Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
5-6. szám - LIII. Hidrobiológus Napok: „A hidrobiológia szerepe a víz-stratégiákban” Tihany, 2011. október 5–7.
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 5-6. SZ. megállapítható, hogy átlagosan a Duna-Tisza közi tavakban magasabb (tavasszal átlagosan 16,69 mg l" 1 a koncentrációja, mint a Fertő-tó környéki (9,97 mg l" 1) szikeseknek. Utóbbinál nem volt lényeges eltérés a két ország között. A Duna-Tisza közi, illetve az osztrák szike-sek pHja átlagosan 9,3 volt, míg a Fertő-tó környéki magyarországi területeken levő tavak esetében alacsonyabb átlagos értékeket mértünk (8,7). Mind ősszel, mind tavasszal a tavak hőmérséklete a magyarországi területeken átlagosan 5-7 C° fokkal alacsonyabb volt, mint az osztrák részen. Ennek ellenére a legmagasabb vízhőmérsékletet késő tavasszal (36 C°) a Kardoskúti Fehér-tóban mértük. Az oldott oxigén tartalom (DO) és az oxigén telítettség (DO%) minden esetben a tavaszi időszakban alacsonyabb volt az őszinél. Területek közötti különbség itt is tapasztalható volt, miszerint az osztrák szikes tavakban mindkét paraméter magasabb értékeket ért el. A vezetőképesség értékei a hidrológiai ciklusnak megfele-lően a betöményedési szakaszban magasabbak, míg a feltöltődési fázisban alacsonyabbak voltak. Ennek megfelelően a Fertő környéki tavaknál tavaszi időszakban átlagosan magasabb értékeket (5030 jiS cm" 1) mértünk, mint az őszi mintavétel során (3725 |iS cm"'). Azonban a kiskunsági tavaknál ősszel átlagosan magasabb vezetőképességet mértünk (11623 (iS cm" 1), mint májusban (8610 JJ.S cm" 1). Ennek oka lehet, hogy a Duna-Tisza közi területeken később indult meg a feltöltődés folyamata. A területek között jelentősebb eltérést nem találtunk. A legnagyobb vezetőképességet (17600 |xS cm" 1) a Kelemen-székben ősszel, míg a legkisebbet (2960 |iS cm"') szintén ősszel a Legény-tóban mértük. 3, táblázat: A Zab-széknél vett minták összehasonlítása a fajok relatív gyakoriságának feltüntetésével Table 3. Relatíve abundance of the different diatom species in the samples of Zab-szé k /ab-w, k nád nád iszap nád 2006 tavasz 2008 tavasz 2008 tavasz 2008 ősz Halamphora veneta 31,53 Craticula buderi 0,25 658 15,98 1,18 Craticula halopannonica 4.11 Craticula halophilodes 658 0,82 Fragilaria capucina var. Gracilis 0,25 Gumphonema parvulum 0,49 Hippodonta capitata 0,49 Mayamaea atomus var. atomus 0,66 Mayamaea atomus var. permitis 17,76 Navicula cinta 1,32 0,46 Navicula veneta 4,68 5,76 Nitzschia aurariae 15,07 Nitzschia austriaca 5,42 8,22 16,59 Nitzschia claussi 65,13 42,01 Nitzschia fonticola 0,99 0,91 Nitzschia frustulum 53,94 0,99 1,76 Nitzschia inconspicua 1,88 Nitzschia palea 0,82 0,46 Nitzschia perminuta 1,64 0,91 Nitzschia pusilla 3,62 5,02 60 Nitzschia supralitorea 5,76 14,16 0,24 Surirella brebissonii 2,96 0,66 0,9! matoknak. A Fertő-tó környékén és a Duna-Tisza közi területeken eltérő fajösszetételt tapasztaltunk, melynek oka a területek vizének eltérő fizikai és kémiai tulajdonságai. A tavakra egyedileg nagyon sajátos flóra és kovaalga összetétel jellemző, mely jelentősen függ az egyes évek, évszakok jellemzőitől és a szubsztrát típusától. Azt, hogy ezek az élőhelyek milyen különleges és értékes élővilággal rendelkeznek, számos olyan taxon igazolja, mely a külföldi és a magyar Vörös listán egyaránt szerepel. Az Achnanthes excilisl csökkenő populációjú, a Craticula halophiloidest extrém ritka, míg például az Achnanthes minutissima var. GracillimaX veszélyeztetett fajként tartják számon (Lange-Bertalot, 2000). A Surirella peisonis, a Craticula halophila és a Nitzschia vitrea a magyar algológiai Vörös listán is szerepelnek. Köszönetnyilvánítás A kutatást az OTKA K81599 támogatta. Köszönetet mondunk Kovács Katának és Luciane O. Crossettinek a mintavételek során gyújtott segítségükért. Irodalom Ács, É., Barreto, S., Beszterci, B., Borics, G., Fehér, G., Grigorszky, I., Kiss, K.T., Makk, J„ Pelyhe, T„ Schmidt, A., Szabó, K„ Vörös, L. (2004): Algológiai praktikum. Szerk.: Ács É. & Kiss. K.T. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Ács, É., Buczkó, K., Lakatos, Gy. (1991): A Velencei-tó és a Fertő-tó nádbevonatának összehasonlító algológiai elővizsgálata. Bot. Közlem. 