Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
65 LB2 fénymikroszkóppal (100 X HCX PLAN APO) 1000* nagyításon végeztük és lehetőleg faj szinten határoztunk, amihez szükség szerint szkenning elektron mikroszkópot (Hitachi S-2600N) is használtunk, A legalsó 7 minta meddő (324-300 cm). Ezt követően 21 mintában (296-207 cm) a teljes tárgylemez áttekintésére volt szükség. Majd 51 preparátumban (228, 232 cm és 204-2 cm) legalább 300 kovaalga vázat számoltunk meg. Párhuzamosan a kovaalga fajokkal, Chrysophyceae ciszta formákat is számoltuk és dokumentáltuk. A határozásban a Süßwasserflora von Mitteleuropa kötetei mellett az Iconographia Diatomologica, Diatoms of Europe és a US Institute of Arctic and Alpine Research intézete által működtetett online kovaalga határozója segítették munkánkat (Krammer és Lange-Bertalot, 1986-2004; Lange-Bertalot és Krammer 1989; Lange-Bertalot, 2001; Lange-Bertalot és Metzeltin, 1996; Spaulding és mtsai, 2010, http://westerndiatoms.colorado.cd u ).Számoltuk a ciszta-kovaalga arányt (C:D) (Smol, 1985), ami független az ülepedési rátától és általában összefügg a tó produktivitásával. A magas C:D arány oligotróf tóra utal. A kor-mélység függvényben látható, hogy a korolt makrofosszília adatok alkotta görbe egyenetlen ülepedést mutat: 6200-11080 évek közt az üledékképződés nagyon lassú, amiből esetlegesen üledékhiányra is következtethetünk (/. ábra, Magyari és mtsai, 2009). A statisztikai értékeléshez az egyes preparátumokban számolt kovaalga fajok (kivéve az egy példányban előforduló taxonok) relatív gyakoriságát vettük alapul. Az indikátor és tömeges fajoktól eltekintve nemzetségszintü összevonást végeztünk, hogy a sztratigráfiai diatóma diagram átlátható és értelmezhető legyen. A kovaalga elemzés ábrázolása a PSIMPOLL 3.00 programmal (Bennett, 1998, http://chrono.qub.ac.uk/psimpoll/psimpoll.htm l ) történt. Az 56 taxon alapján készült kovaalga diagramot cluster analízis (CONISS) alkalmazásával 10 zónára bontottuk. Eredmények és értékelés A 2. ábra a kovaalga együttesek 15 500 év alatt bekövetkező szukcessziós fejlődését mutatják be a mélység függvényében. Felhasználva a szervesanyag tartalom változást (LOI) bemutató trendet, a kovaalga eloszlások jól mutatják a víztest produktivitásában bekövetkező változásokat. A klaszter analízis alapján 10 kovaalga zónát (DAZ- 1-10) különítettünk el (2. ábra). X/* sr- yyv 10000 8000 6000 4000 Kor (ka* BP év) 1. ábra: A 328 cm-es magszelvény szervesanyag tartalom változása és a kor-mélység összefüggés (Magyari és mtsai, 2009 után) DAZ-1 (328-262 cm): 15 340-12 910 év A 328 cm-es magszelvény legalsó meddő mintáit követően 280-276 cm (13 570-13 430 év) közt rossz megtartású aerofíta taxonok vázait figyeltük meg. A kovavázak kezdeti koncentrációja nagyon alacsony volt. 276 cm-től bentonikus és perifitikus életformák (pl. Gomphonema spp., cymbelloid fajok) jelentek meg. 272 cm mélységben a rheofil Meridion circulare volt domináns. A tó kialakulásának első szakaszára magas C:D arány jellemző, ami oligotrófiára utalhat, de tafonómiai okai is lehetnek. Ennek a zónának a diatóma tartalmú mintái egybeesnek a Bolling-Allerod felmelegedési időszakkal. A vízszint emelkedésével a kiszáradást