Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. Winter picoeukaryotic algae of shallow lakes B,Somogyi

1, T. Felföldi

2, K.Márialigeti

2, L. Vörös 'Centre for Ecological Research, HAS, Balaton Limnological Institute, Tihany- 2Eötvös Loránd University, Budapest Abstract: The small size and simple morphology of picoeukaryotic algae (>3 ^im) make their identification impossible by traditional microscopy. As early studies have focused exclusively on the summer period, the diversity of winter picoeukaryotic community is hardly known in fresh waters in the temperate zone. Accordingly, our aim was to get information about the diversity of winter picoeukaryotic algal assemblages in Hungarian shallow lakes (Lake Balaton, Lake Fertő) by means of cultivation-based molecular biological methods and additionally to identify the previously isolated picoeukaryotic strains from the soda pans of the Danube-Tisza Interfluve. As a result, we isolated and identified approximately forty picoeukaryotic strains. Based on their 18S rDNA sequence analysis, all isolated strains belonged to the phylum Chlorophyta and within this, five different taxa were identified (Chloroparva pannonica, Choricystis clade, Mychonastes/Korschpalmella/Pseudodictyosphaerium clade, Nannochloris bacillaris and Stichococcus bacillaris). Keywords: picoeukaryotic algal community, diversity, 18S rRNA gene, shallow lakes. Későglaciális és holocén vízszintváltozások a Retyezátban egy gleccsertó kovaalga összetétele alapján Soróczki-Pintér Éva

