Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

87 Referencia Devecser -»-Fagus sylvatica -m-Quercus cerris -+-Populus nigra -xSalix alba -*-Fagus sylvatica -m-Quercus cerris -* Populus nigra -*-Salix alba 3. ábra: Az egyes levélfajt Értékelés Számos környezeti faktor befolyásolja a patakvíz konídium-mennyiségét, gombaközösségét. A szubsztrátum menynyisége, minősége a legtöbb tanulmány szerint a legjelentősebb meghatározó tényező (Iqbal & Webster, 1977; WoodEggenschwiler & Bärlocher, 1983; Shearer & Webster, 1985; Metwalli & Shearer 1989). A környezeti szennyezés legtöbbször a gombaközösség diverzitásának csökkenéséhez vezet (Solé és mtsai., 2008). Azok az antropogén hatások, melyek a gombák által elérhető szubsztrátum mennyiségében okoznak változásokat, gyakran eredményezik a gombafajok számának csökkenését is. A katasztrófa által érintett szakaszon a kolonozáció lassabb volt. Ezt magyarázhatja, hogy pár nappal a katasztrófa után nagy mennyiségű gipszet engedtek a patakba a hatóságok, a lúgosság csökkenésének céljából. Emiatt gipszréteg alakult ki a külömböző szubsztrátumokon (avaron), ami csökkentette a kolonizálható avarfelület nagyságát a vízi hyphomycetes számára. Idővel a gipsztartalmű lebegőanyag kiülepesédével nőtt a kolonizáható avarfelület, de a mikrohabitatok hiányában a makrogeronctelenek nem tudtak megtelepedni a Torna érintett szakaszán. A referencia szakaszon ilyen akadály nem gátolta a gombák exponenciális, gyors kolonizálását, viszont itt az aprító szervezetek nagy mennyisége miatt gyorsabb mértékű volt az avarlebomlás üteme. így a tápanyagforrás limitált volt a gombák számára. A Heliscus lugdunensis, Tricladium angulatum, Tetracladium marchalianum és más Tricladium fajok gyakoribb abundanciája az érintett szakaszon magyarázható azzal, hogy nem voltak jelen kompetítor fajaik, de az is lehet, hogy ezek a fajok tágabb ökológiai kondíciokat képesek tolerálni, így képesek elviselni a vörösiszap sújtotta terület speciális élőhelyét is. A Heliscus lugdunensis és Tetracladium marchalianum jelenléte nem okozott meglepetést, ugyanis néhány külföldi kutatás során is ezek a fajok voltak a dominánsak nehézfémmel szennyezett patakokban (Miersch és mtsai., 1997; Sridhar mtsai., 2000; Krauss mtsai., 2001) valamint nagy rezisztenciát mutattak Cd-mal szemben is (Abel & Bärlocher, 1984). A Tetracladium marchalianum gyakori faj lúgos vízfolyásokban (

Bärlocher, 1992). Kutatásunkban a Cylindrocarpon és Anguillospora fajok szintén gyakoriak voltak mindkét helyszínen. Ezen fajok előfordulását Krauss és mtsai. (2001; 2003) szintén leírták szélsőségesen szennyezett patakokban. Mindezen külföldi példákban egy különbség van: a vízfolyások körülményeit jóval hosszabb ideje éri folyamat stresszhatás, ellentétben a Torna-patakkal, ahol an lévő gombafajok gyakorisága kut szennyezés történt, és a revitalizáció gyors folyamatát figyelhetjük meg. A két helyszínen vizsgált szukcessziósorban jelentősebb különbségek nem adódtak. Néhány szignifikáns eltérés adódott (lásd Fisher-teszt eredményeit), de összességében ezeket a leveleken megtapadó gipszszemcsék okozták. A vörösiszap szemcséi nem tapadtak meg az avaron, ellentétben a gipsszel, ami a micéliumok növekedését, konídiumképzését gátolta. Elmondható, hogy a vízi hyphomycetes (Ingold-féle gomba) volt az első biológiai csoport, mely sikeresen adaptálódott a katasztrófa által sújtott patakszakaszon. De a kérdés továbbra is fennáll: az Ingold-féle gombák a katasztrófa túlélői vagy csak az első kolonizátor-csoport? Ennek megválaszolásához további teszteket kell elvégeznünk (festési élősejt-vizsgálat). A kutatásunk jól demonstrálja, hogy az antropogén tevékenységek nagy mértékű változásokat eredményezhetnek a felszíni vizek mikrohabitatjain, de a diverz gombaközösségek túlélhetik vagy gyorsan kolonizálhatják ezeket az élőhelyeket és folytathatják élettevékenységeiket a lebontó mikroszervezetek kulcstagjaiként. Annak vizsgálata, hogy a megváltozott gombaközösség hatására milyen mértékben változnak meg a lebontási folyamatok és egyúttal az újrakolonizáló makrogerinctelenek, az elkövetkezendő vizsgálataink témáját képezik. Köszönetnyilvánítás Köszönjük a segítséget a Limnológia Intézeti Tanszék minden munkatársának és hallgatójának, akik segítették e munkát. A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatta (OTKA 75552), Oktatásért Közalapítvány (NTP-OKA-XXI1-055) és a Veszprémi Universitas Alapítvány. Irodalom Abel, T. & F. Bärlocher (1984): Effects of cd on aquatic hyphomycetes." Appl. Environ. Microbiol. 48: 245-251. Bärlocher, F. (1992): Stream Ecology and Its Relevance to Aquatic Mycology.- Irr. Bärlocher, F. (ed.) The Ecology of Aquatic Hyphomycetes. SpringerVerlag, Berlin. Ecol. Stud. 94: 16-37. Fisher, R. A. (1922): On the interpretation of y_

2 from contingency tables, and the calculation of P.- J. Roy. Stat. Soc. 85

(1): 87-94. Ingold, C. T., 1979: Advances in the study of the so-called aquatic hyphomycetes.- Am. J. Bot. 66: 218-226. Iqbal, S. H. & J. Webster (1977): Aquatic hyphomycete spora of some Dartmoor streams.- Trans. Br. Mycol. Soc. 69: 233-241. J. Gönczöl & A. Révay (1998): Aquatic hyphomycetes in a tributary of the Morgó str, Börzsöny mts, NE Hung..-Studia bot. Hung. 29: 5-16 Krauss, G., F. Bärlocher, P. Schreck, R. Wennrich, W. Glässer, G.-J. Krauss (2001): Aquatic hyphomycetes occur in hyperpolluted waters in Central Germany.- Nova Hedwigia 72: 419-428. Krauss, G., K.R. Sridhar, K. Jung, R. Wennrich, J. Ehrman, F. Bärlocher (2003): Aquatic hyphomycetes in polluted groundwater habitats of central Germany.- Microb. Ecol. 45

(4): 329-39.