Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
1. szám - Scheuer Gyula: A hazai egyes lemez-tektonikai szerkezeti egységek karsztos hévizeinek előzetes összehasonlító nyomelem-vizsgálata
SCHEU E R GY.: A hazai egyes leme z-tektonikai szerkezeti egységek 3 nántúli egységet is, amelynek karsztos hévízrendszerből kapja a hévizet a zalakarosi kút és ennek részleges nyomelem-vizsgálati eredményeit messzemenően felhasználtam jelen anyag összeállítása során. Az ország déli felének szerkezetét már a Tiszai Főegységhez sorolják. Ennek déli részén alakult ki az általam nyomelemekre vizsgált Villány-Bihar-i szerkezeti egység (3. ábra), amelynek szerves tartozéka a Drávai süllyedék északi peremén feltörő hévizek, továbbá a Duna holocén völgyének keleti oldalán Nagybaracskánál feltárt mélykarsztból feláramló hévíz. A fent leírtak alapján összefoglalóan rögzíthető, hogy az előzetes nyomelem vizsgálatok tudatos helyszín-kiválasztás révén a Kárpát-medencén belül mind a három fő lemez-tektonikai karsztos szerkezeti egységekre kiterjedtek, így megfelelő összehasonlítási lehetőséget biztosítottak a fő egységeken belüli szerkezeti egységeknek egyedi és általános nyomelem adottságaiknak és alapvető jellegzetességeinek megismerésére, amelyek a lemez-tektonikai folyamatokkal állnak kapcsolatban. Továbbá meghatározzák az egyes karsztos hidrodinamikai egységeknek az áramlási pályáik mentén történő ásványosodási viszonyokat. 2.2. A nyomelemekre vizsgált karsztos szerkezeti egységek napjaink lemeztektonikai aktivitása Az 1. fejezetben már említettem, hogy a nyomelem-vizsgálatok területi kiválasztásában meghatározó szempont volt azok napjaink szeizmicitási aktivitása, amelyek jelzik a felszínen a lemezeknek mai mozgékonyságát. Ilyennek minősíthetők a kiválasztott karsztos szerkezeti egységek, mert a Kárpát-medence földrengéseivel foglalkozó térképek és kataszterük ezt igazolják. Ennek bizonyítására az egyes vizsgált karsztos szerkezeti egységeinek mai szeizmicitási adottságaikat a következőkben ismertetem: 2.2.1. A Bükki egység mai szeizmicitása Az egységen belül Eger és környékének szeizmicitási adottságait a Délnyugati-Bükk nyomelem vizsgálataival foglalkozó már egy korábbi megjelent közleményemben részletesen tárgyaltam (Scheuer Gy. sajtó alatt). Ezért csak röviden és vázlatosan ismertetem a térségben kipattant földrengéseket és a terület szeizmicitási adottságait. A szakirodalomban Egert és környékét szeizmicitása szempontjából hazai vonatkozásban az átlagnál aktívabb területnek minősítették, ahol az elmúlt évszázadokban számos lemezmozgást jelző kis és mérsékelt erősségű földrengés pattant ki. E rengések felsorolása évszám és amplitúdójuk megadásával 1988-ban megjelent Magyarország földrengés kataszterében megtalálható (Zsíros T.-Mónus P-Tóth L.). Schréter Z. 1926-ban megjelent tanulmányában részletesen tárgyalja és földtani vonatkozásban értékeli az EgerOstoros-i 1925 január 31-én kipattant földrengést. Megállapítja, hogy az egri földrengés tektonikus eredetű volt, mert a kőzeteket átjáró vetődések mentén történő elmozdulások okozták a rengést. Megemlíti még, hogy a földrengés által legjobban érintett területek (jelentős károk) EENy-DDK-i irányúak voltak, ezért haránt irányú vetődésekhez kapcsolódnak, vagyis a rengésben a harántvetők menti elmozdulások játszották a főszerepet. A fent leírtakból megállapítható, hogy a napjaink lemez-tektonikai folyamatainak egyik aktív térsége Eger városa és környéke. A rengésekhez