adományozott Ezüstpohár feltétlenül említést érdemel. A tudományos kutatás a múltban is csapatmunka volt, ami a résztvevők összehangolt és célra orientált munká­ját igényelte, akár kisebb közösség, akár nagyobb létszá­mú osztály volt az. Major Pál osztályvezetőként ezt a feladatot is kiválóan oldotta meg. Nagy empátiával, a feladatok megoldhatóságába vetett hittel, mindenkihez nyílt szándékkal közelítő ember volt, aki támogatta a fia­tal kollégák szakmai fejlődését és előmenetelét, publiká­ciós tevékenységét, konferenciákon való részvételét. Eb­ben bizonyára oktatói tevékenységének tapasztalatai is vezérelték. A szakmai feladatok megoldása terén kiváló helyzetfelismerő képességgel és intuíciókkal rendelke­zett, melyek lehetővé tették számára komplex, még új­donságnak számító, korábban ismeretlen feladat sikeres teljesítését, irányítását, külföldi szakértői tevékenység el­látását. A VITUKI egykori Talajvíz-hidrológiai Osztálya volt, és a VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Ku­tató Intézet jelenlegi munkatársai, és a Felszín Alatti Vi­zekért Alapítvány nevében Szent Pál szavait idézve bú­csúzom: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam." Legyen emléke örök. Szálai József Major Pál Pesterzsébet, 1930. június 28. - Budapest, 2011. október 21.

Next

/
Thumbnails
Contents