nem tűrő taxonok száma növekedett egészen a fiatal driász kezdetéig (~ 12 900 év). DAZ-2 (262-246 cm): 12 910-12 500 év A szilíciumvázak csökkenése mellett a zónát alapvetően az alacsony víztestet, szezonális szárazságot indikáló aerofiták uralták (Hantzschia amphioxis, Pinnularia borealis, Orthoseira roseana, Diadesmis spp.). A zóna közepére a lotikus taxonok eltűnése egybeesik a C:D arány visszaesésével. Utóbbi mutató 252 cm-től (12 510 év) újra növekedésnek indult. A zóna végén, 246 cm-nél (-12 260 év) újra megjelentek a bentonikus és perifitikus kovaalgák (Pinnularia spp., cymbelloid fajok) a kezdeti sekély víztest mellett diverz habitatot jelezve. A zóna kezdeti szakaszában az aerofiták által jelzett szárazság egybeesik a késő-glaciális végét jellemző fiatal driász (12 900-11 700 év) hideg, száraz első szakaszával. DAZ-3 (246-208 cm): 12 260-11 090 év Az aerofíta fajok a zóna végéig jelen vannak, csökkenő gyakorisággal. A zóna közepén, 212 cm-nél a Diatóma mesodon (-11 170 év) volt domináns, 224 cm-től egyre nagyobb arányban jelentek meg a bentonikus taxonok (pl. Surirella linearis, Amphora pediculus). 207 cm-nél (10 960 év) a C:D arány maximuma mellett a LOI (a teljes szelvényt tekintve) minimumra csökkenése az eróziós aktivitás növekedésére utal. DAZ-4 (208-194 cm): -11 090-10 210 év A perifítikus taxonok relatív gyakorisága elhanyagolhatónak tekinthető, miközben a bentonikus fragilaroid fajok (Staurosira venter, Opephora sp., Staurosirella pinnata) egyre gyakoribbá váltak és 200 cm-nél dominánsak (30,95 %) voltak. 204 cm-nél az Achnanthidium minutissimum (12,8 %), 204-196 cm között a Navicula schmassmannii adott maximumot (7,2-7,1 %). Ugyanettől a mélységtől kezdve, 204 cm-től az epipszammonikus (iszapos felszínen élő) Sellaphora fajok gyakorisága folyamatosan emelkedett (196 cm-7,1%). A zóna közepén megjelenik a rheofil Hannaea arcus és 196 cm-nél maximumot (3,7%) mutat. Ez a lotikus faj a tó vízszintemelkedésében szerepet játszó befolyó jelenlétére utal. DAZ-5 (194-184 cm): 10 210-9560 év 188 cm-nél a Staurosira venter lokális maximumot mutatott (14,1%) párhuzamosan a fragilaroid fajok minimumra (1,31 %) estek vissza. A zóna további meghatározó, maximumot mutató fajai: 192 cm-nél Achnanthes ventralis (5,5 %), 188 cm-nél Achnanthes carissima (7,2 %) és Adlaphia minuscula mutat maximumot (7,5%). Az epipszammonikus Sellaphora taxonok (Sellaphora pupula var. pupula, S. pupula var. rectangularis, S. seminulum) az előző zóna folytatásaként az egész szelvényben jelen voltak, egyre nagyobb arányban. A zóna végén, 184 cm-nél (9560 év) maximumot (11 %) adtak. Jelenlétük alacsony vízszintre utal. DAZ-6 (184-178 cm): 9560-9150 év Ez a zóna markánsan elkülönül a többitől, csak rá jellemző fajösszetétele van. A kora-holocénben 180 cm-nél (9300 év) a Fragilaria crotonensis domináns (71,8 %), ezen a zónán kívül csak a 228 cm-es (11 500 év) mintában fordult elő. A DAZ-5 zónában említett tendencia folytatásaként a LOI növekedett s -8900 évnél maximumot mutatott. A planktonikus diatómák magas aránya alapján itt rekonstruáljuk a legnagyobb vízmélységet a tó története során. Hirtelen változást jelző időszakra következtetünk. DAZ-7 (178-158 cm): 9150-7100 év
