Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Nekrológok - Havas András (1952–2011) - Dóra Tibor (1935–2011) - Dávidné Deli Matild (1935–2011) - Major Pál (1930–2011) - Gy. Molnár László (1921–2011)

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 1. SZ. Gy. Molnár László (1931-2011) Négy évtized a vízügy szolgálatában! 2011. augusztus 18-án - 80 éves korában - a Fejér megyei Gárdonyban elhunyt Gy. Molnár László aranydiplomás vízépítő mérnök, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott igazgatóhelyettes főmérnöke, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja. 1931. június 24-én született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti Lónyai utcai Református Főgimnáziumban kezdte és nyaranta a Gamma Műveknél dolgozott, inaskodott. Édesapja 37 évesen - 1943-ban elhunyt. Ezt követően Kunhegyesre költöztek, ahonnan a Kisújszállási Gimnáziumba járt, 1950-ben ott érettségizett. 1950-1954 között (az egyetemi évek alatt) nyaranta szükségből az Országos Öntözésügyi Hivatal földmérőkitűző figuránsa volt Kunhegyesen. Ez meghatározó volt későbbi szakmai életére. 1954-ben az Építőipari Műszaki Egyetemen vízépítő szakon szerzett mérnöki diplomát. Egyetemi tanulmányai időszakában a II. sz. Vízépítési Tanszéken volt demonstrátor, dr. Mosonyi Emil professzor és munkatársai (dr. Orlóci István, Széli Sándor és dr. Kozák Miklós) irányítása alatt, elsősorban a BősNagymarosi Vízlépcső modellkísérleteken. Eredményes egyetemi tanulmányai után 1954. július 1-től - a VIZITERV Vízerő Osztályán kapott állást. Megélhetési gondok miatt azonban - immár házas emberként - Kunhegyesre tért vissza, ahol a Vízgépészeti Vállalatnál dolgozott. Tervezés, öntözővíz szolgáltatás, vízgépészeti gyártás volt a feladata. Innen népgazdasági érdekből a Szolnoki VÍZIG-hez annak kunhegyesi öntözési kirendeltségére - vezényelték. Csatornák fenntartási és a Tiszafüredi Öntöző Rendszer üzemeltetési feladataival bízták meg. Volt olyan év, hogy 400 kubikos munkáját kellett irányítania, felmérnie és elszámolnia. Mestere és tanítója Karászi Kálmán főmérnök volt, akire mindig nagy tisztelettel emlékezett. 1958-ban végleges pályára állt szakmai tevékenysége. A Debreceni Vízügyi Igazgatóság lakást és új munkaterületet kínált a Keleti-Főcsatorna Szakaszmérnökségen Debrecenben. Az Igazgatóság vezetője: dr. Papp Ferenc volt. Hamarosan, mint csoportvezető, osztályvezető és főosztályvezető dolgozott. 1973-ban igazgatóhelyettesfőmérnök lett, 1988. évi nyugdíjazásáig. Összesen mintegy 41 évet töltött a vízügyi szolgálatban, melyet betetőzött, hogy 1990-ben 6 hónapig a Debreceni Víz- és Csatornaművek igazgatója volt. Munkáját hivatásnak, szolgálatnak tekintette. Nyugdíjasként szakértőként 1995-ig rendszeresen dolgozott, többek között Debrecen megyei jogú város Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési Főosztályán. Sikeresen vállalt olyan szakértői feladatokat, mint a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR), illetve a Debrecen térségének Környezetfejlesztési és Vízgazdálkodási Rendszere (CIVAQUA). Kissé „változatosnak" tünő szakmai élete rengeteg tapasztalatot és kiváló feladatokat adott számára. Számos mérnökképző tanfolyamon vett részt, vagy tanított és a területi vízgazdálkodás valamennyi részét irányította. (Keretterv, MTESZ elnöki megbízások, MHT munka, stb.) Szakmai, szakigazgatási tapasztalatai mintegy 40 cikkben, tanulmányban jelentek meg, nagyobbrészt a Magyar Vízgazdálkodásban, a Vízügyi Közleményekben és a Hidrológiai Közlönyben. Négy évtizedes eredményes pályafutása során számos alkalommal részesült - szakmai és társadalmi munkásságának megbecsüléseként - elismerésekben és kitüntetésekben. Ezek közül a legrangosabbak: Munka Érdemrend arany fokozata (1988), a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagsága (1992), aranydiploma (2004). Valamennyi elismerését és kitüntetését szorgalmas és értékes szakmai munkájával szerezte! Gy. Molnár László sikeres vízügyi pályafutása, széleskörű szakmai felkészültsége, szerénysége, kiváló emberi és szakmai kapcsolatai, a sport-hivatás-család szeretete, példaértékű emberi magatartása elsősorban a fiatal vízépítő mérnökök számára jelent üzenetet. Felhívja továbbá a figyelmet - a jelenlegi nehéz körülmények ellenére is — a munka becsületére, a hivatás szeretetére, az értékes vízügyi hagyományok tiszteletére, megőrzésére. Befejezésül: idézzük az elhunyt 2007-ben készített életrajzának záró sorait: „ ... el kell mondanom életem legnagyobb pillanatát: A Keleti-főcsatornához vittem ki családomat. Ahogy megérkeztünk a 3-4 éves kislányom amint meglátta a vizet azt mondta: „Itt folyik az apukám kenyere!" Gy. Molnár László emlékét tisztelői, barátai, a vízügyi szolgálat egyre csökkenő családjának még élő tagjai kegyelettel megőrzik. (Forrás: Gy. Molnár László 2007-ben készített önéletrajza, kisebb kiegészítésekkel.) Dr. Koltay József