Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.

55 Stratégiák és a vízgazdálkodás Pannonhalmi Miklós Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Győr „A stratégia egy térség jövőképét is magába foglaló fejlesztési lépések sorozata, mely a fejlesztés konkrét irányait, mint stratégiai célt, a fejlesztés konkrét lépéseit, mint fejlesztési terv jelöli meg. Ahhoz, hogy a jövőépítésben résztvevők az összefogás által még több eredményt realizáljanak, a fejlődés állomásait és elvárt eredményeit tagonként és a tagokból álló szervezetek szintjén is vizsgálja." MTA RKK A stratégia alapvetően függ azoktól a hajtóerőktől - a vízgazdálkodással szembeni igényektől és követelményektől - amelyek segítik, determinálják, vagy akadályozzák az adott jövőkép megvalósulását. A gazdasági és társadalmi hajtóerők közöl talán a legfontosabbak a lakosság és a gazdaság biztonságát, a vízkészletek fenntartását és védelémét szolgálók, míg a környezeti hajtóerők a változó szemléleten, az integrált vízgazdálkodáson és az éghajlatváltozáson keresztül jelentkeznek Kényszerítő körülmény az EU Vízkeret-irányelvének és Árvízi irányelvének végrehajtási kötelezettsége. Előzmények A közelmúlt vízgazdálkodási, illetve a vízgazdálkodáshoz szorosan kapcsolódó stratégiákat az alábbiakban foglalhatjuk össze: Országos Vízügyi Főigazgatóság: 1954 I. Országos Vízgazdálkodási Keretterv Országos Vízügyi Főigazgatóság: 1965. II. Országos Vízgazdálkodási Keretterv Országos Vízügyi Hivatal: 1984 III. Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2000 EU Víz Keretirányelv 2000-2027 2002 MTA Magyarország az ezredfordulón: A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései 2007 Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025 2010 Duna Makro-régió Stratégia 2010-2020 2011 MTA Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok Az előadás utün készült el: 2012 A Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Mérnöki Kamara, a BME, valamint az MTA közreműködésével a Belügyminisztérium felkérésére készült „A vízügy igazgatási koncepciója a vízügyi szolgálat stratégiájának kidolgozásához" c. tanulmány. A hazai vízügyi stratégiák minden esetben tudományos igényességgel kidolgozott, magas szakmai színvonalon álló, munkákat jelentettek, melyek főbb célkitűzései az alábbiakban fooglalható össze. Az első Országos Vízgazdálkodási Kerettervet az MTA 1954-ben a közgyűléshez kapcsolódva megvitatta. Az első OVK rendszerszerűen ütemezve határozta meg az egymást feltételező beavatkozások sorát. A tervezés Mosoni Emil vezetésével történt, különös hangsúlyt kapott az energia termelés, a hajózás, a mezőgazdaság, az öntözés és az Alföld program. A második Országos Vízgazdálkodási Keretterv a vízgazdálkodás fő célkitűzésének a társadalom víz iránti igénye és a természetadta vízviszonyok közötti eltérések kiegyenlítését határozta meg. A harmadik Országos Vízgazdálkodási Keretterv a korát megelőző módon közelítette meg a vízgazdálkodás alapvető feladatait. Központi célkitűzés volt a víz iránti igények és a vízkészletek összehangolása. Meghatározta a mennyiségi, minőségi viszonyok együttes kezelésének alapjait, vízminőségi célkitűzéseket határozott meg, a vízfolyások hossz-szelvény menti terhelés vizsgálatokkal. A Európai Unió un. Víz Keretirányelvének stratégiai célkitűzéseinek középpontjába vizeink állapota került. A vízi ökoszisztémák és vizes élőhelyek további romlásának megakadályozása, állapotuk védelme és javítása. A rendelkezésre álló vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználatok előmozdítása A vízi környezet fokozott védelme, az árvizek és aszályok mérséklése. A mennyiségi, minőségi viszonyok kezelése, a hidromorfológiai változások jelentősége meghatározó a célkitűzések elérése szempontjából. A Magyar Tudományos Akadémia hazai vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó 2002 évi kiadványában leszögezi, hogy a XXI. század stratégiai kérdése a víz, egy új polgári magatartás és az ehhez kapcsolódó vízkultúra megteremtése szükséges. Már ekkor felmerült az állam vízgazdálkodásban vállalt feladatainak tisztázása. Megállapította a mérő-megfigyelő rendszerek elégtelenségét. Az MTA 201 l-ben a Köztestületi Stratégiai Programok vízgazdálkodással foglalkozó elemző tanulmányában jelezte, a vízmennyiség és minőségi szétválasztását, az integrált vízgazdálkodás megszűnését. Leírta továbbá, hogy a vízügyi szolgálat területi és irányító szervezeteit 1990. és 2009. között 19-szer változtatták meg. Megállapította többek között, hogy rendkívül bizonytalan a több, mint 1000 víztest állapotértékelése, a téves osztálybasorolás esélye rendkívül magas. Vízfolyásaink csak 8 %-a van jó állapotban. Kritikus paraméternek a hidromorfológiai jellemzők tekinthetők. A vízgazdálkodás szinte minden elemére kihatással lesz az éghajlat-változás. Az ezzel kapcsolatos stratégia megállapítja, hogy Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb térsége. A tudományos közösség értékelése szerint 1,1 -6,4 °C közötti mértékben várható 2100-ra a felmelegedés. A felszíni és felszín alatti vizek helyzete (minőség, mennyiség) lesz a legkritikusabb kérdés. Az MTA tanulmány a stratégiai feladatok/koncepcióváltás keretében utal a vizek mennyiségi, minőségi elkülönült kezelésére, az integrált tervezés fontosságára. Ezzel foglalkozik többek között „A vízügy igazgatási koncepciója a vízügyi szolgálat stratégiájának kidolgozásához" c. tanulmány is. Természetesen az integráció helyett ezt követte a vízügy további átszervezésének megkezdése. A kiegyensúlyozott vízkészlet-gazdálkodás feladata a vízzel kapcsolatos társadalmi igények kielégítése. Magyarország Alaptörvényében kinyilvánítja, hogy a vízkészlet, mint természeti erőforrás a nemzet közös öröksége, s ennek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Az ország ivóvíz igényének kielégítése közel 90 %-ban felszín alatti vizekből történik. Az ivóvíz bázisok 65 %-a sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet. A felszín alatti vizek kihasználtsága az Alföldön már ma is igen magas, 70 % körüli. A fajlagos vízkészletek vonatkozásában Magyarország az egyik leggazdagabb ország 12.000 m

3/fö/év mennyiséggel. Ez a gazdagság azonban csak a nagy folyóink mentén jelentkezik. Az ország alvízi jellegéből fakadóan kitettsé-