kapcsolódó vízföldtani jelenségek és megnyilvánulás formáik egyértelműen bizonyítják és jelzik, hogy a karsztos hévizes hidrodinamikai rendszerek felszín alatti víz-körforgalmát és ehhez kapcsolódó áramlási pályákat a térség mai mozgó lemez-tektonikai folyamatai befolyásolják, miután az irodalom a rengések hipocentrumait 9-16 km mélység között adják meg. 2.2.2. Darnó zóna (Szarvaskő-Darnói egység) szeizmicitása Tanulmányozva a már hivatkozott Kárpát-medence földrengéseiről készült térképet, amely 456-2004 között kipattant földrengéseket tünteti a Szarvaskő-Darnó egység területen napjainkig főleg kis amplitúdójú rengések pattantak ki. Ezek közül azok érdemelnek figyelmet, amelyek nyomelemekre vizsgált Bükkszék-i és Mátraderecske-i hévízkutak környezetében történt. A terület lemez-tektonikai folyamatait jelzik még azok az erőteljes és jelentős száraz C0 2 feláramlások és a szénsavas ásványvizek, amelyek a térségben törnek fel. így a száraz C0 2 gázt Mátraderecskénél Mofetta néven már gyógyászati célokra hasznosítanak. A C0 2 gáz eredetét Cornides I. 1993-ban megjelent cikkében a köpenyből származtatta ezért a lemez-tektonikai folyamatokhoz kapcsolódó adottságok biztosítják a C0 2 gáz felszíni megjelenését. így nem tekinthető véletlennek, hogy a Parádi Tarna-völgyéhez kapcsolódóan a közelmúltban éppen Párádon 1956 december 15-én, Recsken pedig 1980 február 24-én pattantak ki 2,0 és 3,8-as amplitúdójú földrengések. Bükkszék környezetében pedig Pétervásáránál volt 1867 szeptember 22-én 3,8 amplitúdójú földrengés. A fentek alapján rögzíthető, hogy a Darnó zónához tartozó nyomelemekre vizsgált bükkszéki és mátraderecskei hévíz-kutak környezetében napjainkban is a köpennyel összefüggő aktív lemez-tektonikai folyamatok tapasztalhatók, és ezt a terület szeizmicitása jelzi, és ezzel magyarázható a vizsgált kutak igen jelentős nyomelem tartalma és ezen belül egyes elemek szokatlanul magas feldúsulása (pl. bór, bróm) a hévízben. Ezért valószínűsítem, hogy a köpeny által generált széthú-zásos extenzív lemezmozgások biztosítják a kedvező gáz és a fluidumok feláramlását az adott térségben. 2.2.3. A Dunántúli-középhegységi egység északkeleti szárnyának lemeztektonikája és szeizmicitása A Dunántúli-középhegységet felépítő karbonátos kőzetekhez kapcsolódó Gerecse, Pilis és a Budai-hegység hévíz-karsztos rendszerből származó és felszínre lépő hévforrások hegységperemi részeken törnek fel a térség lemez-tektonikai folyamataival összefüggésben. A nyomelemekre vizsgált hévízrendszer vízkészletét ma már a hévforrásokon túlmenően mesterségesen, számos mélyfúrású kút csapolja meg. Vizsgálva e hévízrendszer szeizmicitási adottságait a következők állapíthatók meg: Az előzőekben már többször hivatkozott földrengés térképekből és kataszterből egyértelműen rögzíthető, hogy a Duna völgyéhez kapcsolódóan a tanulmányozott térségnek szeizmicitási adottságai kiemelkednek a környezetükből. A Délnyugati Bükk karsztvizeinek és ehhez kapcsolódó Bükk-aljai hévízrendszernek szeizmicitási adottságaival foglalkozó közleményemben (Hidrológiai Közlöny 2011/ 6) már közöltem Musson R:M:W. (1999) cikkében megjelent térképét, amelyben a hivatkozott szerző a Kárpát-medencére vonatkozóan a hazai Duna-völgy középső szakaszát szeizmicitási kockázati szempontból figyelemre méltónak ítéli meg. Közölt táblázatában pedig megadja, hogy a térségben legerősebb földrengés 6,2 magnitúdójú volt (Komárom), és a rengések kipattanásának mélysége 11-17 km között ingadozott.
