Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. A Staurosira venter relatív gyakorisága továbbra is magas volt, párhuzamosan az Aulacoseira nemzetség képviselői (Aulacoseira alpigena, Aulacoseira ambigua, Aulacoseira pfaffiana) is egyre nagyobb számban jelentek meg, fokozatosan átvéve a fragilaroid taxonok helyét, egyértelműen jelezve az emelkedő vízszintet. DAZ-8 (158-74 cm): 71003670 év A legszélesebb spektrumot felölelő kovaalga zónában diverz közösség alakult ki. Pinnularia, fragilaroid és Aulacoseira nemzetség képviselői mellett Achnanthes microscopica, Achnanhidium minutissimum, Achnanthes oblongella és Diatoma mesodon fajok jellemzik a zónát. Az utóbbi két faj eloszlása nagy hasonlóságot mutat. A zóna végén az acidofil Eunotia fajok (6,7%) lokális maximumot mutatnak. Ugyanekkor a C:D arány 68 %-os, ami fokozódó oligotrófiára utal. DAZ-9 (74-26 cm): 3670-1590 év és DAZ-10 (26 cm): 1590 évtől ; • | i 2. ábra: A késő glaciális és holocén kovaalga flóra sztratigráfiai eloszlása, Chrysophyceae ciszta-kovaváz arány a mélység függvényében és a cluster-analízis eredménye A cluster analízis alapján a holocén klíma optimum után ez a 2 zóna különül el leginkább a korábbiaktól. A zóna elején a savanyú vizekre jellemző Stauroforma exiguiformis (5,3 %) kis kiugrást ad. A szervesanyag tartalom 76 cm-nél (3730 év) visszaesik, ami a késő-holocénben újra növekedésnek indul. Főként oligotróf fajok, valamint magas Chrysophyceae ciszta szám jellemzi ezt a zónát. Nagy fluktuáció mutatkozik a közösségek összetételében, ami a késő-glaciális markáns hőmérséklet ingadozásaival esik egybe (Björck és mtsai, 1998). Aulacoseira fajokat (Aulacoseira pfaffiana, Aulacoseira valida, Aulacoseira nivalis, Aulacoseira alpigena), különböző monorafid taxonokat (Achnanthes sp., Achnanthidium sp., Planothidium sp., Psammothidium spp.) és számos fragilaroid fajt (Staurosira venter, Stauroforma exiguiformis) az egész szelvényben megfigyeltünk. A tóba befolyó patak folyamatos meglétére utal a rheofil Meridion circulare (var. constrictum) és Hannaea arcus permanens előfordulása. Összefoglalás A Gales-3 üledékszelvény diverz kovaalga- és Chrysophyceae ciszta flórája nagy hasonlóságot mutat más európai magashegységi tavak flórájával (pl. Rila-hg., Bulgária: Ognjanova-Rumenova és mtsai, 2009). A tó sekéllyé válására, majd szárazságára utalhat a DAZ-2 zóna aerofita dominanciája. Ez a változás egybeesik a fiatal driász lehűlési periódusával. A koraholocénben a diverz közösség kialakulása a tó vízszint emelkedését jelzi. A legmagasabb vízszint a planktonikus Fragilaria crotonensis tömeges megjelenésekor -9500-9000 év közt alakul ki. A holocén klíma optimum alatt (-9000-5000 év) változatos közösség jellemzi a vélhetően alacsony vízszintű tavat. -5000 évtől egy vízszint-növekedéssel járó éles váltás jelentkezik, melynek okai közt szerepelhet a nyári besugárzás mértékének csökkenése (Berger, 1991). Köszönetnyilvánítás A PROLONG projekt keretein belül elkészült munka anyagi hátterét részben az OTKA 83999, PD 73234 biztosította. Ez a publikáció Paleo xxx közleménye. Irodalom Batterbee R. W.. (1986): Diatom Analysis. In: Berglund, B. E. (ed.) Handbook of Holocene Palaeoecology and Palaeohydrology. Bennett, K. D. (1998): Psimpoll Manual, http://chrono.qub.ac.uk/psimpoll /psimpoll.html Berger, A. and Loutre, M.F. (1991): Insolation values for the climate of the last 10 million years. Quaternary Science Reviews 10: 297-317. Bitusik

. P Kubovciík, V., Stefková, E„ Appleby, P.G., Svitok, M. (2009): Subfossil diatoms and chironomids along an altitudinal gradient in the High Tatra Mountain lakes: a multi-proxy record of past environmental trends. Hidrobiologia 631: 65-85. Björck, S„ M.J.C. Walker, L.C. Cwynar, S. Johnsen, K.L. Knudsen, J.J. Lowe, B. Wohlfarth, INTIMATE members (1998): An event stratigraphy for the Last Termination in the North Atlantic region based on the Greenland ice-core record: a proposal by the INTIMATE group. Journal of Quaternary Science, 13: 283-292. Buczkó, K„ Magyari, E., Bitusik, P., Wacnik, A. (2009a): Review of dated Late Quaternary palaeolimnological records in the Carpatian Region, east-central Europe. Hydrobiologia 631: 3-28. Buczkó, K., Magyari, E., Soróczki-Pintér, É., Hubay, K., Braun, M„ Bálint, M. (2009b): Diatom-based evidence for abrupt climate changes during the Lateglacial in the Southern-Carpathian Mountains. Central European Geology, Vol. 52:

3/

4: 249-268. Emery, G.R., Broussard, D.E. (1954). A modified Kullenberg piston corer. Journal of Sedimentary Petrology 24: 207-211. Feurdean, A., Mosbrugger, V., Onac, P. B, Polyak, V, Veres, D. (2007): Younger Dryas to mid-Holocene environmental history of the lowlands of NW Transylvania, Romania. Quaternary Res. 68: 364-378. Heiri, O., Lotter, A. F., Lemcke, G. (2001): Loss on ignition as a method for estimating organic and carbonate content in sediments: Reproducibility and comparability of results. Jour.of Paleolimnology 25:101-110 Jancsik, P. (2009): A Retyezát-hegység (The Retezat Mountains). PallasAkadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 140 p. Lotter, A.F., H.J.B. Birks H. J. B. (2003): The Holocene palaeolimnology of Sägistalsee and its environmental history - a synthesis. - Journal of Paleolimnology 30: 333-342.