78: 1-2 füzet. Balázs, R., Bankovics, A., Boros, E., Dóka, R., Gilly, Zs., Sipos, F., Vajda, Z. (2011): Szikesek a Kiskunságban. Pint 2000 Kft, Kecskemét. Boros, E., Molnár, A., Olajos, P., Takács, A., Jakab, G., Dévai, Gy. (2006): Nyilt vízfelszínű szikes élőhelyek elterjedése, térinformatikai adatbázisa és természetvédelmi helyzete a pannon biogeográfiai régióban. Hidrológiai Közlöny 86 (6): 146-147. Fehér, G., Schmidt, A. (2003): A kiskunsági szikes tavak (KNP II) algológiai vizsgálata. Természetvédelmi Közlemények 10: 163-176. Garcia, C. M„ García-Ruiz, R., Rendón, M„ Niell, F. X., Lucena, J. (1997): Hydrological cycle and interannual variability of aquatic community in amporary saline lake (Fuente de Piedra, Southern Spain). Hydrobiologia 345: 131-141. Krammer, K., Lange-Bertalot, H. (1991, 1997, 1999a, b): Bacillariophyceae 1-4 Teil. In: Pascher, a Süßwasserflora von Mitteleuropa Band 2/1-4, Gustav Fischer Verlag, Heidelberg Berlin. Lange-Bertalot, H. (2000a, 2001, 2002, 2003, 2009): Diatoms of European Inland Waters and Comparable Habitats Volume 1-5. A.R.G. Gantner Verlag K.G. Lange-Bertalot, H. (2000, 2004, 2008): Iconographia Diatomologica. Annoted Diatom Mirographs Volume 9, 13, 17. Koeltz Scientific Books. Németh, J. (1998): A biológiai vízminősítés módszerei. A Környezetgazdálkodási Intézet. Kömyezetgazd. Int., Budapest. Padisák, J., Ács, E., Borics, G., Buczkó, K., Grigorszky, I., Kovács, Cs., Mádl-Szőnyi, J., Soróczki-Pintér, É. (2006). A Víz Keretirányelv és a vízi habitatdiverzitás konzerváció biológiai vonatkozásai. Magyar Tudomány 167: 663-669. Somogyi, B., Alois, H., Németh, B., Vörös, L. (2011): Szervetlen lebegőanyagok hatása sekély tavak fitoplankton struktúrájára (különös tekintettel a pikoplantonra). Hidrológiai Közlöny 91: 72-75. Vörös, L., V.-Balogh, K., Boros, E. (2005): Pikoplankton dominancia szikes tavakban. Hidrológiai Közlöny 85: 166-168. Vörös, L., Boros, E., Schmidt, A, V.-Balogh, K., Németh, B., Somogyi, B., Mózes, A. (2006): A fitoplankton fizikai és kémiai környezete fehér vizű szikes tavainkban. Hidrológiai Közlöny 86: 139-141. Wetzel, R. G., Likens, G. E. (2000): Limnological Analyses. Springer-Verlag, New York. Williams, W.D. (2005): Lakes in arid environments. In: O'Sullivan, P.E.& C.S. Reynolds (eds.) The Lake Handbook Vol 2, Lake Restoration and Rehabilitation:200-240, Blackwell Publishing, Maiden, Oxford, Carlton. Összességében megállapítható, hogy a kis szikes tavak kis fajgazdagsággal rendelkeznek, az egyes tavaknál alacsony diverzitású közösségeket találtunk, mely a fizikai és kémiai paraméterek extrém értékeinek és a jelentős változékonyságának köszönhető (Garcia és mtsai, 1997), s nem a kompetíciós folyaDiatom assemblages and special features of small saline lakes in Hungary and Austria E. Lengyel, K.Buczkó, Cs.Stenger-Kovács Abstract: In Hungary, saline lakes can be found on large areas of three hydrological basins. One is the Duna-Tisza interfluves, one is the area around the Neusiedlersee and the third is the area beyond the Tisza. These lakes are very special habitats, because of their special chemical and physical parameters. That's why these habitats impose a multiple stress on their biota. In 2005, 2006 and 2008 altogether 90 diatom and water samples were carried out from 30 small saline lakes. The samples were carried out from 15 lakes from the Danube-Tisza interfluve, from 15 lakes from the area of the Lake Fertő (8 lakes in Austria and 7 lakes in Hungary). 103 diatom species were identified. The average species number was 13 and the diversity was 2,1. There was no significant difference between the the Duna-Tisza interfluves and the area around the Neusiedlersee. Contrary, in the last case significant differences were found between the area of Austria and Hungary. In the lakes at the DunaTisza interfluves the Na + and SO< 2 + were dominated, while in the area around the Neusiedlersee besides these Mg * ion had higher concentration. Nitzschia frustulum and Navicula veneta belong to the constancy 4. The group of the constancy marked 3 involved the Halamphora veneta, Craticula buderi, Nitzschia palea and Nitzshia aurariae. The most of species (76 taxons) belong to the group of constancy marked 1. These habitats allow only low-diversity assemblages. Their competitive abilities have minor importance. The biotic communities of these lakes are severely controlled physically.