1, Buczkó Krisztina

2, Braun Mihály

3, Magyari Enikő

4 'Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, 8201. Veszprém Pf. 158., email: soroczki(£'chello.hu 2Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, 1431. Budapest, Pf. 137. 'Debreceni Egyetem, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 4010. Debrecen, Pf. 21. "MTA-MTM Paleontológiái Kutatócsoport, 1476. Budapest, Pf. 222. Kivciiat: Egy jelenleg folyó multi-proxi vizsgálat keretében a Retyezát-hegység (Déli-Kárpátok, Románia) egyik gleccsertavában, a Gales-tóban megőrződött szilíciumvázas algamaradványokat dolgoztuk fel. A 15 500 éve kialakult Gales-tó (45°23'6"N, 22°54'33"E) 328 cm-es bolygatatlan üledékszelvényének kovaalga és Chrysophyceae ciszta analízise alapján a késő-glaciális és holocén időszakban végbemenő klimatikus változásokra következtethetünk. Megállapítható, hogy a jég visszahúzódása után a tavi élet kialakulása a bentonikus fajok megjelenéséhez köthető ~14 160 kai. BP évtől kezdődően. A késő-glaciális Bolling/Alíerod interstadiálisában a kiszáradást nem toleráló taxonok arányának növekedése a gleccsertó vízszint emelkedésére utal, ami a fiatal driászig tart (12 840 kai. BP évig). A fiatal driász kezdetén időszakos szárazodásra/kiszáradáshoz közeli állapotra utal a vázak számának drasztikus csökkenése, valamint az aerofita fajok dominanciája. Feltételezhető, hogy a legmagasabb vízszint a planktonikus Fragilaria crotonensis tömeges megjelenésekor —9500-9000 kai. BP évek közt alakult ki. A holocén klíma optimumot követően markáns flóraváltás figyelhető meg 3700 kai. BP évnél: a korábban domináns fragilaroid taxonokat a tychoplanktonikus Aulacoseira nemzetség képviselői váltják fel. A rheofil fajok egész szelvényen végigvonuló jelenléte a befolyó Gales-patak folyamatos meglétére utal. Kulcsszavak: holocén, késö-glaciális, kovaalga, paleolimnológia, Retyezát. Bevezetés és célkitűzések A paleolimnológia, mint modern diszciplína lehetőséget nyújt arra, hogy a víztestben végbemenő hosszú távú változásokról (akár éghajlatváltozásról) objektív képet kapjunk a különböző biotikus (pollen, makrofosszília, kovavázú alga, Chironomidae, Cladocera) és abiotikus (geokémia, szerves anyag tartalom) proxik értékelésén keresztül. Míg az Alpokból a gleccsertavak üledékein számos paleoökológiai vizsgálatot végeztek (Lotter és Bigler, 2000; Lotter és mtsai, 2003), addig a Kárpátokban kevés hasonló vizsgálat történt (Péterfi, 1974; Feurdean és mtsai 2007; Buczkó és mtsai, 2009a; Bitusik és mtsai, 2009). A romániai Déli-Kárpátokban a würm eljegesedés után számos kristálytiszta vizű gleccsertó alakult ki (Urdea 2004; Reuther és mtsai, 2007). 2007-2008 között 4 retyezáti tóból történt paleolimnológiai mintavétel a PROLONG (Providing long environmental records of Late Quaternary climatic oscillations in the Retezat Mountains) projekt keretében. 2007-ben az északi oldalon fekvő Brazi- (Tául dintre Brazi, magyarul Fenyők közti tó) és a Gales- (Lacul Gale?) tavat, 2008-ben a hegység déli oldalán található Lia- (Lacul Lia) és Bukura- (Bucura) tavat fúrták meg Ez eddig publikált eredmények elsősorban a Brazi-tó késő-glaciális időszak környezeti rekonstrukciójára irányultak (Buczkó és mtsai, 2009ab; Magyari és mtsai, 2009ab; Tóth és mtsai, 2011; Korponai és mtsai, 2011). Jelen tanulmányban célunk az volt, hogy a kovaalga közösségek összetétele alapján következtetéseket vonjunk le a Gales-tó vízszintjének 15 500 év alatti változásáról. Anyag és módszer Mintavételi hely A romániai Retyezát-hegységet (Zerge-havasok, Muntii Retezat, Dél-Kárpátok) északról illetve délkeletről a Hátszegi- és a Zsilvölgyi-medence fogják közre. A hegység bővelkedik gleccsertavakban, 58 állandó, 40 időszakosan megjelenő tengerszemről tudunk, melyek a visszahúzódó jégár után maradtak fenn. A Retyezát a romániai Kárpátok legcsapadékosabb hegysége, magashegységi éghajlat jellemzi. A vizsgált Gales-tó (Lacul Gale§) a hegy északi oldalán a Gales gleccservölgy felső részében található 1990 mes magasságban, az összefüggő erdőhatár felett 150 méterrel. Legnagyobb mélysége 20 méter, területe 3,68 ha. Déli oldalról befolyó patak táplálja a tavat, melynek kifolyása átellenben található (Jancsik, 2009). Mintavétel módszere A Gales-tó mintavételére 2007 augusztusában került sor. A tó középső részén, 19,5 méteres vízmélységnél egy 7-cm átmérőjű módosított Kullenberg fúróval történt a mintavétel (Emery és Broussard, 1954). A 328 cm-es bolygatatlan magszelvény (Gales-3;45

023'6"N,22

054'33"E) egyetlen darabban került a felszínre. A cső lezárása után a mintát laboratóriumba szállították, ahol feldolgozásig 2°C-on tárolták. Az üledékszelvényen makrofosszília-, sztóma-, pollen-, kovavázú algák, fő- és nyomelem valamint szervesanyagtartalom analízis történt. Az üledékszelvényből vett öt makrofosszília minta radiokarbon korát a poznani Radiokarbon Laboratóriumban gyorsító tömegspektroszkópiai eljárással (AMS, Accelerator Mass Spectroscopy) határozták meg. A felső 3 holocén koradat elfogadásra került, a további 4 későglaciális és kora-holocén adat a Gales- és a Brazi-tó koradatainak párhuzamosításának eredménye {1. ábra, Magyari és mtsai, 2009a). Jelen munkában közölt valamennyi kormegjelölés kalibrált években értendő (cal. BP yr= kai. BP év). A szervesanyag-tartalom (LOI, Loss on Ignition) analízis izzításos módszerrel (Heiri és mtsai, 2001) történt a Debreceni Egyetemen. A 2 cm-es felbontású LOI görbe a teljes üledékszelvényt (328 cm) lefedi (1. ábra, Magyari és mtsai, 2009a). A szervesanyag-tartalom változás a tó produktivitás- és vízszint változásairól ad információt. A kovavázú algák feldolgozása standard feltárással történt (Battarbee 1986). A teljes magszelvényből 4 cm-ként vettünk 1 cm

3-es részmintákat. A határozást LEICA DM